A Denver oktatta a címvédőt; szélárnyékban a Boston

 

Orlando Magic–Charlotte Hornets 102–109

Nagyon kellett a kispad. A playoffért hajtó Hornets tízpontos hátrányba került a negyedik negyed elején, de összeszedte magát az együttes, felzárkózott és végül fordított is – látszott az akarat és az elszántság a gárdán. Ezzel együtt nagy szükségük volt Marco Belinellire és Frank Kaminskyre, a két cserejátékos 38 pontot, közte hét triplát tett hozzá a kispadról beszállva, a magasember ráadásul a hajrában, öt perc alatt rámolt be 11 egységet – kulcspillanatban villant igazán. Már csak azért is kellettek ők, mert a kezdőben nem nagyon volt tűzerő, Kemba Walker és Nic Batum 35 mezőnykísérletből szedett össze 32 pontot, így éppen a rendszer lényege nem működött igazán – a kispad segítségével viszont begyűjtötték a sikert, így továbbra is életben maradtak.

A végére elfáradt a Magic. Kiegyensúlyozott és jól működő támadójátékkal rukkolt elő az Orlando, négyen dobtak 14 és 19 pont között, plusz még Meeks is elérte a tízet – kiemelendő Vucsevics (14 pont, 12 pattanó, 8 gólpassz, 3 blokk) benti játéka, de alapvetően nagyon a triplákra (14/40) épült most a gépezet. Ez jól is működött szűk negyven percen keresztül, de a negyedik negyedben egyre inkább érezhető volt rajtuk a fáradtság, elfogyott a lendület támadásban és Kaminsky 11 pontos öt perce megtörte őket – ott megfordult és gyakorlatilag el is dőlt a mérkőzés, nem tudtak már felállni a hazaiak. Frank Vogel szerint egyébként alapvetően jól játszott a csapata, de a hajrában nem tudták végrehajtani a szükséges játékokat, ennyivel volt most jobb a Charlotte – idén már negyedszer, Walkerék ellen nem tudott nyerni a szezon során a Magic.

A Magic legjobb dobói: Ross 19/9, Payton 15/3, Fournier 15/9
A Hornets legjobb dobói: Walker 22/3, Belinelli 20/9, Kaminsky 18/12

Boston Celtics Indiana Pacers 109–100

George és Teague mindent megtett. Az első negyedben még nem igazán potyogtak a pontok, a másodikban már jobban ültek a csapatok dobásai, a fordulás után pedig „elszabadultak” a felek – a vendégek viszont mindhárom játékrészben elmaradtak a Bostontól, csak próbáltak valahogy meccsben maradni. Ezért a legtöbbet a 37 pontos Paul George, valamint a 25-ig (10/15 mezőnyből, 6 gólpassz) jutó Jeff Teague tett, előbbi még a záró etapban is felszívta magát és berámolt 14 pontot, de ezen az estén más szintet képviselt a Celtics – ugyan felzárkóztak egyszer még a vendégek 95–89-re, ennél jobban nem tudták megszorítani ellenfelüket. Összességében végig „alulról” küzdöttek George-ék és ahogy azt már megszokhattuk, kikaptak idegenben – ráadásul most már tizenöt találkozó óta váltogatják a győzelmeket és vereségeket, pedig iszonyúan szoros a keleti playoffharc, ahol óriási jelentősége lehet egy jobb szériának...

Kitette az indexet a Boston. Nagyszerűen játszott Brad Stevens csapata, szépen járt a labda, 50 százalék felett céloztak mezőnyből, 40 százalék felett tripláztak, a nehéz helyzeteket pedig megoldotta Isaiah Thomas – a záró etap elején már a húsz pontot közelítette a különbség, a későbbi megingás ellenére végig kontrollálták az összecsapást. Thomas szerint egyébként most minden a helyén van náluk, mindenki egészséges és jó formában vannak, az utóbbi hat találkozóból csak egyet veszítettek el, amikor az irányító nem játszott – ezzel a sikerrel egyetlen meccsre megközelítették a Clevelandet a keleti első-második helyen. Jobb formában vannak, mint a címvédő, a sorsolásuk is egész baráti, ráadásul fogadják még egyszer LeBron Jameséket – erősen benne van, hogy meglepetést okoznak.

