Veszélyben a jegyüzérek

Ez teszi hangulatossá a novemberi, amúgy tavaszillatú debreceni délutánt, hiszen holnap (ma) a meccsek meccsét vívja a város csapata, a DVSC-MegaForce. Mindenki erről beszél. Akár a magyar futball hőskorában, amikor egy-egy labdarúgó-mérkőzés valóban ünnepnek számított. Most valami hasonló érzés borzongatja az embert. Meteorológiailag tavasz van a Hajdúságban, de lesz-e futballtavasz is?
Tizennyolc éve várunk rá.
"Csak” meg kell verni a PAOK-ot. Milyen semmiség, mennyire egyszerű kézmozdulat ezt így leírni. Winston Churchillnek, Nagy-Britannia egykori miniszterelnökének szavaival idézve a valóságot: vér, veríték és könnyek nélkül ez nem lehetséges.
A Loki futballhistóriájának egyik legszebb fejezetét írta azzal, hogy beverekedte magát az UEFA-kupa második fordulójába. És most itt áll a harmadik kapujában. Csak ezt a marcona "ajtónálló” görög gárdát kellene megcsípni, azaz a történetnek még koránt sem kell hogy vége legyen. A három héttel ezelőtti szaloniki 1–1-gyel mindazonáltal már zörgetett a magyar bronzérmes azon a bizonyos kapun. Ha Szentes Lázár együttese sikerrel veszi az akadályt, akkor valóra válik a futballcég ügyvezetőjének, Szilágyi Sándornak a jövendölése. Az egykori játékvezető ugyanis még a selejtezőbeli, a litván FK Ekranas elleni augusztus végi visszavágó előtt (összesítésben 3–2-vel, ezüstgóllal a DVSC lépett tovább) egy kötetlen beszélgetés során azt találta mondani: "Jussunk tovább most, a következő fordulóból is, az azt követőből is, aztán végre jöhet egy világhírű csapat Debrecenbe.”
Be kell vallanom, némiképp tamáskodva fogadtam szavait, s véleményemet nem is rejtettem véka alá, mondván, a Loki akár már az első fordulóban kifoghatja a nagy halat és összesorsolhatják például az olasz sztárgárdával, a Romával (emlékezhetünk, volt rá esély); utóbb boldogan megkövetem, akár már ma este hét vagy akár fél nyolc tájékán. Mindegy.
Csak sikerüljön. Bravúr lenne ez a javából. Felesleges vitatkozni rajta. Hiszen elég rápillantanunk a Bajnokok Ligája és a kisebbik európai kupasorozat mező-nyére: három-három görög együttes van (többé-kevésbé) versenyben itt is, ott is, s pusztán e ténynek elegendőnek kell bizonyulni ahhoz, hogy fenntartás nélkül elfogadjuk, a görög futball mérföldekkel a miénk előtt jár. Ezzel amúgy a szurkolók is tisztában vannak városszerte. Óvatosan, mégis bizakodva várják a 17 órát, amikor az izraeli játékvezető jelt ad a kezdésre.
Jó csapat ez a görög – mondogatják –, de azért nem klasszis. El lehet kapni a grabancát.
Legyen igazuk.
Legyen igaza a többségnek, ne annak a vendégségbe érkező 668 személynek.
Amúgy a 668 még rendben is volna, végtére nekik van jegyük (ennyi tikett jutott ugyanis a görög szurkolóknak), de mire számít az a száz-százötven PAOK-fanatikus, aki belépő nélkül érkezik az amúgy is krónikus jegyhiány által sújtott Debrecenbe? – kérdezem görög ismerősömet, aki derűsen válaszol: "Semmi gond, majd csak ellesznek valahogy. Némiképp elkeseredtek a drukkerek, hogy csak ennyi hely jut nekik, csodálkoztak egy sort, aztán a többség napirendre tért az ügy fölött, ám egy részük úgy döntött, vállalja a rizikót. Hátha jegyhez juthatnak még a helyszínen. Elszántak, akár kétszáz eurót is hajlandóak fizetni, aztán majd meghúzzák magukat a hazaiak szurkolói között. Szóval, a feketepiacban bíznak. Ha meg még sem járnának sikerrel, akkor sem lesznek túlságosan elkeseredve, mint egyikük mondta, legalább kirándulnak egyet…”
Ez legyen a legnagyobb örömük – fűzném hozzá a válaszhoz, de hát ezt ugye mégsem illik.
Győzzön a jobb – zárom rövidre a beszélgetést, majd az általa említett feketepiacon, no meg a jegyüzéreken (lentebb kiderül, nincsenek könnyű helyzetben) tanakodtam. Ezt is megértük, magyar csapat meccsére szóló belépőért talán az életben nem ajánlottak még ekkora, nagyjából ötvenezer forintnak megfelelő összeget.
Mégsem vállalnám ezt a "mesterséget”.
A debreceni ultrák miatt sem. Szavatartó emberek.
A klub honlapján például valaki B-szektoros jegyet kínált megvételre – háromezer forintért. A valós ár amúgy ezer forint. Újabb jelzés: H-lelátóra szóló tikett hatezerért – ő a harmadáért jutott hozzá… A válasz nem késik sokat, néhány sorral alább valami olyasmi olvasható, miszerint ha az említett delikvensek közül az "igazi” B-közepesek bárkit elkapnak akció közben, avagy csak meglátják a stadion környékén, átalakítják a fizimiskáját…
Mondom, szavatartó fiúk ezek, lévén már kedden elcsíptek egy nyerészkedőt. Utóbb mentő jött az "üzletemberért”.
"Lelke rajta annak az embernek, aki jegyhez jutott erre a meccsre, és most nyereség céljából túladna rajta” – nyilatkozta néhány napja Szilágyi Sándor, a klub ügyvezetője az egyik országos tv-csatorna riporterének.
Lelke rajta?
Kétlem…