Völgyi Péter: Ha már a lábukban nincs erő, a szívük vigye őket előre!

Mire számított a torna előtt? Azt kapta a csapattól, amit várt? 
Kicsit meglepett, hogy három győzelem kellett a kvalifikáció megszerzéséhez, ez is mutatta, milyen kiegyensúlyozott, erős csoportban kellett játszanunk – válaszolta a Nemzeti Sportnak Völgyi Péter, a törökországi világbajnoki selejtezőben második helyen végző, és ezzel 28 év után ismét vb-résztvevő magyar női válogatott szövetségi kapitánya. – A lányoktól a maximumot kaptam, mentálisan kivételesen erősnek bizonyultak, ami pedig modellezhetetlen, mégis ott dől el minden, amikor jön a fontos pillanat. Jó döntések születtek, amikor kellett, bedobtuk a fontos kosarakat, de a legnagyobb értéke a tornának, hogy kialakult egy fantasztikus csapatkohézió. Dolgozni kell, hogy ez megmaradjon. 

Mekkora fejtörést okozott a keret összeállítása? Volt-e olyan pillanata a tornának, amikor azt gondolta, de jó lenne, ha x vagy y most itt lenne? 
Roppant nehéz volt a szűkítés, a döntő szempont az volt, hogy azt a legjobb 12 játékost vigyük, aki öt meccsen tud jó teljesítményt nyújtani, bírja ezt a terhelést. De a magamnak felállított szabályt betartom, megfogadtam a bejelentés után, hogy nem beszélek erről.  

Az utolsó, törökök elleni meccs előtt mit érzékelt a lányokon? 
Tudatosan készítettem fel őket az argentinok elleni találkozó után, sulykoltam beléjük, hogy minden perc, amit internetes szörfözéssel, kommentek olvasásával, ellenfelek statisztikájának böngészésével töltenek, sokat elvesz a figyelemből. Ők pedig ledobták a vállukról a lelki terhet, s elhitték, meg tudjuk csinálni. Nem volt könnyű helyzet, mert saját szemünkkel láttuk a csarnokba érkezve a Kanada–Ausztrália meccset, amely eredménye szintén nem kedvezett nekünk. Kértem a lányokat az öltözőben, hogy viseljék méltósággal a fáradtságot, de legyenek eltökéltek, s ha már a lábakban nincs erő, a szívük vigye őket előre. Tudtuk, csak magunkra számíthatunk, de jó érzés volt ezt együtt átélni, mert megharcoltunk a kvalifikációért, s mindenki bízott a másikban. 

A csapategység nagyszerű volt, de egyértelműen kijelenthetjük, hogy kialakult a hierarchia az öltözőben? 
A legnehezebb feladat ennek elérése, mert a válogatottnál a sűrű naptár miatt olyan rövid időt töltünk együtt közösen. De most tökéletesen kialakult, minden összetartás egy új helyzet, mert az egyensúlyt nehéz megtartani a múlt, az élmények, a rutint adó pillanatok miatt. Van, amikor az ebből fakadó higgadtság  és a fiatalos lendület összecsap, és ez is új szituációt, újrarendeződést eredményez.

Honosítottként a 38 éves Turner Yvonne felemás tornát produkált. Kell-e, akarnak-e esetleg mást?
Yvonne a pozitív hozzáállásával sokat segített a fiataloknak, s volt két jó meccse, de tudjuk, ennyi idősen nehéz jó teljesítményt nyújtani egy ilyen tornán. Vizsgáljuk a lehetőségeket, de csak olyan játékos esetén esünk gondolkodóba, aki hosszú távon jelent jó megoldást, és csapatember. Nem elképzelhetetlen, hogy lesz új honosítottunk, de csak akkor, ha sokat tud segíteni.  

Milyen feladatoknak kell azonnal nekiállni? 
A hazafelé úton a nyári programot már összeraktuk a stábbal, négy- vagy öthetes felkészülést tartunk augusztusban, s négy edzőmeccset játszunk. Ha sikerül, idehaza rendezünk egy tornát, amit most talán könnyebb lesz megszervezni, mert az eredményeink miatt szívesen játszanak velünk az élcsapatok is. 

Van-e egyértelmű vezére a csapatnak? 
Erre nincs egyértelmű válasz. Juhász Dorkáról tudtuk, hogy jó formában van, az Euroligában a hónap legjobbja lett, s az első meccsen 35 ponttal berúgta az ajtót a selejtezőben. Mindenki készült rá, így megnyíltak a lehetőségek a többiek számára, akik éltek ezzel. Dorka higgadt maradt, nyugodt erőt mutatott a parketten, de védekezésben Aho Nina is tudott vezérszerepet vállalni, támadólepattanók terén Takács-Kiss Virág járt az élen, Dubei Debóra a rutint hozta, Lelik Réka megmutatta, mekkora potenciál van benne, és Dombai Rékának is volt egy ragyogó meccse. Szépen eloszlottak a vezérszerepek a torna során, de nyilván Dorka játéka meghatározó volt. Ne felejtsük el, a miénk volt a legfiatalabb csapat, és szerintem az egyik legjobb szerkezetű is, erre lehet építeni. Amiben mi még messze vagyunk a világ top tíz együttesétől, hogy ha egy-két kulcsjátékos kiesik, nekünk nagy érvágás, míg például a spanyolok, az ausztrálok, a kínaiak vagy a franciák az ilyen esetekben szinte hasonló erősségű együttest tudnak pályára küldeni. 

A Nemzeti Sportrádióban Balogh Balázs beszélgetett Völgyi Péterrel, azt az interjút alább meghallgathatják.