A Celtics legjobb dobói: Thomas 25/12, Bradley 18/6, Horford 15/3, Crowder 15/3
A Pacers legjobb dobói: George 37/15, Teague 25/9, Young 8, Allen 8

Oklahoma City Thunder–Philadelphia 76ers 122–97

Westbrook újabb történelmi estéje. Elképesztő bravúrt hajtott végre a Thunder MVP-esélyese, hiszen az már túl snassz tőle, hogy tripla duplát csinál, elvégre ez a mai már a 35. volt számára a szezonban – hatra van Oscar Robertson rekordja, tizenegy találkozó alatt kell utolérnie. Most viszont nem akárhogy hozott TD-t, hanem rontott dobás (!) nélkül: mezőnyből és a büntetővonalról is 6/6-ot hajított, így 28 perc alatt 18 ponttal, 11 lepattanóval és 14 gólpasszal zárt. Erre a bravúrra még soha senki nem volt képes a liga történetében, igaz, ehhez az is kellett, hogy az idei szezonban 33.6 százalékkal, karrierje során pedig 31 százalékkal behulló tripláiból egyet sem vállaljon, erre egyébként utoljára bő egy éve volt példa nála. Vezérletével mindenesetre nem adott esélyt ellenfelének az OKC, folyamatosan növelte előnyét, a záró etapot már 25 pontos fórral kezdhette, így Billy Donovan kiültette a kezdőit – a gárda tovább menekül a Memphis elől és tovább hajtja a Clippers, Jazz párost.

Lepattanózásból, védekezésből bukás. Támadásban sem állt a helyzet magaslatán a Philly, de a méretes vereség fő okai máshol keresendők – egyrészt csak asszisztáltak Westbrook játékához és úgy kaptak 120 pont felett, hogy csak négy triplát dobott a Thunder, másrészt 54–25-re (!) elveszítették a lepattanózást, ezt a brutális hátrányt pedig semmi mással nem lehetett ellensúlyozni. Okafor és Holmes is teljesen elveszett volt a palánk alatt, az OKC centerei ellen a small-ball is reménytelennek tűnt, egyedül Shawn Longot nem nyomták el simán Adamsék, de ő nyilvánvalóan nem az a szint, akiben igazán bízni lehet. Baj persze nincs, az együttesnek már rég nem számít a mérleg, majd jövőre...

A Thunder legjobb dobói: Kanter 24, Westbrook 18, Oladipo 18/3
A 76ers legjobb dobói: Stauskas 20/15, Long 13, Covington 12/3, Saric 12/3

Washington Wizards–Atlanta Hawks 104–100

A második félidőben összeszedte magát a Wizards. Nem kezdte jól a mérkőzést a Washington, John Wall csak a téglákat gyártotta, nem működött a játék, nem ültek a dobások és sorra jöttek az eladott labdák, a Hawks pedig ezt kihasználva tíz pont feletti előnybe került. A fordulás után aztán váltottak a hazaiak, Wall játéka nagyon feljavult és vezérletével úrrá lett a gondokon a fővárosi alakulat: az irányító mind a 22 pontját a második félidőben szerezte és a negyedik negyedben mindössze egy eladott labdát vétett csak a gárda. Ezzel a játékkal felkapaszkodtak, majd 77–78 után egy 14–2-es rohammal meg is léptek, ezt az előnyt pedig már nem adták ki a kezükből – ugyan közelebb zárkóztak még a vendégek, lemenedzselte a hátralévő időt Scott Brooks csapata. A Wizards így nagyon fontos győzelmet aratott két vereség után és bár nincs jó formában, stabilizálnia kell magát a rájátszás előtt – csakhogy a hátralévő tizenegy találkozóból nyolcat idegenben vív majd meg.

Hiányzott Millsap. Hiába dobott egy ideig jobban a Hawks, eldönteni nem tudta az összecsapást, mert a palánk alatt ezúttal is elbukott Paul Millsap nélkül – az erőcsatár hiányában 0–6-ra áll a gárda idén, ezúttal főleg az 55–44-re elveszített lepattanózáson volt érezhető, hogy nincs ott. A vendégek 18 támadót engedtek Gortatéknak, a negyedik negyedben már védekezésben is komoly hibákat követtek el, ráadásul közben elöl is csak Hardaway volt megbízható opció – rajta kívül senki nem dobott jól, sőt, Schröder például öt mezőnykosara mellett eladott tíz labdát. Továbbra sem áll össze az Atlanta játéka, kérdéses, hogy Millsap visszatérhet-e a következő találkozóra, Bazemore sincs, de már zsinórban öt vereségnél tartanak, valamit lépni kell – szerencséjük, hogy a Pacers idegenben reménytelen, így még őrzik keleti ötödik helyüket.

A Wizards legjobb dobói: Beal 28/12, Wall 22/3, Morris 13
A Hawks legjobb dobói: Hardaway Jr. 29/9, Schröder 18, Howard 14

Chicago Bulls–Detroit Pistons 117–95

Szenzációs Chicago. Dwyane Wade kiválása óta kis túlzással örömkosárlabdát játszik a Bulls és ezen a találkozón is erre láthattunk ékes példát: csapatszinten 58.8 százalékkal (!) tüzeltek mezőnyből, 47.8 százalékkal tripláztak és 36 gólpasszt osztottak szét. Jimmy Butler hibátlanul dobott (6/6 mezőnyből, 4/4 büntető) és kiosztott 12 gólpasszt, utóbbiból Rondo is eljutott kilencig, alig hibázott Zipser, villogott a Lopez helyén kezdő Lauvergne, Nikola Mirotic pedig 28 pontos szezoncsúccsal jelentkezett – mióta visszakerült a rotációba, bizonyítja értékét, ezúttal 4/6 hármast küldött a helyére. A zseniálisan játszó együttes a harmadik negyedben el is döntötte a mérkőzést és csak azért nem előbb, mert a kispad nem tudta tartani a lépést az első ötössel – a nagy győzelemmel meg is előzték a Detroitot és másfél meccsre vannak a nyolcadik Miamitól.

Így bajosan lesz rájátszás. Reggie Jackson nem kezdett, de ettől sem változott a Detroit mentalitása, rengeteg hibával játszott az együttes és fejben továbbra is komoly gondokkal küzd – Stan Van Gundy ezt most magára vállalta, mondván minden játékost ő választott, így az ő felelőssége. A Nets elleni vereség után mindenesetre nem ilyen enervált játékot vártunk a gárdától, amelynél ismét komoly változásokra van szükség ahhoz, hogy még odaérjenek a playoffba – nem a hátrányuk nagy, csak szimplán nincs olyan szinten ez a csapat, hogy beférjen, ráadásul éppen a közvetlen rivális verte őket rommá.

A Bulls legjobb dobói: Mirotic 28/15, Lauvergne 17/3, Butler 16
A Pistons legjobb dobói: Morris 14, Harris 14/3, Leuer 13/3

Denver Nuggets–Cleveland Cavaliers 126–113

Oktatott a Denver. A Rockets elleni két vereség után most bemutatót tartott a bajnoknak Michael Malone csapata, szenzációs játékkal fektette két vállra a keleti listavezetőt. Elsősorban a festékben dominált az együttes, Nikola Jokics (8/10 mezőnyből, 10 pattanó, 7 gólpassz) hol magának, hol másnak teremtette meg a helyzeteket és erről a területről 70–30-ra (!) nyert a Denver – egészen elképesztő fölényben voltak a hazaiak. Ezen felül a Harris, Barton duó vezérletével kintről is bőven érkezett támogatás, a 40 százalék feletti triplamutató is sokat segített, de érdemes megemlíteni, hogy a Nuggets 35 gólpasszal és mindössze hat eladott labdával zárt, könnyedén ízekre szedte a Cleveland védekezését. Ezeknek köszönhetően végig vezetett is, félidőben 14 pont volt a különbség és nem is nagyon engedték közelebb a címvédőt Chandlerék, meggyőző teljesítménnyel növelték előnyüket a Portland előtt.

Ez nem playoff-szint. James, Love és Tyronn Lue is arról beszélt, hogy keménységben meg sem közelítette az elvárt szintet a Cleveland, bár James azt is hozzátette, hogy ez még nem a playoff – ebben kétségtelenül igaza van, csapata viszont az utóbbi tíz meccsből hatszor kikapott és ott lohol a nyakában a Celtics. Ezúttal James sem játszott jól, passzív volt, nem védekezett elég keményen, azt csináltak mellette is a denveri játékosok, amit akartak, ráadásul ő volt az egyetlen, aki büntetőt hibázott a meccsen – hiába villogott Kyrie Irving és Deron Williams, ez a Cavs ma messze volt a Nuggets szintjétől. A most már jó ideje tartó gyenge forma mellett érdemes megemlíteni, hogy idegenben csak 18–17-re áll az együttes, ennél még a nyugati hetedik Memphis is jobban áll vendégként, pedig a hátralévő 12 találkozóból hatot játszanak csak otthon – mennek Bostonba, San Antonióba, vagy éppen Miamiba is.

