Korát tekintve Angelosz Anasztasziadisz a legöregebb thébai múmiát idézte a megjelenésével. Megtört emberként érkezett a sajtótájékoztatóra, szemlátomást nagy erőfeszítéssel préselte ki magából a szavakat, annyira sajnálatra méltóan festett ez a másfél óra alatt évezredeket öregedő ember, hogy még a heves vérmérsékletű görög újságírók szíve is megesett rajta.Nem kérdeztek tőle semmit. Hagyták agonizálni.
Tessék figyelni a legboldogabb szurkolót: a kis hölgy csütörtök este önfeledten nyomkodta a dudát, mindvégig mosolygósan drukkolva a Debrecennek.
Tessék figyelni a legboldogabb szurkolót: a kis hölgy csütörtök este önfeledten nyomkodta a dudát, mindvégig mosolygósan drukkolva a Debrecennek.
Néhány tucat méterrel odébb közben 6500 ember sehogyan sem akarta abbahagyni az ünneplést. Nagy szavak ezek, de igazak: Magyarországon régen lehetett ennyire összeforrottnak látni és érezni egy futballcsapatot és a közönségét. A Debrecen nem játszott igazán jól, de a lelátóról egyetlen elégedetlen hang sem bírálta a játékosokat. A szurkolók szinte együtt küzdöttek, harcoltak a csapattal, méltányolták a megalkuvást nem ismerő hitet, és a lefújás után senki sem fanyalgott a jó és látványos futball elmaradása miatt, inkább mindenki ünnepelte a bravúrt, azaz a továbbjutást. Pedig tényleg csúnya meccset játszott egymással a Debrecen és a PAOK Szaloniki, de a tény rögzítésén kívül ne is vesztegessünk erre több szót. Nem számít. A Fradi Koppenhágában kiválóan játszott, ami vigasznak úgy-ahogy megtette, hiszen kiesett. Gondoljunk bele: hányszor beszélhettünk arról az utóbbi években egy-egy magyar kupakudarcot követően, hogy az éppen soros csapat szépen halt meg, kitett magáért, de… Most nincs de. Van viszont magyar együttes az UEFA-kupa harmadik fordulójában – ez a lényeg. Igaza volt a görög edzőnek: a PAOK a jobb csapat. Erősebb bajnokságban edződik, képzettebb játékosokat vonultathat fel, a gazdasági háttere nagyságrendekkel stabilabb és gazdagabb, ez azonban már tökéletesen közömbös. Ha a jobb csapatból vert sereg lett, az legyen az ő baja, a győztesnek pedig ünnepelnie kell, nem magyarázkodnia. A Loki azt tette, amit az ő helyzetében és képességeinek birtokában tennie kellett, és ezzel ugyan nem kivívta, hanem kiharcolta a továbbjutást – de ez is teljesen mindegy. Azon pedig még korai elmélkedni, hogy egy ennél is jobb ellenféllel szemben mindez mire lehet majd elég, egyelőre adjuk meg az idejét az ünneplésnek, a tisztelgésnek is. Ráérünk ezzel majd a sorsolás ismeretében gondolkodni. A Debrecen sikere nem feledtetheti a magyar labdarúgás idei kudarcait, de legalább csempészett némi fényt a nagy sötétségbe. Ez a csapat, ez a menedzsment és ez a közönség most mindannyiunktól megérdemli azt, amit megkapott a meccs után a végtelenül elkeseredett görög szurkolóktól. Felállva tapsolták az ünneplő házigazdákat.