MTK BUDAPEST: MINDEGYIK CSAPATRÉSZBŐL KULCSEMBEREK TÁVOZTAK, ÚJ TULAJ NEM JÖTT

Ha csak azt nézzük, hogy az MTK-tól a nyáron meghatározó labdarúgók távoztak – a védelemből a két szélsőhátvéd, Rafa Wolfe és Hidvégi Sándor, a középpályáról Zsidai László, a támadók közül Tischler Patrik; de Nikházi Márk és Balajti Ádám is viszonylag sok (16, illetve 23) bajnoki mérkőzésen lépett pályára az előző szezonban, míg Vadnai Dániel sorsa még kérdéses –, a helyükre pedig jóval kevesebb hasonló kvalitású játékos érkezett (ráadásul a Pécsről igazolt Horváth Zsolt talpközépcsonttörés miatt rögtön két hónapra kidőlt), akkor egyértelműen a keret gyengüléséről beszélhetünk, ezzel együtt arról, hogy a fővárosi kék-fehérek az előttünk álló idényben nem a dobogós helyezésekért küzdenek majd, hanem „megbújnak" valahol a középmezőnyben, sőt még hátrafelé is kell pillantgatniuk...

Ám az MTK-val kapcsolatban semmi biztosat nem szabad előre kijelenteni. Hiszen ki gondolta volna mondjuk három évvel ezelőtt, hogy a hetedik forduló után még ezüstérmes pozícióban álló kék-fehérek az évad végén dicstelenül búcsúznak az NB I-től, mint ahogy arra sem számíthattak sokan, hogy a másodosztályból visszatérő újonc MTK a legutóbbi szezonban hónapokon keresztül a második helyen áll, s így első számú üldözője lesz a bajnoki aranyat végül nagy fölénnyel megszerző Győrnek.

Garami József szakmai igazgató ugyanis minden egyes felkészülési időszakban képes az akadémiáról „előszedni" és a csapatba építeni olyan játékosokat, akik pótolni tudják a távozókat. A 74 éves szakembernek nagy rutinja van ebben, s minden bizonnyal most is sikerül megoldania ezt a nem könnyűnek ígérkező feladatot. A Videotontól érkező Fejes András a védelmet, az FTC-től kölcsönvett Batik Bence, valamint a 20. születésnapját augusztusban ünneplő spanyol Harrak Ayub a középpályát erősítheti, és a tavalyinál is több szerepet kaphatnak a '91-es, '92-es, '93-as születésű játékosok (például Poór Patrik, Pölöskei Zsolt, Vass Patrik), akik már az előző szezonban is bizonyítottak.

Leginkább az okozhat gondot, hogy a keret szűk, s ha a sérülékeny csatárok (Pál András, Csiki Norbert) az idén is sokat kihagynak, akkor törheti a fejét Garami mester, hogy kikkel pótolja a hiányzókat.

Az MTK vezetősége pedig a nyáron azon törte a fejét, hogy miként tudná stabilizálni a futballklub anyagi helyzetét. Júliusban az a kérdés hozta lázba a szurkolókat, hogy lesz-e új tulajdonosa az együttesnek, ám hiába tárgyaltak a felek, a felvidéki Csörgő György – aki Garami Józsefet más beosztásba helyezte volna – végül nem vette meg az MTK futballcsapatát. Pénzre viszont a működéshez szükség van. Domonyai László klubigazgató a szerdai szurkolói ankéton azt mondta, hogy augusztusra, a tévés közvetítési díjak megérkezése után már nem lesz tartozása az MTK-nak, ám a vezetők nem vártak addig, s csütörtökön korrekt összegért eladták Tischler Patrikot a Puskás Akadémia FC-nek.

Az anyagi gondok tehát megoldódni látszanak – a futballistáknak meg csak egy feladatuk van: játsszanak.

BP. HONVÉD: LÉGIÓSOK ÉS AKADÉMISTÁK KÜLÖNÖS EGYVELEGE

Mikor e sorokat írjuk, még a Honvéd Vojvodina elleni El-visszavágója előtt vagyunk, így azt majd csak este tudjuk meg, hogy a kispestieknek sikerült-e kivívniuk a továbbjutást az újvidéki 2–0-s vereség után – azt viszont senki sem veheti el tőlük, hogy az előző selejtezőkörben 13–1-es összesítéssel kiütötték a montenegrói Cselik Niksicset.

