Fehér Csaba: Az élősködőket kell lerázni a magyar futballról!

– Futballszerelés mikor lapult legutóbb a táskájában?
– Nem mostanában. Kicsit talán tudatos is, hogy próbálom magam távol tartani a pályától.

– Megcsömörlött?
– Nem, dehogy. Miután eljöttem Újpestről, voltak tapogatózások, ám mindenkinek azt mondtam, csak akkor megyek, ha százszázalékosan az ügy mögé tudok állni. Ha csupán kilencvenkilencig, ahhoz nem adom a nevem. A karrierem során mindig a maximumra törekedtem, hogy ímmel-ámmal futballozgassak, annak nincs értelme. Előfordulhat, hogy januárban változik a helyzet, és rábólintok egy alacsonyabb osztályú ajánlatra, de hogy őszinte legyek, kevés esélyt látok rá.

– Könnyű megemészteni?
– Nincsenek álmatlan éjszakáim. Még akkor sem, ha a búcsú úgy sikerült, ahogy.

– Amiatt sincs keserűség önben, ahogy lezárult ez a fejezet?
– Az én lelkiismeretem tiszta. A legtöbben az ominózus „bilincsügyet” emlegetik, ám az csak a jéghegy csúcsa volt. A részletekben már felesleges elmerülni, de annyit megjegyeznék, hogy idővel rádöbbentem: nem az a nagy szám, ha valaki tizenegy évig külföldön futballozik, hanem az, ha Magyarországon. Az idehaza játszókat eddig is becsültem, és az irántuk tanúsított tiszteletem meghatványozódott azt követően, hogy szembesültem a körülményekkel. Sietve teszem hozzá: tisztelet a kivételnek. Állítom ugyanis, hogy a telki edzőközpont nyugaton is megállná a helyét, de napjaink válogatottja meg is érdemli, hogy ott készülhessen. Némelyek el sem tudják képzelni, hogy amikor egy-egy gól egy tizedmásodpercen vagy egy centiméteren múlik, mennyit számít, ha egy játékosnak kizárólag arra kell koncentrálnia, hogy a meccsen jól teljesítsen, és nem azt kell újra meg újra lenyelnie, hogy sípcsontig érő fűben kénytelen edzeni, hogy a csapatot vidékről hazaszállító busznak húsz kilométerenként meg kell állnia, mert a kánikulában nem működik a légkondi, vagy azt, hogy harmadszor hazudnak a szemébe a csúszó fizetések miatt.

– Tudásával, tapasztalatával segíthetne, nemde?
– Szeretnék segíteni, csakhogy egyedül nem megy. Amíg a magyar labdarúgás nem erősödik meg annyira, hogy az élősködőket lerázza magáról, akárki jön ide jó szándékkal, nehéz dolga lesz.

MILYEN AJÁNLATTAL SZERETTE VOLNA A NAC HOLLANDIÁBAN „FOGNI” FEHÉRT? MEGBÁNTA-E, HOGY HAZAJÖTT? OLVASSA EL A TELJES INTERJÚT A SZERDAI NEMZETI SPORT 2. OLDALÁN!