A Nuggets legjobb dobói: Harris 21/9, Barton 20/9, Chandler 18/3
A Cavaliers legjobb dobói: Irving 33/12, Deron Williams 19/6, James 18

Sacramento Kings–Milwaukee Bucks 98–116

Nincs megállás. A Bucks lendületéhez csak a GSW mérhető az utóbbi időben, az elmúlt 12 találkozóból tízet megnyert az együttes úgy, hogy ebben szerepelt egy hatmeccses idegenbeli túra – a Kings legyőzésével zárták ezt le Middletonék, méghozzá 4-2-es mérleggel. Ezúttal Jannisz Antetokunbo volt tarthatatlan (32 pont, 13 lepattanó, 6 gólpassz), vezérletével 50 százalék felett tüzelt a gárda és bevert 16 triplát, parádésan működött a spacing – a 44–26-ra megnyert második negyed során el is dőlt a győztes kiléte, így back-to-back ide vagy oda, simán nyert Jason Kidd csapata. Ezzel a sikerrel egyébként január 15-e óta először ismét 50% felett van a társaság, utolérte a hatodik Indianát és csak egy meccsre van az Atlanta – igaz, a hátralévő sorsolásuk nem túl kedvező (kétszer játszanak még pl. a Bostonnal), de jelen formájukban nincs olyan találkozó, ahol ne lennének jó esélyeik.

Hieldben van kakaó. Bár New Orleansban ez kevésbé látszott még, az újonc a Kingsnél elkapta a fonalat, márciusban kezdőként 14 pontot átlagol 50 százalékos mezőny- és szintén 50 százalékos triplamutatóval – stabilan hozza magát, most éppen 21 egységig jutott. Az ő fejlesztése mindenképpen prioritás most, mellette a kezdőben kapott szerepet Cauley-Stein és Labissiere (szintén jól mozogtak), a padról pedig Papajannisz játszhatott 23 percet – Cousins elcserélése óta 3–11-re állnak, ezekből a fiatalokból kell kihozni a legtöbbet, vagy legalább megnézni, hogy mi van bennük. A második negyedet leszámítva egyébként nem volt reménytelen a gárda, de ott annyira összezuhantak, hogy nem volt esélyük még a szoros meccsre sem – szombat hajnalban a GSW ellen folytatják.

A Kings legjobb dobói: Hield 21/6, Evans 18/6, Afflalo 12/6, Temple 12/6
A Bucks legjobb dobói: Antetokunbo 32/3, Monroe 15, Middleton 13/9, Teletovic 13/9

Utah Jazz–New York Knicks 108–101

Gobert volt a megmentő. Nem tudott igazán kimászni a gödörből a Jazz, a meccs nagy részében a Knicks akarata érvényesült, az ő ritmusukban folyt a játék, a hazai védekezés finoman szólva sem volt stabil – alapvetően a támadójáték sem, de Rudy Gobert kihúzta őket a csávából. A francia center a kettő-kettők és a támadópattanók után 13/14 mezőnykísérletét értékesítette, mindent megoldott és 35 pontos karriercsúccsal zárt, ez a nem várt forgatókönyv pedig végül elégnek bizonyult a győzelemhez – az utolsó hat-hét percben vette át az irányítást a Utah, Gobert dominanciája mellett ekkor már felébredt Gordon Hayward is. Összességében a vártnál sokkal jobban megizzadt a győzelemért a hazai alakulat, de végül érvényesítette a papírformát és három vereség után ismét nyerni tudott.

Egy félidő Derrick Rose. Nagyszerűen bontotta a védekezést az első két negyedben a korábbi MVP, már-már régi önmagát idéző sebességgel cikázott a Jazz játékosai között – eljutott 12 pontig és öt gólpasszig, a Knicks pedig 13 pontos előnybe került. A fordulás után azonban kisebb bokasérülést szenvedett, bement az öltözőbe és bár vissza tudott térni, már nem hozta ugyanazt, pedig a negyedik negyedben is nagy szükségük lett volna rá – Carmelo Anthony ismét nem tudott vezér lenni, Porzingis pedig bár beszórt 24 pontot, tele volt a keze Gobert-rel. A hajrában elbukott az együttes, védekezésben nem tudtak mit kezdeni a Utah játékával, így bár alapvetően nem voltak rosszak, zsinórban harmadszor is kikaptak – az utóbbi időben csak a Lakers van náluk gyengébb formában.

A Jazz legjobb dobói: Gobert 35, Hayward 19/3, Hill 15/3
A Knicks legjobb dobói: Porzingis 24/9, Rose 17, Anthony 16/3