DVTK: Benczésből még szövetségi kapitány is lehet - Luque

„Az egyik futballakadémián dolgozom gyerekekkel edzőként, készülve arra, hogy edző legyek majdan a felnőttek között – mondta a Magyar Lelátónak a DVTK korábbi csapatkapitánya. – Nagyon jó lenne egyszer visszatérni Magyarországra edzőként, ha lehetséges, a DVTK edzőjeként. Beszéltünk is erről Paco Gallardóval, hogy szívesen vállalnánk egy ilyen feladatot együtt, Paco és én.”Magyar Lelátónak a DVTK korábbi csapatkapitánya. – Nagyon jó lenne egyszer visszatérni Magyarországra edzőként, ha lehetséges, a DVTK edzőjeként. Beszéltünk is erről Paco Gallardóval, hogy szívesen vállalnánk egy ilyen feladatot együtt, Paco és én.”

Luque a három diósgyőri edzőjéről is beszélt, s csak Benczés Miklósról volt jó véleménnyel.

„Benczés Miklós kiváló edző, aki nagyon sokat fog még fejlődni. Az egyetlen dolog, ami Miskolcon hiányzott neki, az volt, hogy nyugodtan dolgozhasson. Szerintem Miklósból nagyon komoly edző válik majd, bármelyik nagy klub vagy akár a magyar válogatott irányítására is alkalmas lesz – mondta Luque, aki kevésbé zárta a szívébe Szentes Lázárt és Sisa Tibort. – Lázárral az volt a gond, hogy ki akarta kényszeríteni az iránta való tiszteletet. Senkit sem kell tisztelni akkor, ha azt nem nyeri el a pályán vagy az elért eredményeivel. Lázár viszont úgy várt el tiszteletet, hogy azt nem nyerte el. Sisa nem volt a DVTK szintjének megfelelő edző, sem adottságait, sem szakmai tudását tekintve. Szerintem ő egy alacsonyabb osztályú csapatnak való, nem a DVTK-nak. De mindegy, a döntéseket nem én hoztam, hanem a klub.”

Luque az utolsó mérkőzése után olyat élt át, amire még Spanyolországban sem látott példát, még csak nem is hallott hasonlóról.

„Ahogy vége lett a meccsnek, kifutottam a pálya szélére köszönni a szurkolóknak és elbúcsúzni. Ott voltak még a pályán a pápaiak is, ők is a szurkolóikat köszöntötték, ugyanis a döntetlennel, amit játszottunk, bent maradtak az első osztályban. Amikor odamentem hozzájuk gratulálni az eredményhez, és ahhoz, hogy kivívták a bennmaradást, elkaptak, és feldobáltak a levegőbe. Ilyet én még nem éltem meg soha, Spanyolországban sem – idézte fel Luque. – Amikor visszamentem az öltözőbe, nagyon meglepett, hogy ott is mindenki mondta, hogy ilyet, hogy az ellenfél játékosai feldobálják a búcsúzó játékost a másik csapatból, még sosem láttak Magyarországon. Ráadásul a játékos még külföldi is, spanyol… Ez nekem nagyon nagy büszkeség volt, hogy egy ilyen történt velem, ami nemcsak az én életemben egyedi és példa nélküli, hanem az egész magyar futballban különleges esemény.”