Fájdalmas edzések a futballért

– Kezdjük a végével: a bajnokság zárása gyalázatosra sikeredett. Három hét telt el azóta, ennyi idő elegendő volt ahhoz, hogy valamelyest túltegye magát a történteken?
– Szörnyű volt átélni az eseményeket, szörnyebb annál is, hogy elbuktunk a cél előtt, és végül az MTK lett a bajnok – mondta Gyepes Gábor. – Sohasem gondoltam, hogy ilyen előfordulhat, és éppen ott, ahol felnőttem. Engem nem bántottak… Amikor láttam, a szurkolók beözönlenek a pálya mellé, azt gondoltam, ereklyevadászat kezdődik, ekkor bementem a klubházba, ahova néhány pillanattal később estek be sorjában a többiek, és az arcukon a rémület, az értetlenkedés, akkor tudtam meg, mi történik odakint. Olyannyira megérintett a félelemmel teli hangulat, hogy nem feledem el azt a május harmincadikát. Tököli Attilával szemben nekem annyiban könnyebb volt a helyzetem, hogy a következő napokat már Ausztriában töltöttem és rehabilitációs edzéseken vettem részt, és akkor nem volt időm arra, hogy merengjek a botrányon.
– Azon viszont nyilván gondolkodott, hogy amennyiben a Magyar Labdarúgóliga másodfokon is helybenhagyja ítéletét, akkor csapata az idén valamennyi hazai találkozóját kongó lelátók előtt kénytelen lejátszani, mint ahogyan az első UEFA-kupa-selejtezőt is…
– Nem hinném, hogy ez a büntetés jelentős változásokat indítana el a labdarúgásunkban, márpedig az lenne az üdvözítő, hogy biztonság legyen a pályákon. Ezzel az ítélettel viszont a klubot büntetik, ahelyett hogy rábírnák valahogy a drukkereket a normális viselkedésre. Mindenki az angol példáról beszél, ám érdemes szólni arról is, hogy az Európai Labdarúgó-szövetség az Eb-selejtezők során tanúsított rendbontások miatt éppen az angolokat fenyegette meg azzal, kizárja őket a következő botrányokozás után. Kíváncsi leszek, ilyen ultimátum ellenére lesznek-e olyan őrültek, akik veszik a bátorságot a rendbontásra. Mindenesetre még bizakodhatunk abban, hogy a liga enyhít a büntetésen, ha mégsem, hát akkor játszunk üres stadionban. Nehéz lesz, az biztos.

"Pályára léptem az összes Magyar Kupa-meccsünkön, végig a gyepen voltam az UEFA-sorozatban megvívott hat találkozón, illetőleg Gellei Imre szövetségi kapitány is kezdőként számított rám a válogatott fellépésein. Szóval, tényleg a legrosszabbkor ért ez a sérülés"

– Az őszi szakaszhoz kellemesebb élmények kapcsolódnak. Mind önnek, mind a Ferencvárosnak nagyszerűen ment a játék, és sem a nemzeti együttesben, sem a klubcsapatában nem tudták nélkülözni.
– Eddig még soha nem is éreztem annyira magabiztosnak magam, mint akkor. Már az előző idényben is jól ment a játék, de az ősszel bátrabban mentem előre is, ráadásul úgy voltam vele, mellettem aztán nem megy el senki. Ebben persze nagy szerepe volt annak, hogy rengeteg mérkőzésen szerepeltem. A bajnokság őszi szakaszában játszott tizenhét bajnokiról egy percet sem hiányoztam, pályára léptem az összes Magyar Kupa-meccsünkön, végig a gyepen voltam az UEFA-sorozatban megvívott hat találkozón, illetőleg Gellei Imre szövetségi kapitány is kezdőként számított rám a válogatott fellépésein. Szóval, tényleg a legrosszabbkor ért ez a sérülés.
– Ha jól emlékszem, teljesen ártalmatlan szituáció volt…
– Felkészülési meccset játszottunk a második ciprusi edzőtáborozásunk idején. A közelemben ellenfél sem volt, amikor a fölpattanó labdát nyújtott lábbal próbáltam lekezelni. Nyilallást éreztem, a lábam fájt és képtelen voltam behajlítani, de mégsem gondoltam volna, ennyire nagy a baj. Balszerencsés napok voltak azok: akkor sérült meg Kiss György és Gera Zoltán is, így hamarosan mindhárman itthon voltunk. A Sportkórházban a röntgenfelvétel megállapította, porc vált le a térdemből, és mágneses rezonanciavizsgálat után feltételezték, részlegesen elszakadt az elülső keresztszalagom, ám az, hogy mennyire, csak az operáció alatt derül ki, mondták. Még ekkor sem sejtettük, ennyire hosszú ideig nem játszhatok. Nem dagadt, nem vérzett a térdem, nem lifegett az ízület, úgyhogy bizakodtunk…
– Február közepén sérült meg, immár jócskán benne vagyunk a júniusban, és még mindig látszik a mozgásán, hogy nem egészséges.
– Embere válogatja ki, milyen gyorsan épül fel. Egyébként semmi gond nem vetődött fel. Az operációt végző Berkes István professzor szerint normális ütemben gyógyulok.
– Lelkileg vagy testileg viselte nehezebben a megpróbáltatásokat?
– Az első napokban a műtét hatása miatt szinte egyfolytában aludtam, utána viszont sokáig magam alatt voltam. Szerintem érthető, hiszen egész életemben sportoltam, nem voltam sérült, most pedig otthon kellett feküdnöm, tehetetlenül. Lábam gipszsínben, meg kellett tanulnom mankóval járni, lépcsőzni. Ami vigasztalt: jóllehet, én nem játszottam, de nem maradtam futball nélkül, mivel hétvégente állandóan a közvetítéseket néztem.

