Amikor szabad a pálya

"Az edzőbizottság ugyan Egervári Sándort jelölte szövetségi kapitánynak, az MLSZ-elnöksége a Partizán Beográdnál felmondó Lothar Matthäust választotta a magyar válogatott kispadjára. Információink szerint a német szakvezető mintegy 78 millió forintot keres majd évente, és célként egyértelmûen a világbajnoki szereplést tûzte ki."

Csank János:

Csank János: – Mi mást is tûzhetne ki célként Lothar Matthäus, mint a továbbjutást? Szöveg, amit mindenki elmondana, ráadásul a világbajnokság még igencsak messze van. Ami furcsa: az edzőbizottság döntéseit alig veszik figyelembe az illetékesek. Kapitánykérdésben például kikérik a véleményünket, azt viszont már nem kérdezik meg, a másik jelölthöz egyébként mit szólunk?
Détári Lajos: – Sok sikert kívánok az új kapitánynak, és nagyon remélem, kivezeti Németországba a válogatottat. Mert lassan már ott tartunk, hogy valami díjat kell feldobnom a következő világbajnoki gólszerzőnknek, hiszen a legutóbbit még én rúgtam, alig tizenhét éve…
Hajdú B. István: – Úgy vélem, Egervári Sándor méltó rá, hogy szövetségi kapitány legyen. Végül mégsem lett, s ebben az is megfogalmazódik: nem csupán a nemzeti csapat, de a honi edzői kar sem ért el sikereket az elmúlt időszakban. Mindazonáltal vannak aggályaim Matthäusszal kapcsolatosan, például kommunikációs téren, hogy beszél majd a játékosokkal? Vélhetően egyébként azt sem tudja pontosan, mire is vállalkozott, amikor elfogadta a meghívást. Oké, elutazott Dubaiba néhány magyar meccset rejtő VHS-kazettával felszerelkezve – na, ezek tanulmányozásától én speciel eltekintenék a szünidő alatt. Fanatikus őrült vagy kiváló pedagógus kell a válogatott élére, ezúttal az előbbi a befutó. Abban biztosak lehetünk, ha sikerül eljutnia a csapattal a németországi vébére, nem lesz számára gond, milyen nyelven nyilatkozzon, és az is tuti, hogy a stadionokban sem téved el.
Nyilasi Tibor: – Az edzőbizottságnak kötelező volt jelölni valakit, igaz, nem tudhatta – ahogy mi sem –, hogy Lothar is képben van. Közeledünk Európához, lassan tényleg leomlanak a határok, érkeznek hozzánk a külföldi trénerek, csak az a baj, hogy magyar szakember nem nagyon jut el a Lajtán túlra.
Rátgéber László: – Jó és rossz oldala is van ennek a választásnak. Egyfelől nagy sportdiplomáciai siker, hogy ekkora név került a válogatott élére, ezzel felértékelődött a poszt is, és ami tény: Szerbiában valóban megpezsdült a futballélet az ő érkeztével. Ugyanakkor az, hogy külföldről jön a mester, a hazai edzők némi lebecsüléseként is értékelhető. Számomra az is kérdés, valóban a kihívás vagy inkább a feleségével való együttlét vonzotta őt Magyarországra? Ne feledjük, a trénerek vándormadarak…

"Az UEFA rendelkezése szerint a következő évtől az edzők nem dohányozhatnak a kispadokon, mert rossz példát mutatnak a tévét néző ifjúság számára. A tilalom azonban csak a szakembereket érinti, más minőségben továbbra is lehet cigarettázni, szivarozni vagy akár pipázni."

Nyilasi: – Ez a hír engem két okból sem érint: jelen pillanatban nincs kispadom, mellesleg nem is dohányzom. Ettől függetlenül jó dolognak tartom, azonosulni tudok a rendelettel – bár ki lehet játszani. Mi van például akkor, ha, mint a Közel-Keleten élő férfiak, a kispadon ülők nagy közös vízipipázásba fognak? Ha az ellenőr nem figyel, a trénernek is jut titokban egy-két szippantás?
Csank: – Én csak röhögök az egészen, mivel nem cigizem. De miért szól a tiltás csak az edzőkről? Ha már így döntöttek az illetékesek, akkor talán ezt a szót ki kellett volna hagyniuk, azaz a kispadon nincs cigizés! Se edzőnek, se gyúrónak – senkinek!
Rátgéber: – A kosárpálya mellett szerencsére nem lehet rágyújtani, szerintem legalább két kiló nikotintól mentett meg ez a rendelkezés. Nem hiszem, hogy a dohányos edzők emiatt leszoknának a cigarettáról, sőt, sokkal inkább a szabály kikerülésén fogják törni a fejüket. Rágyújt a másodedző, s egy óvatlan pillanatban, amikor a szigorú ellenőri tekintetek másfelé – talán éppen a szomszédos kispadnál? – kalandoznak, két slukk erejéig a tréner odahajol kollégájához.
Hajdú B.: – A róka fogta csuka tipikus esete. A gyúró pipázhat? Marcello Lippit a Juve kispadjánál körülállják, és öten fújják az arcába a füstöt? Mondok mást! Inni szabad? Lehet, hogy legközelebb az ideges tréner mellett egy flaska Egri Bikavér hever majd? Sir Alex Fergusonnak megtiltják a rágózást, mert túlságosan nyitott szájjal rág, így a nyál kicsurran, márpedig ez esztétikailag nem megengedhető… Mi jöhet még?
Détári: – Örömmel mondhatom, kitárult előttem az európai labdarúgás kapuja, hiszen nem dohányzom. Lehet, hogy ez hamarosan fontosabb érv lesz majd az edzők kinevezésekor, mint hogy kinek milyen licence van…

"Bár az Inter, a Liverpool és a Galatasaray is a lehetséges ellenfelek között szerepelt, a belga FC Bruges csapatát kapta a Debrecen az UEFA-kupa harmadik fordulójában. Az első mérkőzést Belgiumban játsszák, de igazából csak ennek tudnak örülni a debreceniek, hiszen a tévés jogdíjakból és a jegyeladásból a várt 220 millió forint helyett csupán 40 millió kerül a kasszába."

