Aranyat érhet a mai hatékony debreceni célfutball

Kell, hogy legyen valami oka annak, hogy ha egy csapat talpig vörösben játszik, akkor a hangsúlyt a biztonságos védekezésre helyezi a góllövés helyett. Supka Attila DVSC-je természetesen nem hasonlítható össze Rafa Benítez Liverpool-jával (hogy mást ne mondjunk, csak az egyik csapat van versenyben a bajnoki címért), de a hajdúságiak az eddigi fordulókban javarészt jól szervezett, összerakott csapat benyomását keltették, és ez ma sem volt másként.

A Ferencvárosnak nem volt könnyű dolga ebben a helyzetben, hiszen nem sok zöld-fehér játékos futballozik kirobbanó formában mostanság. A szervezett csapatjátékra épített ezért László Csaba, a zöld-fehérek mestere is, aki némi meglepetésre Adem Kapic helyett a hátvéd Balog Zoltánt vezényelte a középpályás szűrő szerepkörébe.

A találkozó első félideje úgy is alakult, ahogyan vártuk: mindkét együttes már középpályán megállította ellenfele akcióit. A vendégeknél Kerekes nem sok sót evett meg Vukmir és Gyepes szorításában, míg a másik oldalon négy védő, két védekező középpályás és két visszazáró szélső között Thomas Sowunmit és Bartha Lászlót nem lehetett igazán megjátszani, a visszafogott csatárjáték pedig a helyzetek szinte teljes hiányát eredményezte.

A Ferencváros néhány a szélen vezetett akcióval veszélyeztetett, ám amikor nagyritkán a vendégek védőfala mögé tudtak kerülni, a beadásokat lefülelte a debreceni védelem és Csernyánszki kapus. Ráadásul a középpályáról Balog és Lipcsei nem igazán akart, vagy nem tudott bekapcsolódni az előrejátékba, így a piros-fehérek nyomasztó létszámfölényében nem tudott kombinatív játékot nyújtani az FTC. A Debrecen ellenakciói is lehettek volna veszélyesebbek, mert ezeknél négyen-öten is felléptek a támadósorba, de dicséret illeti a Vukmir-Gyepes-Botis hármast is, akik ebben az időszakban elegánsan futballozva akasztották meg a vendégek kontráit.

A szünetben mindkét edzőnek volt tehát oka az elégedetlenségre, amelynek minden bizonnyal hangot is adtak az öltözőben. Ennek is köszönhetően a második játékrész elején kicsit megnőtt az iram, valamivel könnyebben jutottak át a középpályán a felek, és a párharcok is keményedtek valamicskét, de komoly gólszerzési lehetőség továbbra sem alakult ki. Negyedóra elteltével ráadásul visszavettek a tempóból a felek, és helyreállt a megszokott rend: a Ferencváros meddő mezőnyfölényben adogatott a vendégek térfelén, majd az előbb-utóbb törvényszerűen bekövetkező átadási hiba után a Debrecen megpróbált indulni, ám nem sok eredménnyel.

Bő hetven perc elteltével Igor Bogdanovics beállása kavarta fel az állóvizet: a fürge szerb támadó pár perc alatt három ízben is gólhelyzetbe kerülhetett volna az egyre gyakrabban fellazuló hazai védelem mögé kerülve, de a gyors hazai középpályások mindannyiszor beérték, mielőtt lövéshez juthatott volna. Efeletti elkeseredésében aztán ő is beleszürkült a mezőnybe, és már csak az utolsó tíz percet profi módon végigbekkelő debreceniek tizenhatosán belül lehetett megtalálni.

