Dirk Bauermann: Mindig is megkülönböztetett figyelmet szenteltem Magyarországnak

– Milyen volt a budapesti konferencia? 
– Lenyűgöző volt a rendezvény, a vendéglátás szenzációs, sok kedves emberrel találkoztam, remek előadásokon és kerekasztal-beszélgetéseken vettem részt – válaszolta a Nemzeti Sportnak a 67 éves Dirk Bauermann, a német férfiutánpótlás szakágvezetője, korábbi férfikapitány, kilencszeres német bajnok edző. – A Sportintézet meghívására érkeztem Budapestre, Jakab Máté, a 3x3-as női válogatott szövetségi kapitánya közreműködésével. Megtiszteltetésnek vettem a meghívást, hogy előadhattam és hogy másokat meghallgathattam, nagyszerűen éreztem magam, találkoztam és együtt vacsoráztam Báder Mártonnal, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége elnökével, akivel a múltba nyúlik vissza a kapcsolatunk, azokra az időkre, amikor ő még európai élcsapatokban játszott, én pedig klubszinten edzősködtem. És sokat beszélgettem egy nemrég visszavonult rendkívüli fiatal hölggyel, a Sopron Basket ügyvezetőjével, Fegyverneky Zsófiával, akinek az intelligenciája és a látásmódja elvarázsolt. 

– Volt ideje városnézésre, kikapcsolódásra? 
– Igen, amikor utazom, mindig próbálok időt szakítani arra is, hogy „beleszagoljak a helyi levegőbe”, sétáljak, megnézzek néhány nevezetességet, szerencsére ebbe a szűk három napba ez most is belefért. 

– „Krízismenedzsment eredménykényszerben, nyomás alatt” címmel tartott előadást – mennyire volt sportágspecifikus a mondanivalója? 
– Egyáltalán nem volt az, inkább emberi oldalról közelítettem meg a témát, de  nyilván a kosárlabdázásból merítettem a legtöbbet. A központban az állt, hogy az ember hogyan kezelje, amikor kirúgják az állásából, netán ötször kikap egymás után, vagy éppen a média kikezdi és folyamatosan kritizálja. 

– Három éve a Német Kosárlabda-szövetség alkalmazottja, az utánpótlás-válogatottak szakágvezetője, az U16-os csapat edzője, emellett a kölni sportegyetemen is oktat. Mi ösztönözte arra, hogy már ne klubedzőként vagy szövetségi kapitányként dolgozzon tovább?
– Minden edző, főleg hatvan év felett, életében eljön a pillanat, amikor már nem olyan állást kínálnak neki, amilyet szeretne. Nálam ez 2022-ben történt meg, amikor azt éreztem, eljött az idő, hogy átadjam a fiataloknak a tapasztalataimat, megértessem velük, mit jelent sikeresnek lenni a legmagasabb szinten, kudarcokat megélni, mennyi munka és szenvedés kell ahhoz, hogy a csúcsig jusson valaki. Profi szinten mindenképpen ki akartam szállni a kosárlabdából, és nagyon örülök, hogy megtettem, mert száz százalékig élvezem a mostani munkát. Természetesen élveztem a bajnoki címeket, kupagyőzelmeket, az olimpiát, a világbajnokságokat és az Európa-bajnokságokat, de ez a munka másféle örömöt szerez, teljesen más az elégedettségi szint, ha a fiatalokkal érünk el eredményt. A profi kosárlabdázók a leghálátlanabbak a világon: ha sok játékpercet és vezetőszerepet adsz nekik, imádnak, ha ezt nem kapják meg, nem szeretnek. A fiatalok olyanok, mint a szivacs: mindent magukba akarnak szívni. Nekem pedig rengeteg mesélni- és tanítanivalóm van, például az a hihetetlen és páratlan élmény és „utazás”, amit Tunéziával az afrikai kontinensbajnokság megnyerése közben, illetve utána átéltem. 

– A fizikai állapota lenyűgöző, rendszeresen edz? 
– Heti háromszor-négyszer futok, naponta kondizom. Hatvan felett már nagyon oda kell figyelni a mozgásra és étkezésre, mert gyorsan leromlik a fizikai állapot. Ráadásul ebben a munkakörben nem tehetem meg, hogy huszonöt kilogramm súlyfelesleggel osszam az észt a fiataloknak…

