Az izgalmakat tekintve nagyszerű, a színvonalat nézve helyenként fogyasztható mérkőzést játszott szerda este a Honvéd és a Fehérvár. A kispestiek a békéscsabai produkciónál is kiábrándítóbban kezdték a meccset, Marito például minden alkalommal ellenkező irányba rúgta a labdát, mint azt szerette volna - Szurgent Lajos nem is vacakolt sokat, félórán belül kettőt cserélt, és utána már átvette a mérkőzés irányítását a hazai együttes.
A Honvéd vezetőedzője nagyon önkritikusan elismerte a lefújás után, hogy a kezdőcsapat összeállításával hibázott (persze, ki hitte volna, hogy a mozambiki fiú látens fehérváriként futballozik), míg a másik oldalon Csertői Aurél a játékvezetői hármast kritizálta. A szakvezetőnek az fájt, hogy a meccs elején a legalább nem ön-, sokkal inkább közveszélyesen játszó Mano Mano a lábával plasztikai műtétet végzett szegény Györök Tamás arcán, ami csak sárgát ért (mint Csertői Aurél megjegyezte, furcsállja, miként mondhatta erre a partjelző, hogy a fejbe rúgás nem minősül szabálytalanságnak…), a második félidőben viszont Magasföldi József mellbe taszajtotta Mészáros Attilát, és őt rögvest kiállította Bede Ferenc. Egyik sem volt szép mozdulat - és bár Mészáros Attilának nyilván kevésbé fájt a gyomra, mint Györök Tamásnak a feje, a szándékosság Magasföldi Józsefnél bizonyított volt, Mano Mano esetében viszont nagy ellenszenvvel is csak feltételezhető.
Takács Tamás elôször, másodszor, harmadszor, negyedszer és ötödször: a Honvéd kapusának keze mindig nagyon közel került a labdához (Fotó: Czagány Balázs)
És ha már bunyó: a kispesti szurkolók azt is nehezen fogadták, hogy a meccs végén jó húsz percig benn tartották őket a stadionban (a többség a Bajnokok Ligája-meccs megnézésére sietett volna haza), és a rendőrökkel folytatott vita egy komolyabb kergetőzésig fajult. Igen ám, de a könnygázból és az ütlegekből nemcsak a hőzöngők kaptak, hanem azok is, akik tényleg a Chelsea-Bayernt akarták megnézni. Most tekintsünk el attól, hogy egy Honvéd-Fehérvár hosszabbításos, tizenegyesrúgós és kieséses derbi után holmi BL-meccs aligha képvisel különösebb sportértéket, ám akkor is furcsa, hogy a Bozsik-stadionban dívott szokás szerint mindig kétezer embert tartanak fel a vendégként érkező ötven miatt…
Persze, amíg jó a csapat, a szurkolók is könnyebben elfelejtik a fenti kellemetlenséget (bár a roham után egy-két szerencsétlenebb drukker úgy tántorgott, mint aki fejjel próbál megállítani egy gyorsvonatot), és egyelőre jó a Honvéd. A szerdai sikerhez egyértelműen Takács Tamás kapusnak volt a legtöbb köze, aki öt alkalommal is jó irányba vetődött a tizenegyesből meglőtt labda után - személyes pechje, hogy csak kétszer kellett védenie, a többinél elkerülte a kaput a labda.
Szavazás
"A győzelem természetesen csapatmunka, de örülök, hogy jól ment a védés - bókolt a társaknak is Takács Tamás. - Egyedül Györök Tamás büntetőjénél tudtam, hogy eleve jobbra vetődöm, mert ő oda szokta rúgni a tizenegyest. Oda rúgta, csak kapu mellé. A párbaj előtt úgy voltam vele, hogy ha az elsőt megfogom, az megnyugtat engem és a csapatot is. Schwarz Zoltán lövésénél bemozdultam balra, de jobbra ugrottam, és meglett a labda. Bár csak kétszer kellett védenem, úgy érzem, a többi esetben is komoly esélyem lett volna a hárításra. A tizenegyesek előtt amúgy szuggerálom az ellenfelet, és magamban mormogom, hogy most jobbra rúgja, most jobbra rúgja… Vagy éppen balra, a lényeg, hogy én már eldöntötten arra vetődöm. Most ötször bejött, de az igazsághoz tartozik, hogy a fehérváriak nem lőtték jól a büntetőket. Régen még vezettem a játékosokról, ki hova rúgja, na de mennyivel egyszerűbb ez az út…"
Azt persze Takács Tamás sem tagadhatta, eléggé meglepődött, hogy a tíz tizenegyesből csak kettő lett gól (Vadócz Krisztián és Vén Gábor megérdemli a kalapemelést), ám nincsenek olyan ambíciói, hogy a büntetőnél valaha is a labda másik oldalára álljon.
"A kapus maradjon a kapuban - jelezte, hogy ő nem az a Szieben László-típus (a nemrég lemondott ligaelnök a nyolcvanas évek végén még a Csepel kapusaként rendre elvállalta a büntetőrúgást). - És én most jól érzem magam a kispesti kapuban, örülök, hogy megint védhetek. Az elmúlt években nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerettem volna, de a Honvédnál számítanak rám. Jó a csapat, jó a közösség, sokra vihetjük a bajnokságban és a kupában. És ha már szóba hozta: el lehet viselni a mozambiki srácok olykor váratlan megoldásait is…"
Na, igen, Marito avagy Mano Mano néha magyar szemnek is érdekes megoldást választ, ám a pénteki kupasorsolás már nem hozhat semmi izgalmat. Takács Tamásnak ugyanis édesmindegy, hogy a Sopron, BKV, FTC hármasból melyiket kapja csapata, hiszen a cél a kupagyőzelem - ahhoz pedig ugyebár mindegyik ellenfelet meg kell verni. ---- A ---- A