Megmozdult az egész megye

Hiába, na, újra van hétvégi időtöltése az uraiújfalusi, répcelaki, vasegerszegi vagy éppen váti uraknak, s a rövid autóút megtétele után első osztályú futballt láthatnak a bükiek, valamint a celldömölkiek is. (Itt álljunk meg egy szóra: utóbbi két helység csapata ugyanis tavasszal még a Lombard ellen küzdött az NB I B-ben, azóta a szombathelyiek feljutottak, Celldömölkön viszont csak NB II-es, Bükön pedig megyei szintű foci lesz – vagyis a vasiak második ligás együttes nélkül maradnak.)
A Haladás megint a térség gárdája lett, és az első forduló után úgy tetszik, a város lakói újra megszerették a játékosokat. Mert az nem kétséges, a futballt mindig is imádták a szombathelyiek – de igazán vevők csak a minőségi teljesítményre voltak. Emlékezzünk csak, mennyien voltak például az 1993-as, Ferencváros elleni Magyar Kupa-döntőn, vagy mennyien gyűltek össze mondjuk az 1982-es Milan elleni KK-mérkőzésen, esetleg a hetvenes évek közepén (tudják, amikor a vidék legjobbja volt a Hali) egy Fradi vagy éppen Győr elleni rangadón. Nos, akinek ezek az összcsapások nem rémlenek, eláruljuk: akkoriban nemegyszer húszezren tolongtak a Rohonci úti stadion lelátóján.
A recept tehát egyszerű: Szombathelyen csak jó futballt kell csinálni, s ha ez megvan, már jönnek is a szurkolók. A Bíró Péter klubigazgató és Illés Zoltán ügyvezető irányította menedzsment az első lépést megtette: feljuttatta az együttest az első osztályba, s jelenleg ez is elég a drukkerek stadionba csábítására.
És bár az ETO ellen összegyűlt vagy hétezer ember, a játékosok és a vezetők nem ülhetnek a babérjaikon. A rajongóknak ugyanis elég néhány vereség és lélektelen játék, és máris újra csak néhány ezren lézengenek a lelátón. Ám jelentjük: ilyenről a Haladásnál szó sincs. A kft. irányítói rengeteg meglepetéssel szolgálnak a szurkolóknak. A meccs előtt hallhatták először a Haladás-himnusz remixelt változatát, és vasárnap a városi televízióban elindult a heti rendszerességgel jelentkező, kizárólag a Lombard FC életéről szóló műsor, a Zöld-fehér tv. Az ügyvezetés a legjobbat azonban akkor tette, amikor a mostani játékoskeretet kialakította, s a jelenlegi szakmai stábot bízta meg az irányítással.
Détári Lajos szerződtetése ugyanis nyerő húzásnak bizonyult. A korábbi világválogatottat három ok miatt szerződtették. Egy: jusson fel a csapattal az élvonalba. Kettő: olyan edző kerestetett, akit a labdarúgók is elfogadnak. Három: a vezetőknek egy olyan névre volt szükségük, aki miatt a nézők is visszatérnek. És akkor nézzük az eredményeket: a Haladás, ugyebár, első osztályú lett, a játékosok a hírek szerint imádják mesterüket, és Détári érkezése után folyamatosan nőtt a nézőszám. Háromból három – nem rossz teljesítmény, és a helyiek csak remélik, a pályán is hasonlót nyújtanak majd a kedvencek kezdésnek. (Jegyezzük meg: nem lesz könnyű dolguk, hiszen a következő két fordulóban idegenben játszanak, előbb Debrecenbe, majd Siófokra utaznak.)
Hogy mennyien kíváncsiak Somfalvi Csabáékra, csupán egy adalék: a többi élvonalbeli klubtól eltérően Szombathelyen körülbelül ezer fanatikus rendelt szurkolói kártyát, s ők legkésőbb a jövő hét közepéig hozzá is jutnak az okmányhoz. Egyébként a Magyar Labdarúgóliga által kibocsátott engedély azért lehet olyan kelendő arrafelé, mert a csapatot várhatóan sokan kísérik majd el a közeli idegenbeli meccsekre (például Sopronba, Zalaegerszegre és Győrbe), márpedig a vendégszektorba szóló jegyekhez csak a kártya felmutatásával juthatnak hozzá.
Öröm lehet tehát manapság Haladás-futballistának lenni, és a következő, Videoton elleni hazai bajnokin várhatóan még többen lesznek majd…
Különösen kiváltságos lehet az, aki a kedvencek között is kedvenc lehet. Tóth Péterről van szó, aki góllal ünnepelte századik élvonalbeli bajnokiját, s akit a tavalyi évad legjobb játékosának választottak a szurkolók. Különös pályafutás az övé, hiszen korábban védőként, esetleg védekező középpályásként szerepeltették, aztán hirtelen támadó lett belőle.
"Utoljára még kisgyermekkoromban, valamikor serdülőként játszottam csatárt, mígnem Détári Lajos egyszer csak felfedezte bennem ezt az adottságot – mesélte mosolyogva életpályáját Tóth Péter. – Még tavasszal éppen döntetlenre álltunk egy hazai mérkőzésen, és edzőm szegény Nagy Norbi helyére küldött be. Taktikai utasításnak csak annyit kaptam: győzni kell, ezért ne is nagyon menjek vissza, inkább maradjak elöl. Én teljesítettem a feladatot, és ugyanabba a kapuba, ahova szombaton, egy, a Győr ellenihez hasonló gólt rúgtam. Bevallom, néhány éve álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer ékként szerepelek majd…”
Pedig most ez a megoldandó feladat, és Tóth Péter eddig sikerrel teljesíti az elvártakat: tavasszal hat összecsapáson ötször talált az ellenfelek hálójába, és a felkészülési találkozókon is folyamatosan eredményes volt. Aztán jött a bajnoki nyitány…
"Az első félidőben kevés labdát kaptam, főleg a jobb oldalon mentek a támadásaink, a második játékrész viszont jól kezdődött – mondta a támadó. – Hogy miként emlékszem az ötvenharmadik perc eseményeire? Labdát szereztünk, majd Nyilas Elekkel startoltam a lepattanóra. Sikerült megtolni mellette a labdát, s utána már csak egy nagy sprintet kellett levágnom. Amikor a tizenhatoson belülre értem, láttam, hogy középen Nagy Sándor várja a beadást, ám el kell ismernem, nem volt szívem lepaszszolni a labdát. De az eredmény engem igazolt…”
A helyi kedvenc egyébként századik élvonalbeli találkozóján mindössze negyedik találatát szerezte, de gyanítható, az idén több alkalma lesz a kapu elé kerülni.
"Valóban, úgy látszik, maradok a csatárposzton, már csak azért is, mert úgy tudom, a vezetők szerettek volna támadót igazolni, csakhogy ez nem jött össze. Amúgy hiszem, valami megmozdult, mert az újonnan szerződtetett futballisták is erősítést jelenthetnek, és a szurkolók is viszszatérnek. Látja, ebben a városban ennyit jelent egy aprócska siker…”