Török Ágnes: Az idegeskedést és a görcsösséget az első meccsen elengedtük

– Jól kezdett a DVTK, néhány perc után rendezniük kellett a soraikat, hiszen 10–2-re elhúzott a házigazda, ám ezután hamar egyenlítettek és gyakorlatilag az utolsó percig domináltak. Mit érzett, amikor az ellenfél kilencpontos hátrányt ledolgozva egalizált a 40. percben?
– Nem ijedtünk meg – válaszolta a Nemzeti Sportnak Török Ágnes, a női bajnoki döntő második meccsén Diósgyőrben 66–60-ra nyerő NKA Universitas Pécs magyar válogatott magasbedobója, aki 19 ponttal és hat lepattanóval csapata legjobbja volt. – Számítottunk arra, hogy az első felvonáshoz hasonlóan ez a meccs is szoros lesz, inkább az volt a meglepő, hogy kilencpontos előnnyel fordultunk a végjátékra.

– A hangulat ekkor varázslatos, az ellenfélre nézve félelmetes volt a DVTK Arénában…
– Hát igen, ez nehéz pálya, kemény fel­adat győzni ebben a csarnokban, de nem zökkentett ki senkit a ritmusból, Nadia Szmailbegovics pedig hidegvérrel beejtette azt a hármast, amivel tulajdonképpen lezártuk a találkozót. Ehhez persze az is kell, hogy nyugalom legyen a pályán és a kispadon egyaránt.

Eddig dominál a Pécs

A döntő első két mérkőzésének statisztikái is megerősítik azt, amit látni lehetett: az alapszakaszgyőztes Pécs fölényben játszik. Djokics Zseljko vezetőedző együttese a 80 percből 46-ot játszott előnyben, a DVTK mindössze 25-öt. A borsodiak átlagban mindössze 56.5 pontot dobtak a baranyaiak 63.5-jével szemben, előbbi jóval a piros-fehérek eddigi playoffátlaga (75.8) alatt van. A mezőnybeli dobószázalékot tekintve is a Pécs mutatói jobbak (36.5–33.5%), s a lepattanóharcban is Studer Ágnesék teljesítenek jobban (69–59). Ami pedig a labdaeladást illeti (38–33), többet hibáztak a miskolciak, mint a mecsekiek.

– Muszáj visszatérnünk a finálé előzményeihez, hiszen önöket óriási érvágás érte azzal, hogy a cseh Julia Reisin­gerová és az amerikai Lexi Held sem játszhat a párharcban. Ettől sok csapat összeomlott volna lelkileg, könnyedén eluralkodhatott volna a letörtség és a kifogáskeresés…
– Nehéz helyzet, nem vitás. Julia a Magyar Kupán elszenvedett sérülése, Lexi pedig a WNBA-s kötelezettségei miatt nincs velünk az aranycsatában. Ami a hozzáállásunkat illeti, mindenki tudja a csapatban, nekik is köszönhető, hogy eljutottunk idáig, mert két kulcsemberről beszélünk. Mi szeretnénk feltenni az i-re a pontot értük is, magunkért is, így nem estünk kétségbe akkor sem, amikor kiderült, nélkülük folytatjuk. Megnyertük az alapszakaszt, ami hosszú és kemény folyamat eredménye, rengeteg munka van mögötte, s jutalma a pályaelőny a playoffban. Megérdemelten végeztünk az élen, ez nem kétséges. Az ő munkájuk előtt is szeretnénk tisztelegni a maximalista hozzáállással, hogy a lehető legjobban zárjuk az idényt.

– Taktikai szempontból mennyire kellett belenyúlniuk a játékrendszerbe a két alapember hiányában?
– Julia a liga legjobb centere, számos figura és játékhelyzet épült rá, emiatt kellett változtatni. Lexi klasszikus pontszerző, de szerencsére a keretünkben több jó kezű dobó van, például Szmailbegovics, aki hasonló karakter, s most újra megtaláltuk, ő az új erőssége a csapatnak, ezt szombaton bizonyította.

– Elképesztően hatékony a védekezésük, hiába a sok remek kosaras a DVTK-nál, őket is sok hibára késztették.
– Nálunk alapvetés volt, hogy egész évben keményen védekezünk, űzzük, nyomás alatt tartjuk az ellenfelet. Ezen az sem változtatott, hogy döntőt játszunk, sőt, úgy érezzük, ez a párharc még több energiát szabadított fel bennünk, olyan, mintha nem tudnánk elfáradni. Most is sikerült a meccs utolsó negyedében is ugyanazzal az elánnal, akarattal, erővel játszani. Az állóképességünket is ki kell emelnem, ami az erőnléti edzőnknek, a katalán Arnau Sacotnak köszönhető.

– Kedden bajnokok lehetnek, de mindig az utolsó győzelmet a legnehezebb megszerezni…
– Az idegeskedést és a görcsösséget az első meccsen elengedtük, ami az elején érthető volt, hiszen sokan az első döntőjüket játsszák. A második mérkőzés lefújása után csapatkapitányunk, Studer Ágnes emlékeztetett minket arra, ez még csak a második lépés volt, az aranyhoz három szükséges. Ugyanúgy oda kell tennünk magunkat, ahogy eddig, mert a DVTK nem adja fel. Remélem, az első meccshez hasonló jó hangulat lesz a Lauber Dezső Sportcsarnokban, ami talán ezúttal teljesen megtelik. Kedden szeretnénk lezárni a párharcot, de ennek eléréséhez a hozzáállásunknak ugyanolyannak kell lennie, mint eddig.