SZÖGLETARÁNY: 3:4 (2:3)
30. perc: Bari jobbról belőtt szöglete után a labda kicsúszott Szabó I Csaba kezéből, a kipattanó labdát Molnár Zoltán 14 méterről a kapu közepébe vágta. 1–0
59. perc: Ivitz kapott üresen labdát a balösszekötő helyén, s futtából, jobbal, 20 méterről a bal alsó sarokba lőtt. 1–1
89. perc: Forgó ívelte be a labdát szabadrúgásból,a váci térfél közepéről, jobbról a kapu elé, a balösszekötő helyén kilépő Baranyi két lépésről a kapu közepébe pörgetett. 1–2
A többi szombati eredmény ismeretében (Vácott öt órakor, villanyfény mellett kezdődött a találkozó) úgy léphetett pályára a hazai együttes, hogy győzelem esetén igen előkelő pozícióba került volna. Az újonc gárda amúgy is remekül szerepel a bajnokságban, s célja nem is lehet más, mint néhány év múlva visszakerülni az élvonalba. Ennek érdekében viszont a jövőben jobban kell futballozniuk a váciaknak, mint tették azt a Balassagyarmat ellen…
Tízperces balassagyarmati mezőnyfölény után feljöttek a hazaiak, és átvették a játék irányítását. Több lehetőségük után a 30. percben egy kapushiba is kellett a váci vezetés megszerzéséhez. Ezek után nem sokkal Bozori Balázs kígyózott át a védők között a félpályáról indulva, ám lövése után a labda elkerülte a kaput. A szünetben Kis Károly alaposan ráncba szedte tanítványait, mert a második félidőt jóformán végigtámadta a nógrádi legénység, s az 59. percben Ivitz Zoltán előbb egyenlített, majd a 89. percben Baranyi Miklós – miután két ordító helyzetet már kihagyott – nem hibázott. A döntetlen talán igazságosabb lett volna, bár második félidei játékával a Balassagyarmat jóval többet tett a győzelemért.
Mestermérleg
Sándor István: – Ilyen a futball! Az első félidőben elszórakoztuk a helyzeteket, és ez megbosszulta magát. Sajnálom, hogy vereséggel búcsúztunk lelkes közönségünktől.
Kis Károly: – Gyengébb első félidei játékunk után a második játékrészben sorozatban dolgoztuk ki a nagyobbnál nagyobb helyzeteket, és rendkívül értékes győzelmet arattunk a szervezetten játszó Dunakanyar-Vác otthonában.