Lelik Réka bomba formában kezdett török klubcsapatában

– Fantasztikusan játszott, gratulálunk ehhez és ahhoz, hogy új csapatával bejutott az Euroliga csoportkörébe.
– Köszönöm, köszönjük! – válaszolta a Nemzeti Sportnak Lelik Réka, a török Emlak Konut 26 éves magyar válogatott hátvédje, aki a nyáron igazolt az isztambuli klubba, és szerda este 29 pontot szerzett a spanyol Girona otthonában 12 ponttal nyerő együttesében. – Lehet, hogy a végeredmény alapján könnyű győzelmet arattunk, de nem volt sima a meccs. 

– Mégis milyen volt?
– Intenzív, kemény, töredezett, sokat állt a játék, s brutálisan meleg volt a csarnokban, ha elesett valaki, azonnal törölni kellett a parkettát. Nem vagyok izzadós, de a félidőben az összes rajtam lévő ruhát lecseréltem... Sok volt a reklamálás, feszült a légkör, nyilván a tét nagyságának megfelelően. A kulcs az volt, hogy miután a harmadik negyed közepén 16 ponttal elhúztunk, utána már nem engedtük a spanyolokat lőtávon belülre. Mindenre volt válaszunk, a Girona egész pályán letámadott minket, rengeteget csapdázta a labdás játékosainkat, megpróbálta tönkretenni a játékunkat, de jól kivédtük, s ha egy elzárás-leválás sikerült, az akció már meg is volt oldva. Hosszú és fárasztó este volt…

– A mezőny legjobbja volt, s bőven túlszárnyalta egyéni legjobbját, ami eddig az Euroligában 21 pont volt egy meccsen. 
– Pedig azt sem tudtam, mire számítsak. Egyelőre nehéz belőni a csapatom erősségét, s azt sem tudom még, mennyi labda jut majd nekem. A görög Panathinaikosz elleni előző körben sem sejtettem, hogy ennyire központi játékos leszek. Egyébként jók a csapaton belüli kapcsolatok, összetartók vagyunk, azt hiszem, ez kívülről is látható. Nagyon örülök ennek, mert én a csapatjáték híve vagyok, s szerencsém is van, hogy ilyen nagyszerű társaságba kerültem. 

– A görögök elleni összecsapás volt a bemutatkozása, tíz-tíz pontja és gólpassza mellett kilenc lepattanót szedett, vagyis nagyon kevés hiányzott a tripla duplához. Tudta, hogy a magyar rekordhoz is közel volt a Girona ellen? Károlyi Andrea a Fradiban 30 pontot dobott a francia Bourges elleni hazai meccsen 1998 februárjában.
– Nem, dehogy, fogalmam sem volt erről. Nyilván nehéz lesz megtartani ezt a szintet, s nem is célom. Ám ha lesz lehetőségem egy meccsen tizenötször dobni mezőnyből, mint szerdán, újra megteszem. 

– Azt viszont nyilván tudja, hogy új csapata először jutott az Euroliga csoportkörébe és ebben az ön kitűnő teljesítménye vastagon benne van.
– Igen, boldog is mindenki, de azért ne feledjük, fiatal még a klub. Törökországban nagy szerep jut a légiósoknak, de az Euroligával ellentétben bajnokikon csak három külföldi lehet egyszerre a pályán. Számítottam rá, hogy sokat játszom, remélem, a testem is bírni fogja, de egyelőre nagyon élvezem az új környezetet.

– A világbajnoki sikernek, hogy 40 év után került nyolcba a válogatott, és hogy önnek is jól ment a játék, mennyi köze van a jó rajtjához új klubjában?
– Önbizalmat ad, ha úgymond „flow-ból” jön az ember, én is nagy önbizalommal játszom, de fontosabb, hogy leküzdöttem azokat azok a mentális problémákat, melyek első légiósévemben, Belgiumban előjöttek, és tulajdonképpen száz százalékig „beletettem magam” a légiósszerepbe. Ha érzed, hogy támogatnak abban, amit csinálsz, másféle dinamika van jelen. Így sem könnyű, de könnyebb.

– A D-csoportba kerültek, a cseh USK Praha, a lengyel Lublin és a francia Bourges mellé. Hogy látja a folytatást?
– Nem rossz kvartett, senki sem verhetetlen, bizakodó vagyok a továbbjutást illetően. 

– Korábbi csapata óriási csatában alulmaradt a szerb Crvena zvezda ellen a DVTK Arénában, így négy egymást követő évad után lemaradt a csoportkörről.  
– Sajnálom, hogy nem sikerült nekik, amíg tudtam, követtem a meccsüket, a bemelegítésünk alatt is „sunyiban” ránéztem az eredményre, mi ugye később kezdtünk Gironában. Azért az Európa-kupa sem rossz, ebből kell majd nekik kihozniuk a maximumot.

– Egy török rangadót is lejátszottak már, a bajnoki címvédő Fenerbahcétól 87–78-ra kikaptak.
– A második félidő rendben volt már, az elsőben sok volt a hiba. Centerposzton rövidek vagyunk egy ilyen erős rivális ellen, talán ez volt a fő probléma.