"Többen is segíteni akartak rajtam, köztük csapattársam, Dragóner Attila is, aki jóban van Hajdu Attilával. Az MTK kapusa hasonló sérülés miatt korábban Bécsbe járt kezelésre, ahol Közép-Európa egyetlen, efféle sérülések kezelésére alkalmas kondicionálóterme működik"

– Mikor kezdte a rehabilitációs gyakorlatokat?
– Már két-három nappal a műtét után tornáznom kellett. Persze, csak lábfejkörzést meg nyújtást csináltam.
– Nézzük, hogyan került ki Ausztriába!
– Többen is segíteni akartak rajtam, köztük csapattársam, Dragóner Attila is, aki jóban van Hajdu Attilával. Az MTK kapusa hasonló sérülés miatt korábban Bécsbe járt kezelésre, ahol Közép-Európa egyetlen, efféle sérülések kezelésére alkalmas kondicionálóterme működik, a megfelelő gépekkel felszerelve. Kapcsolatba léptünk a korábbi kézilabdázóval, Rácz Mariannal is, és kettejük segítségével kiutaztam. Természetesen előbb egyeztettem Berkes Istvánnal, aki mondta, nyugodtan menjek, talán gyorsabban felépülök. Időközben beszéltem a NAC Bredában futballozó Pető Tamással, akitől megtudtam, sokkal, de sokkal többet edzett sérülten, mint amikor egészséges volt. Ugyanis nemcsak a sérült testrészt kellett erősíteni, hanem az egész testet. Somodi Lászlóval, a Ferencváros rehabilitációs edzőjével megbeszéltük, kiutazunk, megnézzük, milyen ez az osztrák központ. Semmi extra… A gépek is hasonlóak, mint egy normál konditeremben, a különbség "csupán” annyi, hogy ezeken speciális mozdulatokat is elvégezhet az ember. Hidraulikus szerkentyűk ezek, és éppen annyi ellenállást fejtenek ki, amennyit kell. A konditermet egyébiránt Hans Maier alapította, ő a Rapid Wien és a Hypobank csapatánál dolgozott. A női kézilabdázók körében gyakrabb az ilyen térdsérülés, és ennek kezelése miatt hozta létre a központot. Hans Maier szinte azonnal tudta, milyen gyakorlatokra lesz szükségem, bemutatta, mit hogyan és milyen időközönként kell használnom. Azóta odakint vagyok.
– Hetente mennyi időt tölt Ausztriában?
– Hétfőtől péntekig ott vagyok.
– Egyedül?
– Igen, és elég unalmas.
– Hogyan telnek a hétköznapjai?
– Naponta egyszer, legfeljebb kétszer tornázom, eleinte egy órát, most már több mint másfelet. Utána hazamegyek, és általában olvasok.
– Haza?!
– Bérelek egy lakást.
– Értem… A kezelésének költségeit a biztosításból befolyt összegből fedezi?
– Nem… De hogy miért nem, abba most ne menjünk bele.
– Csak annyit mondjon meg, volt-e biztosítása?
– Volt.
– Feltételezem, elég sokba kerül önnek ez a sérülés?
– A klub már azzal is sokat segített, hogy megvette a száz alkalomra szóló bérletet a bécsi központba. Az útiköltséget, a szállást és az étkezést magam fizetem.

"Ha minden jól alakul, akkor októberben játszhatok. Augusztus közepén jár le a kondibérletem, azt követően talán elkezdhetem a labdás edzéseket is. Ám nem türelmetlenkedem, mert a Barcelonában futballozó Patrick Andersson is nyolc hónapot hagyott ki"

– Ennek ellenére megéri? Szóval, érezhető a javulás?
– Mindenki azt mondja, jó ütemben gyógyulok, és most már száztíz fokban is képes vagyok behajlítani a lábam.
– A szurkolókat viszont igazán az érdekli: mikor futballozhat?
– Ha minden jól alakul, akkor októberben játszhatok. Augusztus közepén jár le a kondibérletem, azt követően már talán elkezdhetem a labdás edzéseket is. Ám nem türelmetlenkedem, mert a Barcelonában futballozó Patrick Andersson is nyolc hónapot hagyott ki hasonló sérülés miatt.
– Ismét az őszről beszélünk, pedig a tavasszal volt egy kupadöntő, amiről lemaradt.
– Csak videón láttam, de így is nagy élmény volt, fantasztikus hangulat uralkodott a Puskás Ferenc-stadionban. Roppantul sajnáltam, hogy nem játszhattam, mert hát a bajnokság után a kupa a legfontosabb, és nyolc éve annak, hogy a Ferencváros legutóbb elhódította a serleget. Ez az élmény kimaradt az életemből, remélem, jövőre részese lehetek: bízom az ismétlésben.
– Nem fordult meg a gondolat a fejében, hogy amennyiben játszik a tavasszal, talán zsebben van a bajnoki cím?
– Reálisan próbálom nézni a csapat játékát. Szerintem a posztomon Balog Zoltán remek teljesítmény nyújtott, habár a bajnokság második felében több gólt kaptunk, nem a hátvédeken múlott, hogy a második helyen zártunk. A múltról azonban felesleges beszélni, fontosabb – főleg számomra az –, hogy milyen lesz a jövő.
– És milyen lesz?
– Mondom: félre a múlttal. Remélem, hogy semmiképpen sem olyan, mint az idei tavasz.