Az NB I-ben nincsenek Fergusonok - a kétidényes edző is ritkaság

AZ NB I-BEN NINCSENEK FERGUSONOK ÉS WENGEREK

Külföldön nem ritkaság, ha egy szakember egy vagy akár két évtizednél is hosszabb ideig dolgozik ugyanannál a klubnál, elég ha csak a jelen két nagy szaktekintélyére, Sir Alex Fergusonra (1986 óta irányítja a Manchester Unitedet) vagy ma délutáni ellenfelére, Arsene Wengerre gondolunk (a francia 1996 óta dolgozik az Arsenal menedzsereként).

Magyarországon azonban a labdarúgó élvonalban biztosan nem találunk hasonlóan hosszú regnálást. Más sportágakban azért igen: Rátgéber László 1993 és 2008 között irányította a pécsi női kosarasokat; Földi Lászlót a Vasas, Gerendás Györgyöt az Eger vízilabdacsapatának élére nevezték ki 2004-ben, és most is ők irányítanak.

A labdarúgó NB I-ben jelenleg Garami József ül legrégebben megszakítás nélkül ugyanazon csapat kispadján. A 72. életévében járó szakember 2004 júniusa óta irányítja az MTK-t, és többek között az egy bajnoki cím és a 198 mérkőzésen elért 103 győzelem jelzi, nem véletlen a klubvezetőség bizalma.

A második helyen Csank János áll, aki 2008 őszén, szezon közben vette át a ZTE irányítását Supka Attilától. Azóta a tavalyi kupadöntő volt a legjobb eredmény, míg a bajnokságban egy 4. és egy 5. hely után ebben az idényben jó esélye van a gárdának arra, hogy a dobogón végezzen.

Mezey Györgynek a mostani a második idénye a Videoton élén, de így is a harmadik helyre tudott kerülni az edzői regnálások sorrendjében az NB I-ben. A listavezetőt irányító szakember azonban az egyetlen a jelenlegi mezőnyben, aki (az élvonalban) 70 százalék fölötti mérleget produkált csapatával.

Garami és Csank mellett csak Véber György mondhatja el magáról, hogy minimum a harmadik szezonban ugyanannál a csapatnál dolgozik szakvezetőként. A korábbi újpesti futballista 2009-ben, még a másodosztályban vette át a Lombard Pápa irányítását, és azóta nemcsak feljuttatta, hanem stabil élvonalbeli csapattá is faragta a Veszprém megyei gárdát. Őt azért is tekinthetjük üde színfoltnak, mert az elmúlt években nagyon kevés újonc edző mutatkozhatott be az NB I-ben, rajta kívül csak ifj. Mihalecz István mondhatja el, hogy a jelenlegin kívül más NB I-es klubnál nem dolgozott, de utóbbi esete annyiban más, hogy csak a nyáron nevezték ki vezetőedzőnek Siófokon, ahol a szakmai munka első számú felelőse nem ő, hanem Horváth Károly szakmai igazgató.

A közelmúltban a fent említetteken kívül Herczeg András (2008. február–2010. december, DVSC, 90 bajnoki), Mészöly Géza (2006. június–2009. december, Vasas, 104 bajnoki) ésPrukner László (2003. június–2010. május, Kaposvár, 179 NB I-es bajnoki) dolgozott hosszabb ideig ugyanannál a csapatnál, de Herczeg tavaly év végén lemondott, Mészöly az olasz befektetők érkezése után távozott a Vasastól, majd Újpestre került, Prukner pedig már a Ferencvárost irányítja.

*Megjegyzés: A táblázatban csak az NB I-es idényeket, mérkőzéseket vettük számításba. Ez egyedül Véber Györgyöt érinti, aki 2009 januárjától dolgozik vezetőedzőként Pápán, de akkor még NB II-es volt az együttes. Ha a másodosztályú meccsek statisztikáját is beszámítjuk (14 győzelem, 1 döntetlen), akkor Véber sora így fest: 63 mérkőzés, 32 győzelem, 9 döntetlen, 22 vereség, a megszerezhető pontok 55.5 százalékát gyűjtötte be csapatával.

MINDEN A KONCEPCIÓN MÚLIK?

