A Ferencváros nem tudta odahaza megverni a Honvédot

A házigazda Ferencváros ugyan vereséggel kezdett az idén a Debrecen ellen, de azután javított Pécsen, és most folytatná a felzárkózást az élvonalhoz; míg a télen meggyengült Bp. Honvéd – ha nem is sziporkázó futballal, de – mindkét tavaszi bajnokiját megnyerte.

A két gárda történelmének legújabb kapcsa, Détári Lajos, a Honvéd legendája, a Ferencváros jelenlegi szakmai igazgatója 3–4–3-as hadrendben küldte fiait pályára, hátul a Balog Zoltán, Martin Klein, Grúz Tamás, elöl pedig a Somalia, Pölöskey Péter, Liban Abdi trióval.

A két gárda 189. bajnoki találkozója egy Honvéd-helyzettel indult, de Jova Levente levarázsolta a kiugró Nicolas Ceolin lábáról a labdát; majd párpercnyi mezőnymunka után Debreceni András fejelt egy ártatlan beívelést az ötösön álló Somalia elé, ám a brazil légiós rosszul találta el a labdát, amely végül a jobb oldali kapufán csattant.

Szép lassan, nyugodt mederben csordogált a mérkőzés, a következő negyedóra legnagyobb izgalmát az okozta, hogy a Honvéd-kapus, Sánta András leheletnyivel a tizenhatos oldalvonalán kívül kapta fel a labdát a villámgyors Somalia elől, de Szabó Zsolt játékvezető az erősen „határeset" után továbbot intett.

Somalia magyar pályákon manapság talán példa nélküli gyorsasága a többieknek is gondot okozott, általában a védők is csak szabálytalanságok árán tudták megállítani. Egy ilyen után tekert egy szabadrúgást kapura a jobb szélről, 16 méterről Józsi György, de védett Sánta a rövid alsónál – ha nem, aligha dicsérik meg a sorfalban álló Ceolint, aki eleve majd' egy méterre helyezkedett társától, és még az érkező labda elől is félreugrott.

Közben kiderült, hogy a Debreceni Andás által felrúgott, az oldalvonal mellett ápolt Somalia nem tér vissza a pályára – még egy jó ideig, ugyanis esés közben eltörött egyik vállcsontja.

A hajrá a Ferencvárosé volt, egy helyzetet szült is akarata, de Abdi beadása után Pölöskey Péter csak kiszorított helyzetből fejelhetett, Sánta pedig vissza tudott nyúlni az amúgy jól eltalált labdáért.

Egyik mester sem cserélt a szünetben, de egyébként is ott folytatták a csapatok, ahol abbahagyták, a szurkolókat sem mozgatta meg különösebben a mezőnybeli birkózás.

Negyedóra múltán cserére szánta el magát a két egykori cimbora, Détári és Supka Attila, és mindketten egy-egy rutinos középpályástól, Lisztes Krisztiántól, illetve Hajdú Norberttől várták azt, hogy felpörgeti a többieket. Hogy ez nem sikerült, a kettős hibája-e, vagy a társak nem hagyták magukat felpörgetni, nagy kérdés, az viszont nem, hogy magyar szinten is kifejezetten unalmasra sikeredett a második játékrész dereka.

Détári ezen a télen érkezett Beliczky Gergő pályára küldésével próbált meg segíteni, míg kollégája bevetette a Marshal-tervet (azaz középpályáját Marshal Mfon Johnsonnal stabilizálta). A derült égből kis híján megszerezte a vezetést a Honvéd: az egyébként a mezőnymunkába ezúttal belefulladó Ivancsics Gellért beívelésének Jova csúnyán mellé ütött, szerencséjére ez meglepte a mögötte álló Debrecenit is, Busai Attiláról pedig visszapattant a kapushoz a labda.

Lisztes egy nem sokkal mellé zúgó félfordulatos kapáslövéssel válaszolt (ez volt az este fénypontja), de ezzel el is lőtték puskaporukat a zöld-fehérek: maradt a nulla nulla.

Ha pár nap múlva felidézzük magukban azt a mérkőzést, ez a szám jut majd eszünkbe róla...

TEKINTSE MEG ÉLŐ ONLINE KÖZVETÍTÉSÜNKET A TALÁLKOZÓRÓL!