Remekül tért vissza Vigvári Vince eddigi leghosszabb kihagyása után

Nem a tetővel kezdik a házépítést, hanem az alapokkal – jól tudta ezt Vigvári Vince is. A szerda esti férfi vízilabda európai Szuperkupa-döntőben az első három gólt ő szerezte csapatának, a találkozót végül 10–8-ra megnyerő Barcelonetának, amely négy perc után 4–1-re vezetett a francia Marseille ellen.

A világbajnok magyar válogatottnak eltört a gyűrűsujja feletti csont a Sabadell ellen május végén megnyert bajnoki döntő során, megműtötték, így csak a lelátóról követhette figyelemmel, ahogy klubtársai megnyerik a Bajnokok Ligáját június közepén Máltán – a katalán csapat másodszor ért fel a csúcsra a BL-ben, 12 év után újra. A 23 éves Vigvári augusztus végén kezdett újra edzeni, az eredeti tervek szerint éppen a Szuperkupa-mérkőzésen tért volna vissza, ám ez végül hamarabb történt meg. Két és fél hete már a vízben segítette hozzá a Barcelonetát a Katalán Kupa megnyeréséhez: a négyes döntőben két mérkőzésen összesen nyolc gólt lőtt, és megválasztották a torna legértékesebb játékosának.

„Minden jól alakult a rehabilitáció során – felelte kérdésünkre Vigvári Vince. – A Katalán Kupán több hiányzónk is volt, és bár korábban az orvosok úgy látták jónak, hogy várjunk még a visszatéréssel a következő röntgenfelvételig, amit szeptember végére időzítettünk, megkértem őket, hadd játsszak. Úgyhogy előtte megröntgenezték még egyszer, és jóváhagyták. Addigra már amúgy is legalább kilencvenszázalékos intenzitással edzettem. Utólag is azt mondom, jól döntöttünk, mert kicsit lendületbe kerültem a Szuperkupára.”

A 2014-es BL-siker után is elhódította a csapat a Szuperkupát, ezúttal is így történt – illetve a vitrinben van a már emlegetett Katalán Kupa is. Megkérdeztük Vigvárit, hogy érzi, sikerült-e átmentenie az együttesnek a máltai formát.

„Ott még nem tartunk. Bár csak kis változás történt a keretben, mégiscsak az idény elején járunk, nem játszottunk majdnem három hónapig, nem pont ugyanott folytattuk, ahol az előző idény végén abbahagytuk, legalábbis ami a játékot illeti. De természetesen az alapok megvannak, illetve a kellő hangulat és energia is adott, változatlanul a legutóbbi évadhoz képest. Mindez már akkor is kulcsfontosságú volt, biztos, hogy ezáltal folyamatosan fejlődünk majd.”

És milyen érzéssel töltötte el, hogy ilyen kiemelkedő teljesítménnyel tért vissza a sérülése után?

„Nagyon jóval, mert ez volt pályafutásom leghosszabb kihagyása. Nagyon bíztam benne, hogy minden olyan lesz, mint előtte, és nem lesznek fájdalmaim – a jobb kezemről van szó, a dobó kezemről, a legfontosabb munkaeszközömről. Elég sokáig nem tudtam mozgatni az ujjamat, a kezemet, nem tudtam rendesen ráfogni a labdára, szóval volt bennem némi félsz, amikor újra elkezdtem az edzéseket. Nehéz elképzelni, mikor jön rendbe minden teljesen, amikor azt látom, hogy a jobb kezem kétszer akkora, mint a másik, aztán kerül bele kilenc csavar. Éppen ezért tesz boldoggá, hogy képes voltam százszázalékos erőbedobással játszani, és egészséges vagyok.”

A Barceloneta a nagyszünetben 8–4-re vezetett, a második félidőben viszont megtorpant, és csupán két gólt dobott – ebben jelentős szerepet játszott a marseille-i kapuba Nicholas Porter helyére beszálló Petar Tesanovics, aki szinte mindent fogott. Ám a katalánok védelme is tartotta magát, így a Marseille ugyan szorossá tette az összecsapást, 8–7-nél és 9–8-nál is csupán egy gól volt a hátránya, egyenlítenie már nem sikerült. Amikor pedig 71 másodperccel a vége előtt Bernat Sanahuja értékesítette az ötméterest, minden eldőlt.

„A védekezésünk a második félidőben is többé-kevésbé jól működött, elfogadható, hogy a Marseille-től nyolc gólt kapunk. Viszont elöl elkezdtük kihagyni az addig értékesített helyzeteinket, majd felzárkózott az ellenfél. Így is sikerült higgadtan lezárnunk a meccset az utolsó perc kezdete előtt – ez is a csapat kvalitását mutatja, hogy szorult helyzetben is meghoztuk a jó döntéseket.”