Détári Lajos munkába állt az Üllői úton. 1993-ban, amikor játékosként érkezett, tízezrek várták a bemutatkozását. Azóta sokat változott a világ, a csütörtöki, első nyilvános edzésére például az újságírókkal együtt is csupán úgy ötvenen voltak kíváncsiak…
Azoknak a drukkereknek, akik abban reménykedtek, hogy a klub az átigazolási határidő lejárta előtt tegnap éjjel még szerződtetett „egy-két Messit”, akik ma már együtt is edzenek a csapattal, csalatkozniuk kellett.
A játékoskeretben nem történt változás. Új fiúnak csak a finn Juha Hakola és a vecsési Gyenes Dávid számít, de az ő szerződtetésüket már korábban bejelentették a vezetők. A színfalak mögött közben az is eldőlt, hogy az együttesnél korábban szóba kerülő Milos Vidovicsot nem szerződtetik a vezetők. A Siófok ellen 2–1-es vereséggel záruló tegnapi Ligakupa-meccsen pályára lépő futballisták – így Pölöskey Péter és Jova Levente – nem vettek részt a délelőtti gyakorláson, míg Andrezinho és a szerződés-hosszabbítást visszautasító Liban Abdi továbbra is a második csapattal edz.
Nem csak a játékoskeret, a hangulat sem sokat változott az elmúlt napokhoz képest a szezont öt vereséggel és két döntetlennel kezdő zöld-fehéreknél. Többnyire szótlan, egykedvű játékosok vettek részt a futóedzéseken, majd a labdatartásra épülő feladatokban és az egymás elleni játékban. Nyoma sem volt már a nyár eleji ugratásoknak, jókedvnek.
Míg a zöld gyep Détári vezényszavaitól volt hangos – „játék, játék”; „gyerünk, gyerünk, nincs visszaadás, csak előre játszunk”, „vidd rá egy az egyben”, „gyere, gyere” –, a pálya széle a keserű szurkolóktól.
„Menjél haza! Mit akarsz itt? Hát erre nem lehet mit mondani” – kiabálta az egyik játékosnak egy harsányabb drukker egy rosszul sikerült lövés után. „Ezt még serdülőben is berúgják” – szólt egy másik hang.
A kevésbé hangosak egymás között morgolódtak. „Nézzétek meg: a Pécs és a Diósgyőr nem egy nagy csapat, de harcosak. A Fradi meg egy lagymatag izé, mezőnyben eljátszogatnak, aztán annyi” – hangzik az egyik „szakvélemény”. „Aki ebből csapatot csinál, Nobel-díjat érdemel” – teszi hozzá egy másik drukker.
Persze azért akadt optimista vélemény is: „Nézd, ezek már most többet futnak, mint a meccseken.”
Egy edzésből túl sok következtetést nem lehet levonni, inkább csak momentumokat érdemes kiemelni, így például Mark Otten jó ütemű szereléseit, Oláh Lóránt helyzetbe kerüléseit („a meccsen is így kéne Lóri” – jegyezte meg egy drukker), vagy éppen Somália harcosságát.
Hogy a Détári-féle Fradinak milyen momentumai lesznek majd a bajnokságban, azt most még nem lehet megmondani, de ha a korábbi világválogatott csapattá tudja gyúrni a meglehetősen hitehagyott zöld-fehéreket, akkor – ha Nobel-díjat nem is kap – talán visszaidéz majd valamit a ’90-es évek hangulatából, azokból az időkből, amikor még ő is a Ferencvárost erősítette.