Fájóbb, mint négy éve – Fazekas Zoltán jegyzete

Vasárnap este beborult az ég a magyar női kosárlabdázás felett, a csoportkör utolsó fordulóját követően kiderült, válogatottunk nem jutott ki a júniusi Európa-bajnokságra. Ez nemcsak azért fáj, mert a legutóbbi kontinensviadalon negyedik helyen végzett az akkor még Székely Norbert szövetségi kapitány által irányított együttes, hanem mert hiszem, hogy ott lenne a helyünk Európa legjobb 16 csapata között. Most nem is foglalkoznék azzal, hogy a bolgárok elleni utolsó meccsen mi történt (sajnos a végén 12 pontos előnyt adtunk le, bár ekkor már tudtuk, hogy nem lesz meg a kvalifikáció), vagy hogy eleve kusza helyzet állt elő a záró forduló előtt (meglehetősen bonyolult volt a szituáció, rendesen matekozni kellett a továbbjutás kikalkulálásához), s abba sem mennék bele, hogy milyen fényes jövőképet láttunk 2023 nyarán, a szlovén-izraeli torna sikerét követően, ami az 1997-es Eb negyedik helye után a legjobb eredménye volt az együttesnek.

A selejtezőt még Székellyel elkezdő csapat megrendítő erejű ütést kapott tavaly a februári soproni olimpiai selejtező záró meccsén, hiszen egy „agyonnyert” meccset vesztett el 22 pontos előnyről a már résztvevő spanyolok ellen, így maradt le az ötkarikás játékokról. A fájó eredmény után távozó szakember helyére Völgyi Péter, a DVTK-val egyre sikeresebb edző érkezett, s bemutatkozásként remek játékkal megnyerte a ruandai világbajnoki előselejtezőt a nyáron, azaz az új éra remekül indult, hogy aztán egy teljesen váratlan novemberi, négy nap leforgása alatt elrontott két sima Eb-selejtezős vereség (idehaza a bolgároktól és idegenben a szlovénoktól) a szakadék szélére sodorja az együttest. Noha az utolsó két mérkőzés megnyerése esetén még maradt némi esély, a számolgatás nem ígért jót, amire a bulgáriai vereség miatt aztán nem is volt szükség, mert a négy, még Eb-részvételt érő második helyre sem értünk oda. A jelenlegi keret gerince fiatal, nem kell a kardunkba dőlni, a játékosok valós tudása alapján a következő sorozatban is jó eséllyel indulunk a 2027-es tornán szereplésért idén ősszel elkezdődő sorozatban, és ugye a 2026-os vb-ért is harcba szállunk jövő márciusban, de mindenképpen kínos a tény, hogy megint kihagyunk egy kontinensviadalt – 2021-ben arcpirító módon a szlovákok és a hollandok ellen nem sikerült a kvalifikáció.

Mert egyébként ott vagyunk Európa kosarastérképén! Lassan két állandó euroligás csapatunk játszhat az elitsorozatban, amelyet a Sopron három éve megnyert, a második számú sorozatban az említett Sopron révén még a negyeddöntőben is érdekeltek vagyunk, a nemzetközi szövetség novemberi, a selejtező 3. és 4. fordulója előtti erősorrendje alapján pedig a földrész harmadik legerősebb együttese (volt?) a miénk a francia és a spanyol után…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!