Besic: Sehol nem éreztem magam ilyen jól, mint a Fradiban

KAMLER JÁNOSKAMLER JÁNOS
Vágólapra másolva!
2013.04.12. 09:15
null
Besic jól érzi magát a Fradiban (Fotó: Fuszek Gábor)
Muhamed Besic a Ferencváros nyolcszoros bosnyák válogatott középhátvédje. A Berlinben született futballista a Nemzeti Sportnak elárulta, miért szerződött Magyarországra, milyen különbséget tesz a németek és a magyarok között, és azt is elmondta, hogy megfogalmazódott-e benne az elvágyódás gondolata. A határozott és őszinte fiatalember benyomását keltő „Mume" nem mondta ugyan ki, de az 1982-es világbajnoki keretben szereplő Nyilasi Tibor, Rab Tibor és Pölöskei Gábor után szerintünk ő lehet az első futballista, aki a Ferencváros csapatából vb-re utazik – futballozni.

– Látta kedd este a Dortmund–Málaga Bajnokok Ligája-mérkőzést?
– Hogyne! Mindig ez van, a németek valahogy nyernek. Most éppen a rendes játékidő lejárta után szerzett két góllal.

– Eszébe jutott egy novemberi este kétezer-tízből?
– Most, hogy mondja... Akkor nem hatvanötezer ember zsúfolódott össze a dortmundi stadionban, mint a Málaga ellen, hanem nyolcvanezer, én a Hamburg játékosaként az utolsó tíz percben léphettem pályára. Attól függetlenül, hogy akkor már minden mindegy volt – kettő nullára vezetett a BVB, annyi lett a vége is –, meghatározó élmény.

– Nem hiányzik a Bundesliga? Sok néző, jó csapatok, ragyogó körítés.
– Ha arra céloz, jó érzem magam Magyarországon, sőt a Ferencvárosnál éppenséggel jobban, mint anno Hamburgban. És tetszik a magyar bajnokság is, az emberek egészen máshogy állnak a futballhoz, mint odakint.

– Ezt hogy érti?
– A németeknél minden szabályozva van, talán túlságosan is. Habár nem vagyok régóta Magyarországon, az eddigi tapasztalataim alapján az itteni emberek kedvesebbnek tűnnek, Budapest pedig tényleg csodálatos.

– Azért mégiscsak furcsa, hogy egy fiatal bosnyák válogatott futballista nálunk rúgja a labdát.
– Miért lenne az? Úgy higgye el, hogy tavaly Németországban maradhattam volna, ráadásul néhányan óva intettek a Magyarországra szerződéstől, mégis a Fradit választottam, és nem bántam meg a döntésemet.

– Ricardo Moniz személye volt a döntő?
– Jelentős mértékben. Tulajdonképpen ő fedezett fel a Hamburgnál, ő faragott belőlem futballistát, én meg tudtam, tudom, mennyire jó edző, mennyire jó ember.

– Utánajártam, milyen az ön megítélése világszerte, több olyan cikket találtam, amelyben a szakemberek az ezerkilencszázkilencvenkettes korosztály három legjobb középhátvédje közé sorolják. Ami, ugye, feltételezi, hogy nem lehetett túlságosan nehéz felismerni a tehetségét.
– Ezt jó hallani, de a tehetség önmagában nem elegendő egy-egy pályafutás kiteljesedéséhez, zsenge korom dacára határozottan úgy érzem, hogy a tehetség kibontakozása nyolcvan százalékban a gondolkodásmódtól függ. Hogy megtörténhessen, olyan szakemberekre van szükség, amilyen Ricardo.

– Egy tanulmányban belga és holland élvonalbeli labdarúgókat kérdeztek meg arról, hogy fiatal korukban mennyit számított a fejlődésük szempontjából az edző, s mennyit a grundon szerzett tapasztalat. A többség a grundfutballt említette meghatározónak.
– Nyilván, de edzőre akkor is szükség van, mert nem igaz, hogy misztifikálva van a szerepük. Cristiano Ronaldo és Lionel Messi mögött is mindig állt egy-egy szakember, pusztán a tehetségükkel szerintem ők sem válhattak volna azzá, akik.

– Járt már Brazíliában?
– Értem a célzást... Alig egy év van hátra a világbajnokságig, egyelőre nem vagyok meghatározó játékos a bosnyák válogatottban. Innen-onnan hallom, hogy azzá válhatok, meg persze szeretnék is az lenni, de a saját elvárásaim alapján két-három éven kell stabil tagnak lennem a válogatottban. Persze nem mondanék nemet a brazíliai vb-szereplésre, már ha egyáltalán kijutunk a tornára.

– Fogadunk?
– Legyen elég annyi, hogy jelenleg vezetjük a selejtezőcsoportunkat, és jó esély mutatkozik az automatikus kvalifikációt érő első hely megszerzésére. Ennyi történt eddig, nem több.

– Csaknem két és fél éve, minden idők legfiatalabb bosnyák labdarúgójaként mutatkozott be a válogatottban, azóta volt már a kezdőcsapat tagja is. Fel tudja idézni, mit érzett a himnuszukat a pályán hallgatva?
– Hát azt nem is tudom szavakba önteni. Büszkeséget és felelősséget mindenesetre biztos. Amiként az első Bundesliga-meccsem vagy az első NB I-es fellépésem előtti pillanatok is örökre beleégtek az emlékezetembe.

– Szerződése az idény végén lejár, a klubnak opciós joga van a hosszabbításra. Elfogadná?
– Már most tudok néhány érdeklődőről, az elkövetkező két hónapban pedig sok minden történhet. Ugyanakkor nem törekszem arra, hogy elhagyjam a Ferencvárost, mert, ahogy mondtam, sehol sem éreztem magam ennyire jól, az európai kupaszereplés kiharcolása, a magyar bajnoki cím megszerzése pedig kellő motiváció. Persze, szeretnék majd magasan jegyzett európai bajnokság élcsapatában futballozni, de jelenleg nem lehetnék jobb helyen. Tényleg nem.

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, BESIC MIT GONDOL BÖDE DÁNIEL VÁLOGATOTTBAN SZERZETT ELSŐ GÓLJÁRÓL, ILLETVE RICARDO MONIZ MOTIVÁCIÓS KÉPESSÉGEIRŐL, A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN ELOLVASHATJA!
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik