A pécsi karmester szerint tovább lehet jutni a vb-csoportból

– Elég sok idő eltelt a DVTK elleni győztes bajnoki döntő óta. Hogyan töltötte az idejét? 
– A finálé után két-három hetet pihentem, majd megcsináltam az utószezon háromhetes munkáját a csapat egy részével, itt az egyéni képzéseken és az erőnléti edzésen volt a hangsúly – mondta a Nemzeti Sportnak Studer Ágnes, az NKA Universitas Pécs 27 éves irányítója, akivel a szeptemberi világbajnokságra készülő női válogatott edzőtáborában beszélgettünk. – Eléggé jól sikerült, és sok mindenben tudtam fejlődni, az biztos, hogy fizikailag jobb állapotban vagyok, mint eddig bármikor.

– Euforikusan zárult az évad, 3–0-ra legyőzték az esélyesebb Diósgyőrt, ám néhány nappal később szembe jött a valóság, bejelentették, a klubnak nincs pénze sem az Euroligában, sem az Európa-kupában indulni. Ez hogyan érintette?
– Az már nem volt valami jó érzés, hogy nagyon sokáig nem tudtuk, mi lesz a csapattal, stresszes napjaink voltak... Aztán csalódtunk, mert nem ezért dolgoztunk egész évben, az volt a cél, hogy előrelépjünk. Én olyan személyiség vagyok, aki próbál pozitívan hozzáállni mindenhez, így arra koncentráltam, hogy megnézzem, mit tudok a következő idényből kihozni. Nemsokára huszonnyolc éves leszek, azon a ponton vagyok a karrieremben, amikor elvileg a legjobb éveimet töltöm, így sajnálom, hogy nem játszhatok ősztől az Euroligában. Viszont sok sérüléssel bajlódtam az elmúlt években, talán egy ilyen év, ami most jön, hogy csak a magyar bajnokságban játszom, jól is jöhet, úgymond feláldozhatom azért, hogy tényleg teljesen rendbe tegyem magam fizikailag.

– Az isztambuli vb-selejtezőről az utolsó pillanatban lemaradt, nem került be a keretbe. Most milyen mentalitással érkezett Lakitelekre?
– Kányási Verával, aki sérülés miatt maradt ki, sokat beszélgettünk erről. Mindenki azért van itt, és majd lesz Székesfehérváron is augusztusban, hogy kiharcolja magának a tizenkettes keretben való részvételt. Valószínűleg nem a következő napokban, hanem augusztusban dől el, ki utazik. Márciusban rosszul érintett, hogy kimaradtam, de ettől csak motiváltabb lettem. Szeretném megmutatni, igenis tudok hasznos tagja lenni az együttesnek és hozzátenni a csapat játékához. Völgyi Péter szövetségi kapitány akkor azt mondta, nem lát egészségesnek, most azt érzem, teljesen sikerült visszaépítenem magam. De nem szeretnék ezen görcsölni, noha nyilván ott van az ember fejében, hogy egyszer már megtörtént, ami terhet rak az emberre. Most jól érzem magam, egészséges vagyok, tudom, mennyit dolgoztam a nyáron, remek viszonyban vagyok a többiekkel, szeretném jól érezni magam és újult erővel próbálom visszaküzdeni magam a csapatba. Nagyon remélem, sikerülni fog. 

– Huszonnyolc éve nem szerepelt a női válogatott világbajnokságon, egyedül Iványi Dalma edzőnek van tapasztalata a tornán. Ez mennyiben számít nehezítő körülménynek?
– Ez nagyon jó kérdés, főleg azért, mert hullámvölgyek jellemzik a csapatot, három éve negyedikek lettünk az Eb-n, a tavalyira ki sem jutottunk… El kell hinnünk, hogy már a jó csapatok közé tartozunk, nem az a realitás, hogy el sem jutunk a kontinensviadalra. Önbizalommal kell játszani, hiszen vannak klasszisaink, ezt a csapat Isztambulban is bizonyította, de vannak remek csapatjátékosaink is, akik elő tudnak lépni. Vesztenivalónk nincs, élvezni kell, hogy ott leszünk a tornán és kihozni azt, ami bennünk van, s hiszem, hogy van esélyünk továbbjutni a csoportból. Ha mindenki egészséges marad, sikeres tornánk lehet.