– Igaz, hogy a gyerekek közé száműzték?
– Az U21-es csapattal készülök – mondta Tisza Tibor, a DVTK korábbi csapatkapitánya. – Hétfőn három órakor edzésre jelentkeztem, azóta együtt dolgozom a fiatalokkal. Ez van.
„Tisza Tibor igazi művész, csakhogy az én csapatomban sokkal inkább dolgos iparosokra van szükség – nyilatkozta Tomiszlav Szivics, a diósgyőriek vezetőedzője. – Ezt neki is megmondtam. Hosszú sérülésből épült fel, még nem érte utol magát kellően, és a mi játékrendszerünkben nincs lehetőség kivonni magad a forgalomból. Nem lehet üresjárat, másodpercnyi pihenő. Márpedig Tisza Tibor nem bírta a kilencven percen át való hajtást, és olykor a többiek dolgoztak helyette. Arra kértem, üljön le a kispadra, szükség esetén szálljon be, mutassa meg, mit tud. Nehezen fogadta el a döntésemet. Úgy látom, elvesztette a türelmét, és mindenáron távozni akar. Az biztos, én nem könyörgök neki, hogy maradjon.” |
– Mikor, ki közölte önnel, hogy mostantól nem edzhet a felnőttcsapattal?
– Néhány nappal ezelőtt Kovács Zoltán sportigazgatóval üzente a vezetőedzőnk, hogy nem látogathatom az első csapat edzéseit. Mit mondjak, meglepett a hír. De nincs mit tenni, a Diósgyőr játékosa vagyok, ha a vezetőedző így határozott, tudomásul kell vennem.
– Elhangzott bármi indok?
– Nem, semmi.
– Hosszú ideje nem nyilatkozott, csak találgattunk a jövőjével kapcsolatban. Mi magunk is arról írtunk többször is, hogy esetleg klubot vált, Debrecenbe, Győrbe, Mezőkövesdre vagy külföldre igazol. Miért nem szólalt meg?
– Ha nincs mit mondanom, feleslegesnek tartom, hogy szerepeljek. Profi labdarúgó vagyok, teszem a dolgom, edzek, készülök a tavaszi folytatásra, ám a mostani szituáció olyan, amikor nekem is meg kell szólalnom. Nem szeretném, ha csak az egyik oldal álláspontját ismernék. Ez a helyzet, ez az áldatlan állapot nekem sem ideális. Nem akartam, hogy idáig eljussunk.
– Mit gondol, mi történik?
– Magam is próbálom megfejteni, mi, miért történik. A vezetőedzőnek szakmai indoka aligha lehet arra, hogy ilyen könnyen lemondjon rólam, a juniorok közé száműzzön. Nem voltam fegyelmezetlen, nem késtem el tréningről, nem szóltam vissza, nem voltak ügyeim, nem vertem az asztalt, ha nem tetszett valami. Akkor ugye marad, hogy emberileg lehetett velem gondja, nem kedvel, vagy valami ilyesmi. De kérdem én, ha így volt, akkor miért nem mondta a szemembe? Sokkal elegánsabb lett volna, mint üzenni vagy kritizálni.
– Tomiszlav Szivics nyilatkozott önnel kapcsolatban, méghozzá többször is. Előbb valami olyasmit mondott, hogy Tisza Tibornak túl nagy az egója…
– Igen, valóban ezt mondta. Hogy pontosan mire célzott, fogalmam sincs. Amikor megkérdeztem tőle, hogyan értette, azt felelte, ezt a véleményt pozitívnak is vehetem. Az én olvasatomban ugyanakkor ez aligha építő jellegű kritika.