A szívükkel küzdöttek a lányok

Mondhatnám, hogy az orosz válogatott gyakori vendég nálunk, de attól függ, mi számít gyakorinak – a női futsalválogatott ugyanis nemigen bővelkedik a mérkőzésekben. Most mindjárt két meccset is volt alkalmam kötényileg megtekinteni, hát ideje beszámolnom róluk. Ja, meg persze megnézhető a második meccs is a Kötény-Youtube-on. Mondhatnám, hogy az orosz válogatott gyakori vendég nálunk, de attól függ, mi számít gyakorinak – a női futsalválogatott ugyanis nemigen bővelkedik a mérkőzésekben. Most mindjárt két meccset is volt alkalmam kötényileg megtekinteni, hát ideje beszámolnom róluk. Ja, meg persze megnézhető a második meccs is a Kötény-Youtube-on.

Első meccs - 2012. január 25., Budaörs

Magyarország: Vincze Anikó - Smuczer Angéla, Zágor Bernadett, Nagy Anett, Halászi Kinga

Cserék: Kovács Klaudia - Ganczer Hajnalka, Üveges Katalin, Horváth Hanna, Pádár Anita, Varga Adél, Szabó Boglárka

Edző: Frank Tamás

Oroszország: Irina Kulakova - Marija Filisova, Tatjána Gyeripaszko, Tatjána Kuleskova, Oleszjaj Gyidenko

Cserék: Jelena Mukhina, Lubov Komarova, Irina Nyikolszkaja, Jekatyerina Kuleskova

Edző: Jevgenyij Kuzmin

Gólszerző: Gyidenko (6:28)

Visszafogott érdeklődés kísérte a találkozót, nem süketültem bele a vuvuzelaorkánba, ellenben voltak szép szurkolólányok, akik menet közben egy dobot is elővarázsoltak, s így azért mindjárt barátságosabban telt az idő.

Az orosz csapat apró termetű, mozgékony lányokból áll, nagyon fiatalok és rettentően agilisek – ez volt az első benyomásom róluk, és a meccs képe valamelyest igazolta is mindezt, bár a teljesítményüktől senki sem volt elájulva. (Hárommal kevesebben érkeztek a tervezettnél, sérülések miatt ugyanis új embereket hoztak volna, ők azonban vízumproblémák miatt nem utazhattak.) Mit tagadjuk: a magyar válogatott se remekelt. A lányok több mint fél éve nem találkoztak egymással „futsalügyileg”, nem csoda hát, ha leginkább tapogatózásnak tűnt az első meccs. Az egygólos vereség kis szerencsével lehetett volna egy sovány 1-1 (az utolsó pillanatban egy ordas nagy ziccerünk maradt ki), a magyar edzői viszonylatban üdítően önkritikus Frank Tamás szerint azonban megérdemelten nyertek az oroszok.

Smuczer Angélát és Dombai-Nagy Anettet kérdeztem a meccs végén – nem túl boldog arccal mondták el, hogy hogyan látták teljesítményüket:

Anett - Katasztrofális. És ezt le is írhatod.

Angéla – Nagyon sok hibánk volt, teljesen összeszokatlan a csapat.

Anett – Ez mondjuk nem is csoda, sok az új ember, és még ha a bajnokságból ismerjük is egymást, ez azért nem ugyanaz.

Angéla – Új figurákat tanultunk Frank Tamással, ezek még nem mentek jól. Rengeteg változás van, ilyen hamar nehéz felvenni a ritmust.

Anett – Holnap összeszedettebbek leszünk.

Második meccs, 2012. január 26. Üllő

A legkisebb drukkernek volt a legnagyobb hangja

Magyarország: Kovács Klaudia - Smuczer Angéla, Zágor Bernadett, Nagy Anett, Üveges Katalin

Cserék: Halászi Kinga, Horváth Hanna, Pádár Anita, Szabó Boglárka, Kovács Alíz, Bernáth Csilla

Edző: Frank Tamás

Oroszország: Irina Kulakova - Marija Filisova, Tatjána Gyeripaszko, Tatjána Kuleskova, Oleszjaj Gyidenko

Cserék: Elena Mukhina, Lubov Komarova, Irina Nikolszkaja, Jekatyerina Kuleskova

Edző: Jevgenyij Kuzmin

Gólszerző: Gyeripaszko '21:40, Gyidenko '23:52 illetve: Kovács Alíz 28:05, Üveges Katalin 29:50

Anettnek igaza volt, bár a második meccs első félideje még mindig nem volt túl emlékezetes. Sok hibás passz és az oroszok görcsös akarása miatt darabos, nyögvenyelős játék alakult ki, de még így is sokkal élvezhetőbb, mint az első összecsapás. Az oroszok nyilván érezték, hogy nem adjuk olyan könnyen magunkat, mint egy nappal ezelőtt, épp ezért sokkal idegesebben, sőt, agresszívebben játszottak. A hármas számú Gyeripaszko olyannyira kivívta a közönség ellenszenvét, hogy a második félidőre ellentábora alakult a lelátón – ő pedig, afféle női Pepeként néha egészen alattomos mutatványokkal hergelte tovább a nézőket. Hogy Oroszországban sincs kolbászból az alapvonal, azt onnan sejtem, hogy a csapatkapitány a meccs közepén egészen konkrétan nekiment a szövetségi edzőnek, a nagy üvöltözésben kicsit féltem, hogy átharapja annak torkát.

Nem egyszerű munka felfújni ezeket a cuccokat, na

Kovács Klaudia mindent megfogott, amit megfoghatott (néha bravúrjaira is szükség volt), csapatunk többször került gólhelyzetbe, ám félidőig egyetlen gól se született.

Na, a második félidőben aztán az oroszok megunták a tökölést, és kettőt vágtak. Kicsit bele is nyugodtak a dologba, és elég váratlanul érte őket, hogy az egyre hangosabban zúgó közönség mellett a mi lányaink is felbátorodtak, Irina Kulakova azonban jó kapus. Sajnos.

Kovács Alíz pompás fejese ellen azonban tehetetlen volt. A kirakós darabkái lassan kezdtek összeállni, a hajrá azonban még leginkább a lányok hatalmas küzdeni tudása miatt volt szenzációs. Üveges Katalin egyenlítő góljánál a lelátón igazi tombolás kezdődött, a közönség állva tapsolta a lányokat, a vége után pedig percekig zúgott a szép volt, csajok.

Frank Tamás az első meccs után nem volt elragadtatva, a második után kicsivel persze már lelkesebben beszélt.

„Az első meccshez képest változtattam néhány dologban a taktikát illetően, és ez jót tett a támadójátékunknak. Sok új dolgot tanultunk a lányokkal, akik nagyon komolyan vették az edzéseket – úgy érzem azonban, hogy a második félidei teljesítményük mégis inkább a szív diadala volt. Nincs ezen mit szépíteni: ennyi lehetőséggel, amennyi nekik van, már ez is nagy dolog.”

No, igen. Lehet persze ezt másként is nézni: ha ezek a lányok pár nap alatt ennyire képesek, akkor mi mindent érhetnének el, ha rendszeresen edzhetnének, profi körülmények között – és játszhatnának is, megfelelő ellenfelekkel. Szívből remélem, hogy mások is meglátják ezt a potenciált bennük.

Annak, aki nem tudott elmenni, íme, a második meccs felvétele (köszönöm az MLSZ segítségét!):