Az okokról nehéz objektív képet kapni, hiszen minden szereplő – a maga szempontjából – másképp látja a helyzetet. Az biztos, hogy több tényező is hozzájárul a gyakori edzőcserékhez.

Lehetnek anyagi, gazdasági okai (a Honvédnál Massimo Morales például ezzel indokolta lemondását); sok múlhat a tulajdonos hozzáállásán, aktuális szeszélyein (az NB II-es Pécsi MFC tulajdonosa, Matyi Dezső 2007-ben vette át a klub vezetését, azóta hat edző irányította a csapatot) vagy éppen az edző habitusán (Győrben a hivatalos indoklás szerint is megváltozott a csapat és Pintér Attila kapcsolata, és ez hozzájárult a váltáshoz, de a szakembernek korábban a Ferencvárostól is hasonló okok miatt kellett távoznia).

A legfontosabb azonban talán az, hogy van-e az adott klubnál egységes, hosszú távú szakmai koncepció, következetes játékospolitika, amellyel a tulajdonos mellett a szakvezetés is azonosulni tud. Eredményes munkára akkor van esély, ha a közösen kialakított struktúra mentén a klubvezetőség hagyja, hogy az edző felépítse a maga csapatát, és akkor is türelmes marad, ha néhány mérkőzés nem úgy sikerül, ahogyan eltervezték.

Talán az egész NB I-ben az MTK-nál érhető tetten a legjobban az a koncepció, amely mentén évek óta építkezik a klub. A többségében az agárdi Sándor Károly-akadémiáról kikerülő, saját nevelésű fiatalokkal 2008-ban bajnoki címet is nyert a csapat, de akkor sem hullottak fejek a kék-fehéreknél, amikor például ősszel hat forduló alatt csak egy pontot szereztek Kanta Józsefék. A rutinos edzővel, Garami Józseffel, és a tapasztalatlan fiatalokkal szemben töretlen a bizalom, immár 2004 óta.

Az utóbbi évek legsikeresebb csapata kétségkívül az elmúlt hat évben öt bajnoki címet nyerő Debreceni VSC. A hajdúságiak üzletpolitikája évek óta a magyar szinten értékes játékosok megvásárlására, illetve haszonnal történő (tovább)értékesítésére épül. A sikerek ellenére Debrecenben sem volt mindig betonbiztos a kispad, de Herczeg András érkezésével megszilárdult. A pro licenccel nem rendelkező szakmai igazgató 2008 februárja és 2010 decembere között 90 bajnokiból 59-szer győzött (13 döntetlen és 18 vereség mellett), két bajnoki címet, Magyar Kupát, és Ligakupát is nyert a csapattal, és ha ő nem dönt a távozás mellett, akkor jó eséllyel ma is ő irányítaná a Lokit. Az viszont már egy másik kérdés, hogy Zdenek Scasny hogyan tud beleépülni a kialakult rendszerbe, hogyan tudja irányítani azt. Közel sem biztos, hogy néhány gyengébb eredmény után vele szemben is türelmes lesz Szima Gábor tulajdonos. Ha a Loki nem végezne nemzetközi kupaindulást érő helyen, akkor Scasny aligha maradhatna (igaz, ebben az esetben valószínűleg Herczeg Andrásnak is mennie kellene).

Zalaegerszegen hasonló a koncepció, mint Debrecenben, olcsó, vagy éppen ingyen megszerzett játékosokból csinál alapembereket Csank János vezetőedző, majd egy-egy eredményes szezon után jó pénzért túladnak rajtuk – ahogy például Roguy Meyén vagy Artjoms Rudnevsen –, hogy aztán a bevételből ismét olcsóbb futballistákat vegyenek. Az elképzelés működik, hiszen a gyengébb kezdés után az utóbbi két idényben mindig a felsőházban végzett a csapat, ezúttal pedig 16 forduló után a 2. helyen állt, jelenleg egy pont választja el a harmadik, négy a második helyezettől. Meglepődnénk, ha a következő idényt már nem Csank mesterrel kezdené a csapat.

