A mester, akit mindkét tábor éltetett

Hogy menynyit változott a világ: esztendeje még a Honvéd rúgta az ötöst, ám ezen a szerda estén csupán a középkezdések tökélyre fejlesztésére futotta, Gálhidi György új csapata módszeresen agyonverte a régit - na nem mintha ez a Kispest sokban emlékeztetne a tavalyi másodosztályú bajnokságot megnyerőre…

- Ennyire haragszik a Honvédra?
- Dehogy haragszom - mosolygott a szakvezető. - A kispestiekkel értem el edzői pályafutásom legnagyobb sikereit, és sosem tagadtam, hogy szeretem azt a klubot.
- Na, de így megverni… Nem bánja, hogy az önt menesztő Piero Pini nem látta a meccset?
- Nem látta? Esküszöm, fel sem néztem a lelátóra, hogy ott van-e, mert nem érdekelt. Nem neki akartam bizonyítani, hanem a szurkolóinknak.

- Mondhatjuk, hogy ez sikerült. Mi volt a szerdai gála titka?
- Felszabadultak végre a játékosok. Eddig is látványos, szép focival szerettünk volna előrukkolni, de talán ők maguk sem hitték el, hogy képesek az igazi közönségszórakoztatásra. Ott van például Sipeki István esete, akit a súlyos sérülése nyilvánvalóan megfogott, de most mintha már végképp elfelejtett volna minden rossz emléket. Úgy futballozott, ahogyan az edzéseken szokott, és láttam rajta, maximálisan kiélvezi a meccs minden percét. De ugyanezt mondhatom Egressy Gáborról vagy Marius Siminicről is, akik szintén sokat vállaltak.
- A szünetben még nem lehetett nyugodt, hiszen éppen az első félidő végére támadt fel a Honvéd.
- Az öltözőben a védekezést akartam elsősorban rendbe tenni, mert a támadójátékunk jól működött, ám hátul azért nem voltam teljesen elégedett. Még több indítást szerettem volna látni a középpályáról, és szerencsére a második félidőben már ezzel sem lehetett probléma. Úgy tűnt, Urai András és Ciprian Dianu is ekkor, a szünetben esett át a holtponton.

- Ha már Urai András… Benne volt a kapus a kispesti gólban?
- Benne volt.
- Gyanítom, azért ez most kivételesen belefér… Mint nem is oly régi kispesti edző, mit szól ahhoz, hogy a Honvéd örökös beugró mesterét, Szurgent Lajost a vereség után ismét leváltották?
- Ahol ennyi edzőt kirúgnak, ott nem biztos, hogy az edzőkben van a hiba… Nekem két meccsem volt, Bognár Györgynek tizenhárom, Szurgen Lajosnak hat. Mást nem tudok erről mondani.
- Akkor azt kérdem, mi lesz holnap Győrött?
- Nagyon nehéz meccs, hiszen az ETO igazolt a legjobban a téli szünetben, és igazi egyéniségeket tud majd pályára küldeni. Most, a bajnokság vége felé, a szerda-szombat ritmus jelentette sorozatmeccseken már az dönt, hogy melyik csapatnak miként sikerült a téli felkészülése.

- Diósgyőrött jól sikerült?
- Igen. A Kispest ellen éreztem igazán, hogy fizikálisan rendben vannak a fiúk, és tudnak annyit futni, amennyit kell. Fussanak Győrött, és fussanak a hátralévő meccseken is.
- Csakhogy valahogy a riválisok is mindig akkor nyernek, amikor önök. Pedig, miként azt egy diósgyőri szurkoló kiszámolta, csak a Gálhidi György vezette DFC eredményeit tekintve a hatodik lenne a bajnokságban az együttes… A nyári káosz miatt pedig küzdhetnek a bennmaradásért.
- Már megszoktuk, hogy az alsóház csapatai szinte egyszerre győznek, két fordulóval ezelőtt is ez történt. Nagyon kiéleződik majd a harc a kiesés elkerüléséért, öt-hat csapat, köztük a Kaposvár és a Pécs is bajban lehet még. Nem tudok mást mondani, nekünk bent kell maradnunk, mert ez a közönség megérdemli az első osztályt.
- Szerda este sztereóban hallhattuk a "Gálhidi Gyuri!"-skandálást. Előfordult már önnel, hogy mindkét csapat szurkolói éltették?
- Kevés ilyen alkalom adódik az ember életében, és ez is egyértelműen a szakma csúcsa. Még az is megfordult a fejemben, hogy odaszaladok mindkét táborhoz pacsizni, de félek, ez elég hülyén nézett volna ki…