„A profiknál nem lehet lelkizni, ezt még meg kell tanulnom”

Hova tűnt az az önbizalom, amellyel Hrepka Ádám első MTK-s éveiben játszott? – kérdezhetik a szurkolók, és kérdezheti magától is a kék-fehérek 21 éves, háromszoros válogatott csatára. A fiatal támadó hiába próbálkozik – néha már görcsösen –, a gólok elkerülik, és ez kihat magabiztosságára is. Nem hogy a nagyválogatott, de az U21-es csapat keretéből is kikerült, és rossz periódusából egyelőre csak keresi a kiutat. És hogy mi lenne a kiút a hullámvölgyből?

„Hullámvölgyben vagyok, de néhány gól kirángatna belőle. Az ősszel eddig mindössze egyszer találtam a kapuba, a Vasas elleni meccsen. Hiányoznak a gólok, ha jönnének, minden megváltozna körülöttem” – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak az ifjú csatár, akit már saját szurkolói is kritizálnak.

„Különösebben nem foglalkozom a lelátói hangokkal, de olykor érzékelem, hogy kritizálnak. Elismerem, joggal. Nem megy a játék, rossz periódusban vagyok, mégsem nevezném drámainak a helyzetemet. Szerintem túlságosan szélsőségesen ítélnek meg az újságírók. Amikor jól ment, rugdostam a gólokat, a csapból is én folytam, annyit foglalkoztak velem. Most meg, hogy visszafogottabb produkcióval rukkolok ki hétről hétre, mást sem olvasok, mint hogy Hrepka Ádám elfelejtett futballozni.”

Ha nem is felejtett el futballozni, őt néhányan elfelejtették: Hrepka neve újabban még az U21-es válogatott keretében sem bukkant fel, a csatár szerint joggal.

„Szívesen játszom bármelyik válogatottban, de Várhidi Péternek igaza volt, hogy nem hívott meg, most nem én vagyok a legjobb formában lévő csatár” – mondta.

A rövid hollandiai kitérő és az azóta tartó hullámvölgy alaposan megviselte Hrepkát, aki tudja: hiába lelkizős típus, valódi profiként nem engedhetné meg magának, hogy rágódjon elrontott lehetőségein. Ezzel szemben…

„Talán túlságosan kerülöm a felelősséget. Keveset vállalok, még ziccerekben is lepasszolom a labdát. Azt sem tagadom, hogy túl lelkizős alkat vagyok, ha elrontok egy ziccert, képes vagyok már meccs közben bosszankodni, rágódni rajta. A találkozókat követő napokban pedig egyfolytában a hibáimon agyalok. Az igazi profi nem ilyen, azt mondja, vége a találkozónak, lépjünk tovább, jönnek az új feladatok. Úgy látszik, nekem ezt még meg kell tanulnom.”

Hisz a valódi profi a nagy hullámvölgyekből is ki tudja rángatni magát...



A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJÁK A PÉNTEKI NEMZETI SPORTBAN!