Na, ki jön franciázni?

Olyan harci hangulatba jöttünk a brazil-amerikai meccs után, hogy azóta vécére is feltartott ököllel járunk, ma pedig tovább szítjuk a szenvedély parazsát. Itt már csak a legjobbak vannak: hagyjuk a papírformát, bármi megtörténhet. Ma mindenkit franciázásra csábítunk!Olyan harci hangulatba jöttünk a brazil-amerikai meccs után, hogy azóta vécére is feltartott ököllel járunk, ma pedig tovább szítjuk a szenvedély parazsát. Itt már csak a legjobbak vannak: hagyjuk a papírformát, bármi megtörténhet. Ma mindenkit franciázásra csábítunk!

Franciaország – USA, 18:00

Amerika királynőinek már készítik a filmforgatókönyvet, reklám- és könyvszerződéseket, előző posztunkban pedig ízekre szedtük a csapatot taktikai szempontból, úgyhogy most egy kicsit franciázni fogunk, hogy ne érje szó a ház elejét. Solóék tündérmesébe illő nyolcaddöntős továbbjutásától egyébként nem csak mi vesztünk meg egy kicsit. Íme, a kapushölgy tweetjei a nagy meccs után, tisztára, mint egy polgárháborús hős. Meg tudjuk érteni.

Necibékről The Last Punk In Town értekezik nekünk, a megszokott alapossággal.

„Franciaország a négy között. Meglepetés ez? Csak azoknak, akik nem figyelték az elmúlt néhány évben az európai női foci történéseit. A Lyon tavaly megszorongatta a Potsdamot a BL-döntőben, idén már magabiztosan le is győzte. A válogatott 2009-es Eb-szereplése is mutatott már biztató jeleket. Új szín kerül fel az európai női labdarúgás térképére.

Bruno Bini szövetségi kapitány tulajdonképp behívhatta volna a BL-győztes Lyon összes francia játékosát, de ő nagyvonalúan mellőzte Bouhaddit, a lyoniak kapusát. A pletykák komoly ellentétekről szólnak, ám tény: Bouhaddi hírhedt potyakapus. Nem került a keretbe Amandine Henry sem, aki a Lyon támadásainak motorja. Helyén a veterán Soubeyrand szerepel, aki a csapatkapitányi karszalagot is viseli. Párja a középpálya közepén Bussaglia, őt választották a bajnokság legjobb játékosává. Ő az összekötő kapocs a védelem és a támadósor között, és az eddig látottak igazolják a francia szakemberek ítéletét: nagy futómennyiség, precíz passzok, második hullámból érkező lövések.

Elodie Thomis

Bruno Bini válogatási elvei a jobbhátvéd-kérdésben is eredményesek. Corine Franco (aki a Belgium elleni, legutolsó felkészülési meccsen sérült meg) helyére az eredendően középhátvéd Renard lépett, aki klubjában is gyakran helyettesíti a sokat hiányzó Francót, ám nem sokkal később ő is sérülten bicegett le a pályáról. Az első csoportmeccsre sikerült valamennyire összedrótozni, de a második meccsen már Laure Lepailleur léphetett pályára. Mivel a franciák nem alkalmaztak kifejezetten szélen játszó támadókat, a szélsőhátvédekre maradt a támadások segítése, ezt Lepailleur jól látta el, védőmunkáját sem érhette kifogás.

A támadószekcióban Louisa Necibnek kivételes technikai képességei vannak, gyors, lát a pályán, remek a rúgótechnikája, helyzetbe hozó passzai Xavit idézik. Ám ha bal lábbal kel fel, akkor durcás grófkisasszonyként ténfereg a pályán. Camille Abilyt kihagyni a csapatból kapitális szakmai tévedés lenne, ő a csapat agya, a puszta jelenléte is kulcsfontosságú. Így áll elő a két dudás örök dilemmája. Necib nem játszhat a szélen: kevés a hely neki, a „szélen meghúzni aztán beadni” nem az ő műfaja. Amint teheti, elkezd befelé mozogni, ám ezzel Abily elől szívja el a levegőt. Abily így nagyvonalúan kijjebb húzódik. Ennek következményeképp a 4-2-3-1-es felállásban nem marad hely, csak egy szélsőnek. (Ez, papíron, LeSommer vagy Thomis, nekik van meg a kellő sebességük és technikai kvalitásuk. Bini mégis Thiney-t játszatja, akit elsődlegesen középcsatárnak tudunk elképzelni, ám arra ott van az ügyeletes gólvágó, Delie).

Marie-Laure Delie

Sonia Bompastor, a balhátvéd, a világ egyik legjobbja a posztján, de valahogy nem akaródzik aktívan részt vennie a támadásokban. Lehet, hogy taktikai utasításba kapta, hogy ő legyen a nyugodt erő, az egyensúly biztosítója, mindenesetre vétek nem kihasználni a tudását.

Személyi állományát és taktikai rugalmasságát tekintve Franciaország válogatottja már most is az elitbe tartozik. Ha ez tartós marad, az nem csak a francia női futball számára jelentene komoly lökést, de egész Európa számára is.”

Japán-Svédország, 20:45

Japán pörgőrúgással a négy közt

A flex ismét lecsapni készül, márpedig ha darabolásról van szó, a japánoknál nincs komolyabb szakértő. Jó lesz hát, ha Schelinék vigyáznak, különben könnyen egy európai szem számára nézhetetlen, vérgőzös japán horror közepén találhatják magukat. A házigazda kiejtésétől vérszemet kapott ázsiai lányok ugyanis sokkal veszélyesebbek, mint azt előzőleg gondoltuk. Precízek, elszántak, nincs olyan apró rés a védelem pajzsán, ami ne volna elég nekik ahhoz, hogy átfúrják magukat, és bevegyék a kaput. A legfélelmetesebb talán mégis az bennük, hogy tulajdonképpen senkinek sincs fogalma a valós játékerejükről.

Caroline Seger, Jessica Landström, Lotta Schelin, Therese Sjögran

A svédek hozzájuk képest nyitott könyv, az isteni Lottának egész udvartartása van Európában, s egészen nyilvánvaló, hogy Németország egy emberként fog melléjük állni a lieblingjeiket kiejtő japán csapat ellenében. Emellett pedig Landströméknek megvan az a piszok nagy előnyük is, hogy halálhörgés és siralom helyett sétagaloppban győzték le a kínosan gyenge ausztrál csapatot, s így az ellenfélnél jóval kipihentebben várhatják a kezdő sípszót. Hogy ez a kettős előny mennyiben fogja befolyásolni a meccset, az persze sokban függ attól, a japánok vajon tényleg annyira erősek-e mentálisan, mint amennyire annak tűntek a németek ellen. Fizikálisan ugyanis nehéz hibát találni Schelinékben: nyilvánvalóan masszívabb testfelépítésűek, papíron fejjátékban is esélyesebbek – ez azonban a németekre is állt, Marujamáék mégis itt vannak.

Győzzenek a jobbak, kommentben várjuk a tippeket!