DVTK: Sisa Tibor reagált Luque őt érő kritikájára

„Lehet, jó ez így, mert végre kibújt a szög a zsákból? Sokáig nem értettem, mi folyik a hátam mögött a DVTK-nál. Ma már azt is tudom, hogy hiba volt elmondanom, hogy kitől kellene minél előbb megválni, mert nem hogy nem segít, még rombol is. Pedig még szakember sem kellene, ha az akkor mért felmérés eredményeit megmutatnám, főleg úgy, hogy más NB I-es csapattal összehasonlítva látná a szintet.

Természetesen voltak, akik jól teljesítettek. Mindenkiből igyekeztem kihozni a legtöbbet, ha hagyta magát. Emellett megadtam a tiszteletet mindegyik játékosomnak, még annak is, aki nem biztos, hogy megérdemelte. Mindig igyekeztem sem volt klubomat, sem játékosaimat nem bántani. Még ha okom lett volna rá, akkor sem, mert egy arab mondás arra tanít, hogy abba a kútba ne köpj, amelyből ittál. Ezt mindenhol figyelembe vettem mindaddig, amíg nem kellett támadást hárítanom, mint most is. De ugye itt már kapott ügyvezető, edzők és ki tudja még ki, a »jóból«.

Úgy néz ki, igaz az a mondás is, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar. Én a mi országunkban élek már ötvenhárom éve, így ismernek elég rég, tehát ezt nem tehetem meg. Nem is akarom. Mivel hat évet dolgoztam edzőként külföldön is, azt is tudom, ott meg sem engedik. De van olyan is, ami megszívlelendő, mert lehet olyan hely, ahová én nem illeszkedhetek. Volt már olyan ajánlatom, amit visszautasítottam, mert éreztem, az nem nekem való. De volt olyan is, mikor nem éreztem ezt meg. És azt is el kell fogadnom, hogy van olyan öltöző és benne előfordulhat olyan játékos is – de szerencsére kevés –, ahol nem látni azt az értékrendet, alázatot, tiszteletet, vagy tisztességet, ami alapként kell, hogy szolgáljon. Ráadásul a teljesítmény helyett csak a hangzatos nyilatkozatok jönnek. De szerencsére vannak nagyon sokan, akik igazán megérdemlik a törődést, én őket nézem, és értékelem, bennük hiszek.

Én még az az edzői korosztály vagyok, aki a testnevelési egyetem edzői szakán is végzett a licencek előtt, és ugye, emellett még tanár is vagyok. Tehát tudnom kell, és igyekeznem azt is segíteni, aki hálátlan, gátlástalan, vagy még rosszabb, ezért kaptam a diplomámat és ez egy ilyen hivatás. Tehát mindent megteszek, hogy segítsek annak is, akinek problémái vannak. Ha ezen nem tudok változtatni sem így, sem úgy, akkor hagyom, hogy majd más vagy az „élet” nevű tanár megtanítja. Nem haragudhatok meg volt játékosomra. Ő nem tehet róla, hogy ilyen. És még a szintről sem beszélnék.

Nem kell attól tartani, hogy nem szívesen veszem a kritikát még attól sem, aki a pályája elején van. De érdekességképpen megjegyezném, csak a tisztánlátás végett, hogy Luquéval én alig dolgozhattam, így ő sem sokat velem. Emellett több nyelvvizsgám ellenére is nehéz volt vele közös nyelvet találni. Ennek tükrében különösen fura, vagy éppen nem, ahogy volt edzőjét véleményezi. Igaz, én nem egy udvarolgató típus vagyok. Miért is dolgoztam vele keveset? Mivel már a szezon elején egy régi sérvsérülése miatt haza utazott Spanyolországba, mondván, megműtteti, amit aztán nem műttetett meg. Majd sajnálatos családi gyász miatt volt távol. Mikor október elején visszajött Diósgyőrbe, a negyedik helyen álltunk nélküle a tabellán. Ami viszont tény, onnantól a csapat elindult lefelé. Akkor még nem értettem, de voltak sejtéseim. Ma már ezen nyilatkozat után lehet, összeállt a kép?

Félszezonban, mikor látni véltem, mi folyik körülöttem és hogy semmi sem szent egyeseknek egy újabb zsíros szerződésért, én felálltam. Úgy, hogy akkor is a klubot néztem, minden per és végkielégítés nélkül átadtam a terepet. Az eredmények sajnos rosszabbak lettek, és az általam is jelzett változások szépen lassan bebizonyosodtak. Most örülök, hogy jól szerepel a klub, és akkor is örülni fogok, ha majd meglesz egyszer a végzettsége és iskolája Luquénak, és átveheti a már többször jelzett és áhított DVTK-kispadot, és jól szerepel vele. Mert vannak dolgok, amik értékesek számomra és van, ami nem” – írta levelében Sisa Tibor.