Hajdú B.: – Semmi baj, a következő körben majd jön a Liverpool vagy az Inter! De komolyra fordítva a szót: óva intenék mindenkit attól, hogy komolyan azt mondja, a Debrecen ennek a csatának a favoritja.
Rátgéber: – Ez a summa a következő körben is megkereshető, nem? Uraim! Túl snassz lett volna rögtön kifogni a főnyereményt…
Nyilasi: – Ha újabb bravúrral továbbjutna a Debrecen, akkor már tényleg komoly pénzek jöhetnének a következő riválissal. Kívánom, hogy így legyen. Abszolút optimista szurkolóként várom a meccseket.
Détári: – Én a sportszakmai szempontokat nézem, vagyis azt mondom, a Bruges ellen van leginkább esélye a debreceni csapatnak, úgyhogy jó a sorsolás. Persze megértem, hogy a klubvezetők szerettek volna sok pénzhez jutni, de elég nagy problémája a magyar futballnak, hogy a legjobb harminckettő között sem a továbbjutás, hanem a nagy bevétel a cél.
Csank: – A Váccal mi is belecsúsztunk olyan túrákba, amelyek kiürítették a kasszát, szóval a nemzetközi szereplés nem mindig jár anyagi haszonnal. A Debrecen ebből a szempontból is peches, ráadásul a Bruges-ről mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy gyenge csapat. A Bajnokok Ligájában bebizonyította, hogy bárkit képes megverni.

"Elképzelhető, hogy jövőre már az RTL Klub közvetíti a magyar bajnoki mérkőzéseket. A kereskedelmi csatorna a tavaszi szezonra 200 millió forintot fizetne, majd megvásárolhatná az újabb bajnokságok közvetítési jogát is. A később fizetendő jogdíjak nagyságában azonban még nincs egyetértés, így a jogtulajdonos HTD Kft. és az MLSZ nem is támogatta az RTL és a Magyar Labdarúgóliga közötti előszerződést."

Rátgéber: – Külső szemlélőként, szurkolói fejjel gondolkodom ebben a kérdésben. Ha jó a focink, arra az adóra kapcsolunk, amelyik a meccset sugározza, ha rossz, akkor meg nem.
Nyilasi: – Áh, ehhez én nem értek. Az a legfontosabb, hogy a Sport1 nemzetközi futballkínálata mellett a hazai labdarúgás is felkerüljön a televíziók "étlapjára”.
Csank: – Nem vagyok közvetítéspárti – a kétszázmillió egyébként sem eget rengető összeg –, annyit ugyanis nem hoz a konyhára, ami kompenzálná azt a veszteséget, amit a szurkolók távolmaradása okoz. A drukkerek nem jönnek ki a stadionba, inkább otthon leülnek a fotelbe, és bekapcsolják a tévét. Ha le lehetne védetni a hét végi délutánokon bizonyos órákat, amikor csak magyar meccset sugározhatnának az adók, talán másként vélekednék.
Hajdú B.: – Jó lenne, ha végre nyugvópontra jutna ez az ügy. Mindenesetre én sejtek némi összefüggést Matthäus érkezése és az RTL vállalkozása között. A hír szerint azon nincs vita a felek között, mennyit ér a focink…
Détári: – Na, megoldódik itt előbb-utóbb minden. Jön az új kapitány, lehet, hogy vele együtt érkezik a pénz is. Vagy aki odatette Matthäust a kispadra, az talán hoz egy külföldi csatornát is…

"Tarsoly Csaba győri klubtulajdonos kezdeményezésére ezentúl minden évben vándordíjat adnak át a legjobb csapat és menedzser részére. Elsőként a DVSC együttese, illetve a siófoki Sallói István nyerte a Minarik Edéről elnevezett kupát."

Détári: – Gratulálok a díjazottaknak, megérdemelték az elismerést. Bár boldogabb lennék, ha a győri tulajdonos azzal is az újságokba tudna kerülni, hogy csapatánál megoldódott minden probléma, nincsenek perek, és mindenkit kifizettek…
Nyilasi: – Megérdemlik – mindannyian. Nem lehetett különösebb perpatvar amiatt, ki is kapja a díjakat.
Rátgéber: – A megfelelő személyek kezébe kerültek a trófeák, gratulálok, a kezdeményezés számomra mindenesetre szimpatikus.
Csank: – A debreceniek elismerése világos, a menedzseré már kevésbé. Az ő esetében ugyanis megosztanám a díjat közte és a korábban vagy akár jelenleg is Siófokon játszó futballisták között. Az, hogy a Balaton FC egyáltalán létezik, elsősorban az utóbbiak érdeme.
Hajdú B.: – Sallói számára a totális siker az lenne, ha mondjuk jövőre is ő lenne a topmenedzser, és a Balaton FC kapná a másik díjat. A debreceni csapat idei elsőségét – Sallóiéhoz hasonlóan – nehéz megkérdőjelezni, bár az előbbi győztes teljesítményét lehet objektívan vizsgálni, és aztán ítélni, míg a másik esetben ez nem feltétlenül valósulhat meg. Sallói felépített valamit, ez vitathatatlan. Már csak azért szorítok, ne járjon úgy a Balaton, mint két éve a Tatabánya, amelyik félidőben még első volt, az év végén mégis kiesett az élvonalból.