Az elnök börtönbe kerül, a légióskodásnak vége

"Nagyon megható volt, hogy a kispesti szurkolók egy garnitúra mezzel leptek meg bennünket a Ferencváros elleni Magyar Kupa-döntő előtt. Még mindig borzongok, ha annak a találkozónak a hangulatára gondolok. A trikó persze nekem is óriási kincsnek számított, mégis elajándékoztam: az egyik legnagyobb Honvéd-drukker barátom kapta meg, ő igazán megérdemelte. Nem bánnám, ha jövőre is lenne a Kispestnek egy hasonló meccse…"

Borgulya István a legnagyobb ereklyéről


Egészen más világba csöppent a nyáron Borgulya István. A Honvéd csatára a másodosztályú bajnoki cím és a kupaezüst után úgy döntött, kelet helyett nyugatra megy. Míg társainak a sors egy kényszerű jereváni kirándulást iktatott a programba (a Bp. Honvéd UEFA-kupa-selejtezőt játszott az örmény Asztarakkal), addig a támadó a német negyedik vonalban szereplő Olympia Leoben csapatához szerződött. Gondoltuk, mivel úgyis nagy dumás srácról van szó, nem lesz nehéz a külföldi emlékekről néhány jópofa történetet összegyűjteni.
"Letartóztatták az elnökünket - nyitott rögtön egy nem várt csavarral a támadó. - Ha kérhetem, ne nevessen ennyire, ez nekem azért nem olyan jó hír… Szegény embert kétmillió eurós sikkasztással vádolják, és nem engedik neki, hogy szabadlábon védekezzen. Ugyan az edzőnk türelmet kért, hogy hátha mégis megoldódik az ügy, ám nemrég szóltak Németországból, hogy nincs remény, így nincs pénz, és a légiósokat nem tudják már fizetni. Úgyhogy én is itthon vagyok."
Itthon van, és egyelőre nincs ugyebár csapata sem, de könynyen lehet, hogy hamarosan ismét kispestinek vallhatja majd magát. Borgulya István értelemszerűen szívesen játszana megint a Honvédban, de azt sem tagadja: kitűnően érezte magát odakint. A Leoben nyolc pont előnnyel az első helyen telelhet, és a magyar csatár a tizenöt meccsen tíz gólt rúgott.
"Minden szép és jó volt. Szenzációs pályákon játszottunk, és nem is lakást, hanem egy egész házat kaptam, na meg használatra egy kocsit. A keresetem nagyobb volt az otthoninál, de igazából a pénz utalásának a módja lepett meg. Mert az még hagyján, ha akkor fizetnek, amikor a szerződés szerint kell, de ezek a németek a szeptemberi pénzünket már augusztusban odaadták. Hogy miféle világ az?!…"
Fájdalom, ennek a földi paradicsomnak Borgulya István számára vége, bár előtte azért volt alkalma járni egy égi, azaz magaslati kánaánban is.
"Az edzőtábort egy síparadicsomban tartottuk. Az egyik nap nem is volt más dolgunk, mint szépen felsétálni egy hegyre. Három triatlonista volt a kalauzunk, egy óra húsz percig tartott a hegymenet, ha jól tudom, valahol ezerötszáz méteren járhattunk, de nekem már a világ tetejének tűnt. Amikor ott pihegtünk kifulladva a csúcson, egy vadászgép közeledett óriási zúgással. Én, kezdő hegymászó meresztettem is fölfelé a szemem, mire az egyik társam oldalba lökött, hogy előre nézzek: hát a gép az orrom előtt húzott el. Eddig még úgysem láttam néhány méterről működésben lévő vadászgépet… Azt hittük egyébként, hogy lefelé síelve kell mennünk, de felülhettünk a libegőre: huszonegy percig tartott, míg leértünk."
Szükség is volt az efféle kondinövelő tréningekre, hiszen a német negyedosztály értelemszerűen azért erősebb az idehaza ugyanazon szintet jelentő NB III-nál. Borgulya István amondó, klubja egy jobb NB I B-s együttes nívóját érte el - mármint a játékosok képzettségét tekintve, mert az életszínvonalat és körülményeket látva bizony jó húsz év a lemaradásunk. Az odakint töltött fél év alatt a csapatnak többször is sikerült megtöltenie az amúgy nem túl nagy leobeni stadiont, de a legjobban alighanem egy edzőmeccset vártak a szurkolók - azt, amikor a Bayern München érkezett a városba. Az Olympia ráadásul 2-0-ra legyőzte valamivel tán ismertebb ellenfelét - az egyik gólt pedig éppenséggel Borgulya István szerezte.
"Egy igaz magyar akció volt, hiszen a Leoben másik légiósa, Schrancz Balázs passzolta nekem vissza a labdát, én pedig úgy húszról belőttem a kapuba. Oliver Kahnnak bizony akkor nem sok esélye volt. Gondoltam is rögtön, hogy szegénynek elege lehet belőlünk: előbb Torghelle Sándor rúgott neki két gólt a kaiserslauterni német-magyar válogatott meccsen, aztán én. Hát, szépen rajta ül a kispesti átok…"

Az év pillanatai
Borgulya István számára ebben az évben fontos volt, hogy…
… csapatával, a Honvéddal óriási fölénnyel nyerte az NB I B-s bajnokságot
… egészen a kupadöntőig jutott, ahol rég nem látott méretű Kispest-tábor előtt gólpasszt adott Bábik Tibornak
l … egy fél szezonra Németországba szerződhetett, ahol tapasztalhatta, milyenek is az igazi profi feltételek