A horvát, majd később a magyar állampolgárságot is megkapó egykori védekező középpályás 2002 és 2006 között futballozott Debrecenben, ahol a csapat nagy felemelkedésének aktív közreműködőjeként 75 NB I-es mérkőzésen szerepelt, részese volt az UEFA-kupa-menetelésnek is, míg a harmadik szezonját aranyérem koronázta meg. 2005 júliusában a Hajduk Split elleni hazai BL-selejtezőn (3–0) térdszalagszakadást szenvedett, ami gyakorlatilag kettétörte a karrierjét.
„Lente Lajos keresett meg és kért fel, hogy legyek a 2002-es korosztályú csapat vezetőedzője – nyilatkozta a dvsc.hu-nak a még mindig csak 36 éves Habi Ronald. – Nagyon jólesett, hogy rám gondolt, de nem tudtam azonnal igent mondani, ugyanis Hajdúszoboszlón élek a feleségemmel és két gyerekemmel, emellett ott, a fürdőben dogozom, így meg kellett kérdeznem, vállalhatok-e Debrecenben edzői munkát. Szerencsére semmi gond nem volt, áldásukat adták rá."
„Más csapatnál is megfordultam, de sehol nem volt olyan jó, mint Debrecenben. Szép sikereket értem el, hiszen megnyertük a bajnokságot, Szuperkupát és majdnem magyar válogatott lettem, úgyhogy nagyon örülök, hogy ott tudom folytatni az edzői munkámat, ahol eddigi életem legszebb éveit töltöttem."