Szentes: rangadóra készülünk

Egy nappal ez utóbbi, a bajnoki cím szempontjából különösen fontos találkozó előtt Szentes Lázárral, a debreceniek mesterével beszélgettünk a rangadóról.
– Hatból hat! Mond ez önnek valamit?
– Nem sokat… – válaszolt tömören Szentes Lázár, a DVSC-MegaForce vezetőedzője.
– No, hát ez lenne a debreceni szurkolók új jelszava – vagy valami olyasféle… Mindenesetre az internet különböző fórumain ezzel a felkiáltással zárja mondandóját a csapat drukkereinek zöme. Azért csak sejti, mire céloznak?
– Hogy hat forduló van még hátra a bajnokságból, és valamennyin győzelmet remélnek. Természetesen nekünk sem más a célunk, ezzel együtt eszem ágában sincs enynyire előreszaladni. Kizárólag a hét végére, az FTC elleni meccsünkre fókuszálunk, és nem is tehetünk mást, ha nem akarunk megbotlani. Szóval, az én olvasatomban a hatból hat pillanatnyilag úgy fest: egyből egy!
– Az MTK-val vívott legutóbbi hazai találkozójuk után mumust emlegetett.
– Mert amióta Debrecenben dolgozom, még nem sikerült legyőznünk a jelenlegi címvédőt. Ez tény. ---- – A tavalyi Magyar Kupa-elődöntőt leszámítva…
– Az más. Én a bajnokságról beszélek.
– Azért említettem a kék-fehéreket, mert az FTC látogatása alkalmával hasonló helyzet áll majd fenn, csak éppenséggel fordítva.
– Mellékes körülmény. Rangadóra készülünk, amelyen bármi megtörténhet. Szerintem legalábbis ez a sajátossága az ilyen mecscseknek. Nem fontos, hány bajnoki találkozó óta nem tudott bennünket legyőzni a Ferencváros. Az dönt majd, melyik csapat milyen állapotban lép pályára.
– A hangját hallva úgy tűnik, a DVSC háza táján minden rendben van.
– Szinte gondtalanul készülhettünk a mérkőzésre, egyetlen sérültünket, a csapatkapitány Böőr Zoltánt leszámítva valamennyi játékosom edzhetett a héten, azaz majd' mindenki egészséges, eltiltottunk pedig nincsen. Ritka helyzet három héttel a befejezés előtt.
– Akad még valami, ami mosolyt csalhat a játékosai, a szurkolók és az ön arcára is, elvégre tizenegy bajnoki összecsapás, azaz november huszonkettedike óta veretlenek.
– A szériák sorsa az, hogy egy nap véget érnek. ---- – Akár vasárnap…
– Akár, de ezt az összecsapást én azért kiemelném a sorból. Aki ugyanis az Oláh Gábor utcában nyer, az nagyot lép…
– Nem fejezte be a mondatot. Mi felé lép?
– Előre…
– A legutóbbi kiírásban is "jelentkeztek" egy tizenhárom mecscsen átnyúló vereség nélküli sorozattal, ám el nem hanyagolható különbség, hogy a győzelmek mellett az idén eggyel máris több strigula áll, mint tavaly. Szám szerint hat.
– Egy éve rengeteg döntetlenünk volt, ebben a szezonben sikerült lecsökkentenünk az egy ponttal zárt mérkőzéseink számát, azaz ezen a téren – egyelőre – sikerült előre lépnünk. ---- – A tizenegy meccsen szerzett tizenkilenc góljuknak szinte csapatnyi futballista a gazdája: kilenc játékosa is betalált a riválisok kapujába.
– Látja, ez valóban megnyugtató. A játékunk nincs kihegyezve egy emberre, nem vagyunk kizárólagosan ráutalva egyetlen futballista produkciójára sem, a csapatból bárki eredményes lehet. És ez nagyon jó.
– Nézzük csak: két alkalommal az aktuális ellenfél soraiból rúgta valaki a kapuba a labdát, az újpesti Vanczák Vilmos és az MTK-s Zabos Attila öngóljával teljes a tizenkilences "létszám"…
– Véleményem szerint Zabos Attiláé nem volt öngól, én azt a találatot Sándor Tamás neve mellé írom.
– Ha már írás – aláírás. Kettő plusz egy évre szerződött Debrecenbe. Életbe lép a plusz kitétel?
– Erre bő három hét múlva tudok csak válaszolni.
– Addigra meglesz az aranyérmes is.
– Úgy valahogy…