A Videoton még csak most kezdi kitaposni a maga útját, a cél hasonló üzletpolitika kialakítása lehetne, mint Debrecenben, csakhogy a Vidi az elmúlt másfél évben szinte kivétel nélkül csak vásárolt. Eladni Martin Mutumbán kívül senkit sem tudott, de abban az üzletben sem volt köszönet, hiszen sokat buktak az AIK-tól megvett, majd visszaadott középpályáson. Rajta kívül csak Horváth Gáborért akadt komoly kérő, de végül ő is csupán kölcsönbe került a NAC Bredához, és közel sem biztos, hogy a hollandok nyáron ki tudják majd fizetni a vételárát. Ha Mezey György bajnoki címet nyer a csapattal, akkor minden valószínűség szerint folytathatja a munkáját, ellenkező esetben lehet, hogy Garancsi István tulajdonos türelme is elfogyna.

A többi csapat közül a fiatal és a rutinosabb játékosokat egészségesen keverő Lombard Pápánál; az évek óta kizárólag magyar futballistákra építő és Kis Károly vezetésével az utóbbi időben nagyon acélossá vált Paksnál, valamint az újabban a saját nevelésű futballistákra építő Újpestnél fedezhető még fel egy következetes, hosszú távú szakmai elképzelés. Így alighanem Véber Györgynek (ha csak hirtelen felindulásból egyszer csak le nem mond), Kis Károlynak és Mészöly Gézának is hosszabb ideig helye lehet a kispadon jelenlegi csapatánál.

KUPASZEREPLÉS UTÁN EDZŐVÁLTÁS?

Pintér Attila távozása után érdekes megfigyelni, hogy azoknál a csapatoknál, amelyek az elmúlt években nemzetközi kupaindulást érő helyen végeztek, a következő idényben gyakran következett be edzőváltás. Ez alól csak az MTK jelent kivételt.

Győrben most ez történt Pintér Attilával, hiszen ősszel az Európa-ligában az utolsó selejtezőkörben bukott el az ETO (azt követően, hogy a francia Montpellier-t is kiejtette), és korábban így járt Egervári Sándor is, aki 2008-ban végzett harmadik helyen a csapattal, ami után az UEFA-kupában indulhattak, de az őszi szezon után a szakember távozott Győrből.

Újpesten a legutóbbi két alkalommal, amikor a csapat nemzetközi kupában indult, ősszel edzőt váltottak. 2006-ban Bicskei Bertalan a Vaduz elleni 0–4-be azonnal belebukott, de utóda, a belga Valere Billen sem fejezte be a szezont, 17 fordulót követően Urbányi István váltotta. Később Szentes Lázár lett a vezetőedző, ő 2009-ben végzett második helyen a csapattal, az UEFA-kupa selejtezőjében a következő idény elején már Willie McStay bukott el a gárda az UEFA-kupa selejtezőjében, de ő sem húzta végig a szezont, 21 forduló után mennie kellett.

A Honvéddal 2007-ben Magyar Kupát nyert Supka Attila, így a következő idényben jöhetett a nemzetközi kupaszereplés, majd két fordulóval a szezon befejezése előtt az edzőváltás... 2009-ben Sisa Tibor nyert Magyar Kupát a kispestiekkel, jöhetett az Európa-liga és a Fenerbahce elleni búcsú, majd az őszi idény közben Sisa mester döntött úgy, hogy búcsúzik Kispesttől.

Az újonc csapatoknál sem ritka az edzőváltás. Ebben az évadban Szolnokról már menesztették Vágó Attilát (a másik újoncnál, Siófokon egyelőre nincs váltás). Az előző idényben a Ferencvárosnál Bobby Davisonnak kellett mennie 11 meccs után, míg például Gálhidi György hiába lett bajnok a Nyíregyházával a 2006–2007-es szezonban az NB II-ben, az élvonalbeli idényt már nem vele kezdte a csapat – hogy csak néhány példát említsünk az utóbbi évekből.

AKIKET HAGYTAK DOLGOZNI

Az írásunk elején már említett Garami József tehát immár sorozatban 198 NB I-es bajnoki mérkőzésen irányította az MTK-t, és hamarosan ez a szám 200 fölé emelkedhet. Az utóbbi fél évszázadban (ezt az időszakot vizsgáltuk) kevesen mondhatták el magukról, hogy valamelyik élvonalbeli csapatnál egyhuzamban ennyi időt tölthettek el vezetőedzőként.