Azt persze láttuk, hogy a Cselik rendkívül gyenge csapat, és erősebb ellenféllel szemben (lásd Vojvodina!) már a Honvéd fiataljai sem fickándoztak, ám az tény, hogy a kispestieknek vannak tehetséges akadémistái, és Rossi mester egyre nagyobb szerepet szán neki.

A Bp. Honvéd érdekes összetételű csapat, hiszen Kispesten a magyar középkorosztály gyakorlatilag hiányzik (Kemenest és Délczeget lehet ide sorolni, Ivancsics Gellért és Novák Alexisz távozott, Debreceni András szerződése pedig lejárt), a keretet a 13 légiós mellett zömében az akadémiáról kikerült fiatalok alkotják. A már eddig is a felnőtteknél játszó „gyerekek" mellé Bobál Dávid, Botka Endre és Kozma Richárd került fel az ifjúsági csapatból, igazolni pedig csak légióst igazoltak a piros-feketék: kölcsön után végleg megszerezték az olasz Raffaele Alcibiadét, érkezett a szintén olasz Emanuele Testardi és Andrea Mancini (utóbbi Roberto Mancini fia), valamint a ghánai Emmanuel Mensah.

Marco Rossi „olasz módra" igen jól megtanította védekezni a gárdát, a Honvéd rendkívül masszív, védelme nehezen feltörhető (legalábbis itthon, az NB I-ben), és a csapat az előre való játékban is egyre kreatívabb. Leandro Martínez és Davide Lanzafame távozása ugyan nagy veszteség – utóbbi tizenhat hónapos eltiltást kapott az olasz szövetségtől, mert fogadási csalási ügybe keveredett –, és nem is lesz könnyű pótolni őket, de az olasz harmadosztályból érkező Testardi a Cselik ellen rögtön három gólt vágott, és az El-meccseken szinte üstökösként robbant be az akadémista Filip Holender, aki – ha fejlődése nem torpan meg – sok szép perccel ajándékozhatja meg a kispesti szurkolókat.

A szakértők ugyan nem tartják a Honvédot dobogóra esélyes csapatnak, de ha a kispestiek úgy futballoznak, mint a tavaszi szezonban (kérdés: Lanzafame és Martínez nélkül tudnak-e úgy játszani?), akkor ott lehetnek az első három között.

VIDEOTON FC: VILLÁMSEBESEN ELSZÁLLTAK A NEMZETKÖZI KUPAÁLMOK

Amikor májusban, a Magyar Kupa döntőjének szünetében a televíziónak nyilatkozó Csányi Sándor MLSZ-elnök csapataink nemzetközi kupaszereplésével kapcsolatban azt mondta, hogy „amelyik együttes kiesik az első körben, az kárt okoz a magyar labdarúgásnak", kevesen gondolták, hogy pont a Videoton lesz az első ilyen „károkozó". Azaz éppen az a gárda, amely az előző kiírásban bejutott az Európa-liga csoportkörébe, így sokat tett azért, hogy javuljon a magyar futball UEFA-koefficiense.

Nos, a jó kupaszereplésről szőtt fehérvári álmok – annak ellenére, hogy a verhetőnek titulált montenegrói hatodik helyezett Mladoszt Podgoricát sodorta a sors a Videoton útjába – pillanatok alatt szertefoszlottak, a sors iróniájaként pedig nem sokkal a Vidi kiesése után az Európai Labdarúgó-szövetség nyilvánosságra hozta, hogy az egyes klubok mekkora összeget kapnak a 2012–2013-as El-szereplésükért, így még inkább rögzülhetett Fehérváron, hogy az idén miről maradtak le: a tavalyi teljesítményért ugyanis 1 870 695 euró, azaz nagyjából 550 millió forint jár a klubnak.

A Videoton tehát az idén kimarad ebből az európai futballüzletből, az átigazolási bizniszből viszont nem: immár szokás szerint aktív résztvevője volt a piacnak, és mindent megtett azért, hogy a csapat szurkolói minél nehezebben megtanulható-kiejthető nevű játékosokkal ismerkedhessenek meg (és itt nem a kölcsönből visszatérő Kleinheisler Lászlóra gondolunk...).

Érkezett egy spanyol kapus, Juan Jesús Calatayud Sánchez (így már három külföldi kapuvédője van a csapatnak: Calatayud, Pajovics és Tujvel), a védelembe a bissau-guineai Muhammad Youssuf Cande (művésznevén „Mamadu"), a középpályára a nigériai Chukwuchebem Moris Enete, míg a csatársorba a Zöld-foki Köztársaságban született, legutóbb a portugál Bragában futballozó José Luís Mendes de Andrade (azaz Zé Luís). Az eddig kölcsönben szereplő Vítor Gomest és Arturo Álvarezt végleg megszerezte a Vidi, csakúgy, mint Juhász Rolandot a belga Anderlechttől. És visszatért Sándor György Szaúd-Arábiából, vele mindenképpen erősödik a fehérváriak középpályássora.