A lefújás előtt tíz perccel mindent egy lapra feltéve kezdett rohamozni az FTC. Sorra rúgták a szögleteket, amelyekből azonban nem lett semmi, köszönhetően a vendégek fegyelmezett, gyakorlatilag hibátlan védőmunkájának, így csakhamar belefáradt az erőlködésbe a Ferencváros. A becserélt három légiós csatár, a tavaszi vesszőfutásban elévülhetetlen érdemeket szerzett Bajevszki, Vagner és Penksa közül pedig csak a macedónt lehetett egyáltalán felfedezni a pályán - bár ő jóval több időt is kapott, mint két társa. Az utolsó percekben a Debrecen már csak a labda tartására törekedett, a hazaiak erőfeszítései pedig görcsös erőlködésbe csaptak át, így a végén DVSC különösebb izgalmak nélkül őrizhette meg előnyét.

Összességében elmondható: bár a Debrecen nem feltartott kézzel ment ki a pályára a Ferencváros ellen, a vendégek célja kimondva-kimondatlanul csak a pontszerzés és a biztonságos védekezés volt. Ha pedig a Loki jól, az elképzelt taktikát megvalósítva játszik - márpedig ma ez volt a helyzet -, akkor igen nehéz őket legyőzni. Különösen egy olyan Ferencvárosnak, amely bár kikászálódott már a gödör legaljáról, nyomokban sem emélkeztet őszi önmagára. Az FTC-ből ma is hiányoztak a meccset egy villanással eldönteni képes nagy egyéniségek, vagy akár a megbízhatóan teljesítő, egyszer-egyszer megjósolhatóan betaláló támadók. Vagy középpályások. Vagy bárki.

A Debrecen a mai pontszerzéssel megőrizte hatpontos előnyét a tabella élén a Ferencvárossal szemben, és ha a következő fordulóban győz hazai pályán a Békéscsaba ellen, már bajnok. Az FTC egyről kétpontosra növelte a távolságot, amely elválasztja a zöld-fehéreket a harmadik Újpesttől és a negyedik MTK-tól, a kék-fehéreknek azonban még van egy elmaradt találkozója. A bajnoki címért vívott harc eldőlni látszik, de az ezüstéremért még óriási csata várható. ---- Percről percre

29. perc: Kiss Zoltán Madarral kényszerítőzött a jobb oldalon, a visszakapott labdát a tizenhatos vonalánál helyezkedő Böőrhöz adta laposan, és ő egy igazítás után lőtt, de Szűcs Lajos szögletre ütötte a léc alá tartó labdát.
40. perc: Sowunmi a jobb oldalról a büntetőterületen belül, az alapvonaltól 12 méterre helyezkedő Barthához adott. A támadó kifelé fordulva lövőhelyzetbe hozta magát Komlósi mellett, ám jobblábas kísérlete után a labda elkerülte Csernyánszki kapuját.
49. perc: Rósa Dénes passzolt Husztihoz, aki egy szép csellel lendületből elment Habi mellett, majd 17 méterről, ballal 8 méterrel a kapu mellé lőtt.
76. perc: Sowunmi az ellenfél tizenhatosának közeléből hátrafelé cselezett, amitől úgy megzavarodott, hogy Sándor Tamáshoz passzolt. A piros mezes középpályás saját térfelének közepéről Bogdanovicsot indította. A csereként pályára lépő csatár a balösszekötő helyéről, 16 méterről próbálta bevenni a hazai kaput, ám Szűcs Lajos jól helyezkedett, és magabiztosan hárított.

Mestermérleg
lászló Csaba, a Ferencváros vezetőedzője: - Amikor megláttuk a Debrecen összeállítását, tudtuk, hogy egy pontért jött hozzánk, és ez be is bizonyosodott, ellenfelünk csak törte a játékot a kilencven perc során. Mi a végén már négy csatárral próbálkoztunk, de az az érzésem, hogy ha tizenegyet küldök a pályára, akkor sem rúgunk gólt. A játékosaink becsülettel küzdöttek, az akarásukra nem lehet panasz, ám képtelenek voltak élni a lehetőségeikkel. A bajnoki cím sorsa már a Debrecen kezében van, mi nem ezen a meccsen veszítettük el a bajnokságot.
Supka Attila, a Debrecen vezetőedzője: - Taktikus, harcos mérkőzés volt. Tudtuk, hogy a Ferencváros mindent megtesz majd a győzelem érdekében, hiszen csak úgy lehetett esélye a felzárkózásra, és mi erre készültünk a taktikánkkal. Mi nyerni akartunk, három pontért jöttünk, és bár valóban csak egy ékkel játszottunk, szerepelt több támadó is a csapatban. A találkozó végén pedig nekünk voltak lehetőségeink, és ha kicsit jobban odafigyelünk, le is győzzük a Ferencvárost. Bízom benne, a hat pont előny már elég lesz a bajnoki aranyhoz.

