Détári: Kiabáltam volna, hogy hajrá, Fradi?!

– Túltette már magát a Fradival történő szakításán?
– Az első két perc volt igazán nehéz, amikor a vezetők közölték velem, hogy innentől fogva nem velem képzelik el a közös munkát.

– Csak azt ne mondja, hogy a bejelentést követő harmadik percben már vígan fütyörészett!
– Nézze, egy edző sohasem érzi jól magát, ha azon kell töprengenie, hogyan tovább. Nálam ez nem úgy működik, hogy eljövök a Ferencvárostól, és ha másnap hív valaki, már megyek is oda dolgozni. Vannak ilyen edzők, én azonban nem tartozom közéjük. Szükségem volt némi időre, amíg leülepedtek bennem a dolgok.

– Hallani ezt-azt, miért kellett távoznia. Például egy-két játékosnak állítólag fúró is lehetett volna a jele az óvodában...
– Utólag már felesleges ezen rágódni. Még akkor is, ha a Pápa elleni mérkőzést megelőzően én is éreztem, hogy valami nem klappol. Ennél rosszabb érzés csak az volt, amikor tudatták velem, hogy holnaptól nem kell bejönnöm az Albert-stadionba. A válás ennek ellenére korrekt volt, Kubatov elnök úr még arról is biztosított, hogy ha gondom van, bármikor fordulhatok hozzá.

– Szurkol a Fradinak?
– Természetesen. Egyebek mellett azért is, mert a csapat alapjait én raktam le. Amikor a bajnokság kezdetekor kijelentettem, hogy bajnokok lehetünk, sokan kinevettek, ehhez képest most úgy áll a nyolcadik helyen a csapat, hogy ha a Siófok, az Eger és a Paks elleni mérkőzésen nem kell beérnie a döntetlennel, mindössze négy ponttal lenne lemaradva a listavezető Győr mögött. És akkor a Honvéd ellen elbukott hazai meccsről nem is beszéltem...

– Szakvezetőként több lett az Üllői úton eltöltött egy év alatt?
– Mindenképpen. Az egyik álmom valósult meg azzal, hogy a Ferencvárost irányíthattam – bár egykoron Furulyás János megmondta, leszek én még a zöld-fehérek edzője. Nyilván más a Fradi kispadján ülni, mint a Csepelén, a napi tíz-tizenkét órás meló mellett olyan dolgoknak vagy kitéve, amelyekkel máshol biztosan nem találkozol. Az egyik pillanatban ötezer ember szid, a következőben ugyanennyi emel a mennybe. Ha eszembe jutnak azok a percek, amikor a drukkereink ünnepelték a csapatot, kiráz a hideg. Még úgy is, hogy a győztes találkozók után sose vonultam a szurkolók elé, hagytam, hadd éltessék csak a játékosokat. Úgyis ők csinálnak jó edzőt valakiből.

– Vagy éppen rosszat.
– Vagy éppen rosszat.

– Kiszolgáltatott helyzet, nemde?
– Az. A huszonötös keretet huszonöt különböző személyiség alkotja, nem egyszerű egy irányba tolni a szekeret. A feladat mégis szép, aki meg akar ragadni a kispadon, annak meg kell oldania.

– Ehhez pszichológusi végzettség sem árt...
– Abba már bele sem megyek, hogy egy magyar edzőnek mi mindennek kellene lennie. Leginkább attól vagyok rosszul, amikor azt hallom, hogy a trénernek motiválnia kell a labdarúgókat. Játszottam egy ideig, de egyik edzőm sem jött oda hozzám azzal, hogy tedd oda magad, Lajos, mutasd meg, mit tudsz! Mondja meg, mivel kellett volna buzdítanom a játékosokat? Kiabáltam volna, hogy hajrá, Fradi?!

DÉTÁRI LAJOS A PÉNTEKI NEMZETI SPORTBAN FELELEVENÍTI KARRIERJÉNEK NÉHÁNY EMLÉKEZETES PILLANATÁT, PÉLDÁUL PÁLYAFUTÁSÁNAK LEGSZEBB TALÁLATÁT, AMELYET A TATABÁNYÁNAK LŐTT. SZÓBA KERÜL A STRANDFUTBALL IS, AMELY SZAKÁGBAN FELADATOT KAPHAT. AZ INTERJÚBÓL KIDERÜL, HOGY AZ OLYMPIAKOSZ HÍVÁSÁRA GONDOLKODÁS NÉLKÜL RÁBÓLINTANA, ÉS NAGYON NEM SZERETNE ÚGY MEGHALNI, HOGY ŐT KÖVETŐEN MAGYARKÉNT SENKINEK SEM SIKERÜLT VB-GÓLT SZEREZNIE.