A kulcsemberek közül az utóbbi időszakban klubcsapatában sokat hibázó kapus, Mladen Bozsovics, valamint a szerb Nikola Mitrovics távozott. Az El-mérkőzés tapasztalataiból kiindulva kijelenthető: a „krusevaci Gattusónak" becézett védekező középpályás nagyon hiányzik a Videotonból, úgy tűnik, a két évvel ezelőtt Újpestről elcsábított Mitrovics nemcsak a lila-fehéreknél, hanem a fehérváriaknál is jelentős űrt hagy maga után. Lencse László, Milan Perics és Vaskó Tamás a második csapat keretével készül – ha nem sikerül eladni vagy kölcsönadni őket ebben az átigazolási időszakban, akkor az NB III-ban induló Videoton II kifejezetten erős gárda lesz...

És hogy milyen lesz a Videoton első csapata?

Az El-kudarc ellenére a szakemberek a bajnoki cím megszerzésére esélyesnek tartják a Vidit, és abban mindenki egyetért: az idén nem kerülnek olyan helyzetbe a fehérváriak, hogy a nemzetközi kupaszerepléssel járó kettős terhelés miatt az őszi szezonban nagy hátrányt szednek össze a riválisokkal szemben...

GYŐRI ETO FC: A CÍMVÉDÉSÉRT FOLYÓ HADJÁRATRÓL MÁR SEMMI SEM VONJA EL AZ ERŐKET...

Harminc év után szerzett bajnoki aranyérmet az NB I-ben a Győri ETO, három évtized elteltével indulhatott ismét a legrangosabb nemzetközi kupában, és rögtön elvesztette az első párharcot: az izraeli Maccabi Tel-Aviv ellen kettős vereséggel esett ki. Kétségtelen tény, hogy a sorsolásnál nem volt szerencséje, erős csapatot kapott ellenfélnek, és érthető Tarsoly Csaba tulajdonos kifakadása is, aki szerint gyalázatos teljesítményt nyújtott az ETO.

A megtörténteken – azaz a BL-ből való azonnali kiesésen – viszont változtatni már nem lehet, el lehet sütni az óriási közhelyet, miszerint „az élet megy tovább", s az ETO-nak Bajnokok Ligája- vagy Európa-liga-szereplés híján nincs más dolga, mint a hazai bajnokságra és az itthoni kupákra koncentrálni.

A bajnoki címvédés nem lesz egyszerű feladat, s nem azért, mert olyan nagyon megerősödtek volna a riválisok, vagy gyengült volna az ETO (egyik sem igaz), hanem inkább azért, mert nem biztos, hogy még egy olyan szezont tudnak futni a zöld-fehérek, mint az előző kiírásban.

Az egy évvel korábban veretlenül bajnokságot nyert Debrecen is megtapasztalhatta, hogy a szerencse forgandó, ami a 2011–2012-es idényben bejött az Lokinak (ha úgy tetszik, a kapufáról „minden befelé pattant"), az az előző szezonban a visszájára fordult, és nem tudni, hogy a BL-ből való – többek szerint is szégyenteljes – kiesés után miként tudja összeszedni magát az ETO, s ebben az évadban is képes lesz-e olyan mérkőzéseket megnyerni, olyan meccseken vesztett helyzetből visszajönni, amelyeken nem játszott jobban, mint ellenfele, a végén mégis begyűjtötte a pontokat.

Sok változás nem történt a keretben (legalábbis eddig, de még tart az átigazolási szezon), a csapat együtt maradt, meghatározó játékosok nem távoztak, s bár az érkezési oldalon sem találunk sok labdarúgót, a Honvédtól szerződtetett Leandro Martínez nagyon kellett a csatársorba (ő szerezte a csapat egyetlen gólját a BL-selejtezőben), és a kameruni válogatott Patrick Mevoungou érkezésével több variációs lehetősége lesz a szakmai stábnak a középpálya védekező szekciójában.

Az ETO-t ebben az idényben is a bajnoki címre esélyes csapatok között emlegetik, s mivel úgy tűnik, hogy az élmezőny mögött elég nagy szakadék lesz, igen sokat kellene botladoznia a csapatnak ahhoz, hogy a dobogóról lemaradjon.