A játékvezető értékelése
Kassai Viktor (8): attól eltekintve, hogy Huszti Szabolcsnak feleslegesen adott sárga lapos figyelmeztetést, jól látta el feladatát, mindvégig akcióközelben volt, kézben tartotta a meccset - ami egyébként sportszerű volt.

Fény és árnyék
+++ A nagy tét ellenére kifejezetten sportszerűen küzdöttek a csapatok a rangadón. Nyoma sem volt a Fradi- Újpest meccsen tapasztalt durva belemenéseknek, sőt, szabálytalanságból is kevesebb akadt az átlagnál. Az pedig kifejezetten kellemes látvány volt, hogy a hazai játékosok a vereséggel felérő iksz után kezet fogva gratulálnak az ellenfélnek.
--- Az Üllői úti stadion üzemeltetője egyre kevesebb figyelmet fordít a létesítményre, és így az állapotok messze nem európaiak. Nem elég, hogy elképesztő mocsok van a mosdókban, több illemhelyen nem volt világítás. Olyan sötét uralkodott az egyikben, hogy nem lehetett látni a piszoárt, találomra viszont elég nehéz… ---- Noha az illetékesek fogadkoztak, hogy ezúttal nem lesz balhé, azaz mindent megtesznek azért, hogy a találkozó előtt és után se kerüljön sor atrocitásra (erre hivatkozva terelték be például a vendégszektorba két órával a mérkőzés kezdete előtt a DVSC-szurkolóit, rájuk zárva aztán a kaput…), ígéretüket nem sikerült megtartaniuk.

Noha a találkozó viszonylag békés mederben zajlott - hogy a szurkolótáborok nem esznek egymás tenyeréből, az eddig is tudható volt -, a lefújást követően mégis rendbontásra került sor, a debreceni csapatot szállító buszt ugyanis a Könyves Kálmán körútnál kővel és sörösüvegekkel dobálták meg.
"Személyi sérülés szerencsére nem történt - kezdte a legfontosabbal Horváth Béla, a hajdúságiak technikai vezetője. - Az M3-as sztráda felé tartottunk, a Népligetnél érte a buszt a támadás. A karosszérián akad majd javítanivaló, hála istennek azonban egyetlen ablak sem tört be. Kellemetlen történet, de bízom abban, hogy a balhé nem lesz állandó velejárója a két csapat mérkőzéseinek. Nem általánosítok, nem kívánom megbántani a Ferencváros szurkolóit, így azt mondom: nem Fradi-drukkerek, néhány háborodott elme műve volt a támadás."

Szilágyi Sándor, a DVSC ügyvezető igazgatója mindehhez annyit fűzött hozzá: Debrecenben már csak azért sem fordulhatna elő hasonló eset, mert rendező félként minden esetben a sztrádáig kísérik a rivális buszát.

"Végig azt hangsúlyozták a rendezők, hogy mindent megtesznek a biztonságunk érdekében, s erre hivatkozva bántak - véleményem szerint - példátlan módon a szurkolóinkkal. Hát, ilyen klasszul biztosítottak bennünket…" - kesergett az elöljáró.

A rendőrség közúti veszélyeztetés vétsége miatt hivatalból eljárást indított ismeretlen elkövető ellen, a kárfelmérés szerint a járművön egymillió forintos kár keletkezett.