Csak lestek a vendégek Rósa döntő góljánál

Álmos kezdést hozott az örökrangadó és a csapatok úgy gondolhatták: nem is akarnak felkelni az első félidőben. És tényleg…
A sok egyéni hibával tarkított mezőnyjátékot a kapuból nyomon követő két kapus akár le is dőlhetett volna, hogy a képzeletbeli szendergést a gyakorlatban is megvalósítsa. Szűcsnek minimális dolga sem akadt, Véghnek is "mindössze" annyi, hogy kiszedje egyszer a hálóból a labdát, máskor pedig jó ütemű kivetődéssel mentsen.
A hazaiak egy jó helyzetfelismerésnek és Robert Vagner utóbbi időben mutatott gólérzékeny játékának köszönhetően szerezték meg a vezetést. A cseh légiós egy jobbról beadott labdát fejjel továbbított a hálóba, a csapattársat, Kisst és egy késve érkező MTK-védőt megelőzve. Ez a leosztás azért sokat elmond az MTK védelmének ténykedéséről és helyezkedéséről ennél a helyzetnél.
Feltűnő volt, hogy a Fradi rutinos szélsőközéppályása, Zavadszky Gábor mennyire passzív és sokat hibázik a jobb oldalon, illetve a túloldalon a fiatal, lendületes, amúgy jó formában lévő Huszti Szabolcs milyen keveset vállal és milyen keveset van játékban. A labda általában középen csordogált, így alkalmuk volt arra a feleknek, hogy az örökrangadókhoz hű szabálytalansági mutatókat azért letudják. Az első félidőben négy ilyen színű figyelmeztető lapot osztott ki a játékvezető.
És akkor a gólszerző Vagner még megúszta… Pedig kétszer is igen keményen ment elveszett labdája után. Az elsőnél Halmai megsérült, az első diagnózisok szerint részleges térdszalag-szakadást szenvedett. Kicsit túlpörgette magát a Fradi-csatár, de csak szóban figyelmezeti őt Szabó Zsolt játékvezető. Igaz, ez használt, többet ilyet már nem csinált.
A második félidőre érkezett az MTK csatársorába Czvitkovics Péter és érkeztével egyszerre felélénkült a vendégek támadósora. Ő maga is többször került helyzetbe, ám túlbonyolította a sokszor sokkal egyszerűbb dolgokat, míg szabadrúgását Szűcs védte. Jó ütemű passzának azonban szeme volt és Füzi, ha nem is elsőre, másodszorra már a hálóba lőtte a labdát, három Fradi-védő asszisztálása mellett. Érezte látta ezt László Csaba, az FTC edzője is: fáradt a csapata, és Kapic helyére Zováthot küldte be szűrni.
A labdabirtoklás kiegyenlített, bármelyik csapat megszerezhetné a győztes gólt, mert az látszik: egyik csapat sem játszik a döntetlenre.
Időközben a fiatal ígéret, Tőzsér Dániel is beállt a hazaiakhoz, de bemutatkozó mozdulatait nem sok szerencse kísérte ezen a meccsen: előbb elindított egy MTK-támadást, majd kipasszololt bedobásra egy feléje dobott labdát. Később azonban elkapja a mérkőzés, amúgy nem túl nagy ritmusát.
A döntő momentum azonban Huszti, Rósa és a partjelző nevéhez fűződik. Előbbi nagyszerűen emelt be, a védők és Végh nem tudtak játékba avatkozni. Rósa jó ütemben ment fel fejelni és közelről nem hibázott, míg a partjelző egyszerűen nem intette be a nagy valószínűség szerinti lesállást. Vagy lemaradt a történtekről, de lehet, hogy csak az álmos iram hatott rá.
Mindenesetre a gól érvényes, igaz az MTK még így is egyenlíthetne, legalábbis a helyzetei megvoltak hozzá, ám az eredmény már nem változik.