– Látta kedd este a Dortmund–Málaga Bajnokok Ligája-mérkőzést?
– Hogyne! Mindig ez van, a németek valahogy nyernek. Most éppen a rendes játékidő lejárta után szerzett két góllal.
– Eszébe jutott egy novemberi este kétezer-tízből?
– Most, hogy mondja... Akkor nem hatvanötezer ember zsúfolódott össze a dortmundi stadionban, mint a Málaga ellen, hanem nyolcvanezer, én a Hamburg játékosaként az utolsó tíz percben léphettem pályára. Attól függetlenül, hogy akkor már minden mindegy volt – kettő nullára vezetett a BVB, annyi lett a vége is –, meghatározó élmény.
– Nem hiányzik a Bundesliga? Sok néző, jó csapatok, ragyogó körítés.
– Ha arra céloz, jó érzem magam Magyarországon, sőt a Ferencvárosnál éppenséggel jobban, mint anno Hamburgban. És tetszik a magyar bajnokság is, az emberek egészen máshogy állnak a futballhoz, mint odakint.
– Ezt hogy érti?
– A németeknél minden szabályozva van, talán túlságosan is. Habár nem vagyok régóta Magyarországon, az eddigi tapasztalataim alapján az itteni emberek kedvesebbnek tűnnek, Budapest pedig tényleg csodálatos.
– Azért mégiscsak furcsa, hogy egy fiatal bosnyák válogatott futballista nálunk rúgja a labdát.
– Miért lenne az? Úgy higgye el, hogy tavaly Németországban maradhattam volna, ráadásul néhányan óva intettek a Magyarországra szerződéstől, mégis a Fradit választottam, és nem bántam meg a döntésemet.
– Ricardo Moniz személye volt a döntő?
– Jelentős mértékben. Tulajdonképpen ő fedezett fel a Hamburgnál, ő faragott belőlem futballistát, én meg tudtam, tudom, mennyire jó edző, mennyire jó ember.
– Utánajártam, milyen az ön megítélése világszerte, több olyan cikket találtam, amelyben a szakemberek az ezerkilencszázkilencvenkettes korosztály három legjobb középhátvédje közé sorolják. Ami, ugye, feltételezi, hogy nem lehetett túlságosan nehéz felismerni a tehetségét.
– Ezt jó hallani, de a tehetség önmagában nem elegendő egy-egy pályafutás kiteljesedéséhez, zsenge korom dacára határozottan úgy érzem, hogy a tehetség kibontakozása nyolcvan százalékban a gondolkodásmódtól függ. Hogy megtörténhessen, olyan szakemberekre van szükség, amilyen Ricardo.
– Egy tanulmányban belga és holland élvonalbeli labdarúgókat kérdeztek meg arról, hogy fiatal korukban mennyit számított a fejlődésük szempontjából az edző, s mennyit a grundon szerzett tapasztalat. A többség a grundfutballt említette meghatározónak.
– Nyilván, de edzőre akkor is szükség van, mert nem igaz, hogy misztifikálva van a szerepük. Cristiano Ronaldo és Lionel Messi mögött is mindig állt egy-egy szakember, pusztán a tehetségükkel szerintem ők sem válhattak volna azzá, akik.
– Járt már Brazíliában?
– Értem a célzást... Alig egy év van hátra a világbajnokságig, egyelőre nem vagyok meghatározó játékos a bosnyák válogatottban. Innen-onnan hallom, hogy azzá válhatok, meg persze szeretnék is az lenni, de a saját elvárásaim alapján két-három éven kell stabil tagnak lennem a válogatottban. Persze nem mondanék nemet a brazíliai vb-szereplésre, már ha egyáltalán kijutunk a tornára.
– Fogadunk?
– Legyen elég annyi, hogy jelenleg vezetjük a selejtezőcsoportunkat, és jó esély mutatkozik az automatikus kvalifikációt érő első hely megszerzésére. Ennyi történt eddig, nem több.
– Csaknem két és fél éve, minden idők legfiatalabb bosnyák labdarúgójaként mutatkozott be a válogatottban, azóta volt már a kezdőcsapat tagja is. Fel tudja idézni, mit érzett a himnuszukat a pályán hallgatva?
– Hát azt nem is tudom szavakba önteni. Büszkeséget és felelősséget mindenesetre biztos. Amiként az első Bundesliga-meccsem vagy az első NB I-es fellépésem előtti pillanatok is örökre beleégtek az emlékezetembe.
– Szerződése az idény végén lejár, a klubnak opciós joga van a hosszabbításra. Elfogadná?
– Már most tudok néhány érdeklődőről, az elkövetkező két hónapban pedig sok minden történhet. Ugyanakkor nem törekszem arra, hogy elhagyjam a Ferencvárost, mert, ahogy mondtam, sehol sem éreztem magam ennyire jól, az európai kupaszereplés kiharcolása, a magyar bajnoki cím megszerzése pedig kellő motiváció. Persze, szeretnék majd magasan jegyzett európai bajnokság élcsapatában futballozni, de jelenleg nem lehetnék jobb helyen. Tényleg nem.