– A német férfi felnőttválogatott két éven belül világbajnokságot és Európa-bajnokságot nyert. Ön szerint mi a hatalmas előrelépés titka? Hiszen korábban vébédöntőbe el sem jutott az együttes, a kontinensviadalokon pedig egy győzelme mellett két ezüst a mérlege – az egyiket önnel sikerült megnyernie – az előző negyven évben.
– A legfontosabb, hogy a német szövetség teljesen új központi struktúrára váltott. Jó évtizede, amikor edző voltam a Bundesligában, a kluboknál a tizenkettes keretben lehetett akár tizenkét külföldi is, amerikai, szerb, magyar, mindegy volt, hiszen jöttek mindenhonnan. Ez levette a felelősséget és a nyomást a klubokról, hogy német játékosokat neveljenek, hogy a helyi tehetségeket építsék fel. A váltás hat külföldi és hat német játékos szerepeltetését írja elő a tizenkettes keretben, és kötelezi az egyesületeket, hogy három főállású, teljes munkaidős utánpótlásedzőt alkalmazzanak. Aztán megszervezték az országos szintű utánpótlás-bajnokságot U16-ban és U19-ben. Érdekes, a mostani válogatott két alapembere, Dennis Schröder és Franz Wagner is ott pallérozódott… Lényeges, hogy az említett két klasszisnál sokat legyen a labda, de ez nem okoz feszültséget, mert a többiek elfogadják, ez az alap. És nézzük a keretet: kitűnő játékosok alkotják, akik régóta együtt játszanak, fantasztikus a csapatkohézió, ezek a srácok a pályán kívül is barátok. Ez is nagyon kell a sikerhez.

– Az NBA-ben sosem akart dolgozni? Lett volna lehetősége rá?
– Néhány éve edzőlegenda barátomtól, Don Nelsontól kaptam meghívást Dallasba, hogy érdekel-e munka az NBA előszobájaként szolgáló G-ligás csapatnál, ahonnan át lehet majd nyergelni a Maverickshez segédedzőnek, onnan meg ugye a szokásjog alapján egyszer meg lehet kapni az NBA-s gárdát… Köszöntem szépen, nem kértem ebből, mindig is jobban szerettem az európai kosárlabdát. 

– A magyar kosárlabdát ismeri?
– Követem a felnőttválogatottak szereplését, mindig is megkülönböztetett figyelmet szenteltem Magyarországnak. Nyilván nem tudja, miért, de honnan is tudhatná, ezért elmesélem: középiskolásként Krefeldben ügyesen fociztam és röplabdáztam, volt egy kecskeméti kötődésű testnevelő tanárom, Pasthy Péter, akire nagyon felnéztem és tiszteltem. Egyszer azt mondta, rendben van, hogy jól focizom, de mi lenne, ha kipróbálnám a kosárlabdát? A kedvéért megtettem, és tessék, azóta is ezzel foglalkozom. Már nyolcvannégy éves, de tartjuk a kapcsolatot, nem vitás, ő állított erre a pályára. 

– Volt edzői példaképe?
– Klasszikus értelemben nem. Ugyanakkor megemlíteném Ron Adamst, a Chicago Bulls korábbi, a Golden State Warriors jelenlegi segédedzőjét, aki mellett a Fresno Egyetemen kezdtem az edzősködést, és főleg pedagógiai vonalon rengeteget tanultam tőle. 

Dirk BAUERMANN

Született: 1957. december 10., Oberhausen
Sportága: kosárlabda
Klubjai edzőként: Leverkusen (német, 1992–1998), Oestende (belga, 1998–1999), Apollon (görög, 1999–2000), Brand Hagen (német, 2000–2001), Dafni Athén (2001), TSV Bamberg (német, 2001–2003), GHP Bamberg (német, 2003–2008), Bayern München (német, 2010–2012), Lietuvos Rytas (litván, 2012–2013), KO Volgográd (orosz, 2014–2016), Würzburg (német, 2016–2018), Szicsuan Blue Whales (kínai, 2018–2019), Pinar Karsiyaka (török, 2019), Rostock Seawolfs (német, 2019–2021), a német férfi felnőttválogatott szövetségi kapitánya (1994, 2003–2012), a lengyel férfi felnőttválogatott szövetségi kapitánya (2013–2014), az iráni felnőtt férfiválogatott szövetségi kapitánya (2015–2017), a tunéziai férfi felnőttválogatott szövetségi kapitánya (2021–2022), a német utánpótlásválogatottak edzője (2022–) 
Kiemelkedő eredményei: 9x német bajnok (1990, 1991, 1992, 1993, 1994, 1995, 1996, 2005, 2007), 4x Német Kupa-győztes (1990, 1991, 1993, 1995), Európa-bajnoki ezüstérmes (2005), Afrika Kupa-győztes (2021), Ázsia Kupa-bronzérmes (2015)
Díjai, elismerései edzőként: 4x az év edzője Németországban (1990, 1991, 2003, 2004)