Sportrádió

Nemzeti Sportrádió

Keresés
Menü

Kártyavárból erődítményt – Kisteleki reagál az NS javaslataira

Vágólapra másolva!
2008.12.18. 11:49
Címkék
Kisteleki_István MLSZ
Nem gondoltuk, hogy az őszi szezon befejeztével rajtoló cikksorozatunk ekkora visszhangot vált ki. Írásainkra felkapta a fejét vezető, edző, játékos, sőt szurkoló is. Mi úgy látjuk, hogy őszintén kell végre beszélni a sportág minden nyűgéről, bajáról. Az elmúlt napok véleményei és tapasztalatai alapján lássuk, milyen megoldási javaslatok lehetnek a magyar futball égető problémáira!
Győrben az új stadionhoz sok néző dukál, de a szurkolók érthetően nem rossz csapatot és botrányos edzőváltást akarnak kapni a pénzükért
Fotó: Németh Ferenc
Győrben az új stadionhoz sok néző dukál, de a szurkolók érthetően nem rossz csapatot és botrányos edzőváltást akarnak kapni a pénzükért
Győrben az új stadionhoz sok néző dukál, de a szurkolók érthetően nem rossz csapatot és botrányos edzőváltást akarnak kapni a pénzükért
Fotó: Németh Ferenc
Győrben az új stadionhoz sok néző dukál, de a szurkolók érthetően nem rossz csapatot és botrányos edzőváltást akarnak kapni a pénzükért

OLVASSA EL KISTELEKI ISTVÁN NYILATKOZATÁT!

„A szövetség, mint a honi sportág vezető szervezete azon fáradozik, hogy piac- és értékközpontú labdarúgást hozzon létre. A gazdasági világválság miatt felgyorsultak az események, rengeteg minden már most a helyére került. Nem vagyok azonban jós, nem láthatom előre, mikor és milyen eredménnyel fejeződik be az átalakulási folyamat.” folytatás!
Majd egy héttel ezelőtt, pénteken az Egymilliárdot is lehet spórolni című cikkünkben a gazdasági világválság kapcsán megkérdeztük a klubvezetőket: tartani tudják-e a nyáron tervezett költségvetést?

Kiderült, a pénztelenséggel küszködő élvonalbeli profi futballra kegyetlenül nehéz időszak vár. Ahogyan akkor napi jegyzetünkben írtuk: immár hivatalosan is szegényház lettünk. Szombaton (A megtisztulás legelső lépése: bércsökkentés) arra kerestük a választ, meddig húzható a nadrágszíj, s van-e még lyuk azon a szíjon?

Kiderült: akad. Azonban Dénes Ferenc sportközgazdász, valamint Muszbek Mihály korábbi ligaelnök abban egyetértett: a magyar futball az amatörizmus és a profizmus határán áll, Krausz Tamás történész pedig úgy látta, a klubok költségcsökkentő intézkedései nem közvetlenül a válság következményei; a magyar futball sírásója a kapitalizmus.

Kritikus volt a vasárnap nyilatkozó korábbi szövetségi kapitány, Bozsik Péter is: „Értsük már meg végre: ha csak Trabantra telik, ne álmodozzunk Mercedesről, viszont ha csajozni akarunk a kocsival, vegyük tudomásul, a dögös lányok a Mercibe ülnek be…”

SZÓLJON HOZZÁ!

A témával kapcsolatban várjuk olvasóink leveleit, ötleteit, visszajelzéseit a [email protected] e-mail címre!
A vezetői válságot emlegető szakember nyilatkozata lavinát indított el. A gondokért nagyrészt felelőssé tett elöljárók visszakézből tüzeltek (Mellélövés és mellébeszélés), és szakmai hozzá nem értéssel indokolták labdarúgásunk jelenlegi helyzetét.

Még ugyanezen a napon véleményt nyilvánított (írásban) a REAC klubigazgatója, Kutasi Róbert is, aki korábbi elemzésünk nyomán a kiadások racionalizálását javasolta: „...immár nemcsak az ígérgetéseknek kell hogy végük legyen, hanem a felelőtlen, öngyilkos kifizetéseknek is.”

Több se kellett a labdarúgóknak: kedden szót kértek, s kaptak is, mert úgy érezték, bűnbakok lettek, egyébként pedig ne turkáljunk a zsebükben – sugallták. Nem enged(né)nek a pénzükből, miközben tény: kiszolgáltatottá váltak. A munkaszerződés szerinti pénzük mellé a (jóval nagyobb) fizetés ugyanis már kiskapun érkezik.

Kiskapun, amely bármikor bezárulhat. Alig egy hét alatt kiderült: ingatag a hazai futball vára.

Mielőtt még a szemünkre vetnék, hogy kidurrantjuk a korábban nagyra fújt – de ereszkedőben lévő… – honi focilufit, leszögezzük: a megoldást keressük, ám ehhez javaslatok szükségesek. Vitaindítónak álljon itt négy pontba szedett tervünk, amely az elmúlt napok véleményei, tapasztalatai alapján fogalmazódott meg bennünk.