Keszthelyi Mihály neve kívánkozik az élre, a Csepellel játékosként háromszor bajnoki címet nyerő sportember vezetőedzőként 1965 és 1974 között tíz(!) bajnoki szezonban irányította a Csepel SC labdarúgócsapat, ebben az időszakban 275 NB I-es mérkőzésen ült a kispadon. Később a VM Egyetértésnél és az MTK-VM-nél is volt edző, majd visszatért Csepelre, és még 132 első osztályú találkozón irányította a vasgyáriakat.

Várhidi Pál, az Újpest korábbi válogatott labdarúgója 1974 tavaszán vette át Szűcs Gyulától az Újpesti Dózsa irányítását. Hat teljes és két fél idényben volt a lila-fehérek vezetőedzője, négy bajnoki címet, két ezüstérmet és egy bronzérmet, valamint egy MNK-győzelmet ünnepelhetett a csapattal, és ő volt a vezetőedző, amikor (1974 tavaszán) a Dózsa BEK-elődöntőt játszott a korszak legjobb európai csapata, a Bayern München ellen. A szakember 226 bajnokin irányította az újpestieket, mígnem 1980 őszén a gyengébb szereplés hatására menesztették.

Garami József jelenleg saját egyéni rekordját „veszélyezteti", az MTK-nál 20 bajnoki kell még neki ahhoz, hogy megdöntse pécsi mérkőzésszámát. Az edzőként a hétszázadik élvonalbeli meccséhez közeledő szakember 1985 és 1992 között hét teljes szezonban (és előtte hét találkozón) irányította a Pécsi MSC-t, összesen 217 NB I-es mérkőzésen. Vezetésével a pécsi együttes egy ezüstérmet és egy bronzérmet szerzett az élvonalban, valamint kétszer játszott MNK-döntőt, ebből egyszer (1990-ben) győzött is a fináléban. A pécsi futball legeredményesebb esztendőiben Garami József volt a vezetőedző.

Szabó Géza a hetvenes évek diósgyőri „aranycsapatának" vezetőedzője 1973 nyarán került a DVTK akkor NB I B-s csapatához, és a feljutás után 1974 augusztusától 1980 decemberéig sorozatban 215 NB I-es meccsen ült a kispadon. Az élvonalban hat és fél szezonon keresztül irányította a piros-fehéreket, akik kezdetben még a biztos bentmaradásért küzdöttek, majd a következetes és kemény munka eredményeként kétszer megnyerték a Magyar Népköztársasági Kupát, és az 1978–1979-es kiírásban bronzérmesek lettek a bajnokságban. Ez idő tájt a DVTK remek nemzetközi kupamérkőzéseket, a vasgyári együttesre épülő olimpiai válogatott pedig felejthetetlen meccseket játszott a diósgyőri stadionban.

Az utóbbi fél évszázadban a fenti szakembereken kívül még páran meg tudták közelíteni a kétszázas „álomhatárt".

– Tichy Lajos 1976 és 1982 között hat szezonban 195 bajnoki mérkőzésen irányította a Budapesti Honvédot, és az 1979–1980-as kiírásban bajnoki címet nyert a csapattal.
– Szőcs János előbb – fennállása során először – az élvonalba vezette a ZTE-t, aztán 1972 és 1978 között 187 NB I-es találkozón dirigálta az egerszegi csapatot.
–Csank János 1989 és 1995 között hat idényben 180 mérkőzésen ült a Vác kispadján, a piros-kékek vele nyertek bajnokságot és két ezüstérmet.
–Prukner László – miután az élvonalba feljuttatta – 179 NB I-es mérkőzésen irányította a Kaposvári Rákóczit (csak azért nem 180-on, mert a 2008 tavaszán megszűnt FC Sopron ellen le nem játszott mérkőzést nem számítjuk bele az edzők statisztikájába).
–Verebes József1986 és 1992 között – ugyancsak hat idényen keresztül – 178 bajnoki mérkőzésen volt az MTK-VM vezetőedzője, egy arany-, egy ezüst- és egy bronzéremmel egészítette ki a korábban a Rába ETO-val megszerzett éremkollekcióját.