PRÓBÁLJUNK MEG VÉGRE TISZTÁN LÁTNI! – MEGOLDÁSI JAVASLATOK

1. A kiadások racionalizálása
Nyugodjunk bele, annyi jut, amennyi: évente mintegy négy és fél milliárd forint az élvonalbeli csapatokra. A klasszikusan értelmezett (tömeg)sport meghalt, már csak az üzlet számít, azonban a „nyugati minta” idehaza egyelőre életképtelen. Van bevétel a jegyeladásokból? Elenyésző. Kapnak a csapatok pénzt a központi marketingjogok értékesítéséből? Alig valamit. Tömegével értékesítik a feliratozott mezeket? Nem tudunk róla. A költségvetés nagy hányadát a tulajdonosok állják, szórakozásból, úri passzióból – addig, ameddig bírják. Feneketlen kútba szórják a pénzüket. A honi futballpiacot gazdaságilag élet- és értékszerűvé kell tenni! Annyit kell költeni rá, amennyit valójában ér, egy forinttal se többet – mert több nincs is, se jótékony multi, se főszponzor. A szereplőknek tudomásul kell venniük a piac törvényszerűségeit, azaz mérlegre tenni végre, ennyi a bevételem (alig valami…), és ennyi lehet a kiadásom (úgyszintén alig valami…). Sok helyütt azonban az a bizonyos takaró már néhány hónap alatt térdig felcsúszik. Fiatal, a gazdasági szektorban pallérozódó vezetőkre van szükség, akik függetlenek, s szemrebbenés nélkül faragják le a kiadásokat – még akkor is, ha az sokaknak (edzők, játékosok) fájhat.

2. A játékosok bérének rendezése
Mivel a klubok kiadásainak mintegy nyolcvan százalékát a játékosok bére jelenti, az első kérdés (főképp a mai gazdasági, társadalmi környezetben): mennyit kapjon egy magyar élvonalbeli labdarúgó a teljesítményéért? Tudjuk is a választ: amennyit adnak neki. Úgyhogy közelítsünk inkább onnan, amennyit ér! Átlagban havi háromszázezer forintot? Meglehet… A sávos fizetés nem elvetélt ötlet: becsüljük meg a sztárjainkat anyagilag is, míg azok, akik kevesebbre viszik, érjék be a töredékével. Ne higgyék a játékosok, hogy üldözendő bűnt jelent a sport mellett tanulni, netán dolgozni. A hétvégi „produkcióért” kapott jövedelem kiegészíthető, s nem kell aggódni az egyszer befejeződő pályafutás – igenis meglévő – kockázata miatt sem. Fontos azonban, hogy a pénzek kerüljenek az asztal fölé! Ennek feltétele, hogy az arculatátviteli megállapodásaik miatt kiszolgáltatottá váló játékosok csakis a munkaszerződésük után kapják fizetésüket – ami vállalható s számon kérhető. Ha az élsportolók bekerülnének az ekhós körbe, a futballista is biztonságban lenne, a klubok bérköltsége nem szökne az egekbe, s az állam is jelentős adóbevételhez jutna. Egy szó, mint száz: összefogásra van szükség, és lobbizni kell a politikai döntéshozóknál!

3. Tőkésítés, tehetős befektetők bevonása
Többször felrótták már nekünk, hogy a „nyugattal” példálózunk, holott tudjuk jól: a határainkon túl – nem kell annyira messze menni – a hazai klubok költségvetésének többszöröséből gazdálkodhatnak a csapatok. Ha van pénz, van foci – s tán eredmény is. Hogy végre a magyar egyesületek mellett is megjelenjenek a tőkeerős szponzorok vagy befektetők (nem könnyű ám, éppen most, válság idején…), annak előfeltétele a kiadások racionalizálásával járó megtisztulási folyamat. Átláthatóvá, kiszámíthatóvá, és ami nagyon fontos, tervezhetővé kell tenni a klubok gazdálkodását. Hogy a honi milliárdos vagy a külföldi vállalat méltán gondolja úgy, előbb még a veszteséget kell csökkenteni, de később a nemzetközi kupaszereplés, no meg a játékosértékesítés már haszonnal is járhat. Ám az élmezőnybe vágyódó csapatoknak igazolniuk is kell, és nem olcsó külföldieket, hanem meghatározó labdarúgókat. Hangsúlyozzuk: csak a megtisztulási folyamat lezárulása után! Mert akkor már talán elvárható lesz, hogy a sportágból gyarapodó ágazatok (mint például a szerencsejáték) közvetlenül visszaforgassák nyereségük egy részét a hazai labdarúgásba.

4. A nézők gyors visszacsalogatása
Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a honi labdarúgásunk a szórakoztatóipar része, akkor feltehetjük a kérdést: ki szórakozik? És egyáltalán, ki szórakoztat kit? Na ne szórakozzunk már!… Ha a fenti feltételek közül legalább kettő teljesülhetne, máris a sportág előremozdulásáról beszélhetnénk, ami alapja lehetne a szakmai, morális, valamint infrastrukturális megújulásnak. A régóta külföldön légióskodó magyar futballista két tényezőt vél fontosnak: az egészségügy (így a kórházak), valamint a futball (ehhez kapcsolódóan a stadionok állapotának) javítását. Mindkettő fontos a társadalom számára. Ami viszont a tálalást illeti… A kereskedelmi televíziók külföldön s idehaza is rájöttek már, hogy a „produkció” köré – legyen az bármilyen – show kell. Mert ez is termék, el kell adni, kedvet csinálni hozzá – a szereplőknek pedig teljesíteniük kell. Láttuk már a válogatott kapcsán: a sikerek korábban rejtett tömegeket is megmozgatnak. Hozzáértő, nyugati tapasztalatokkal felvértezett, a honi körülményeket is ismerő szakemberek bevonásával kell felépíteni a hosszú távú marketing- és reklámstratégiát, amelyben fontos szerep juthatna az utánpótlásnak – mint az egyik mentsvárnak.
---- K ---- &

Kisteleki_István MLSZ
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik