– Óriási különbség van döntetlen és döntetlen között – mondta Tomiszlav Szivics, a DVTK vezetőedzője a Nemzeti Sportnak. – Mert amíg a Debrecen ellen emberhátrányban kivívott iksz bravúr, a Kecskeméten elért egy egy egyáltalán nem az. A legutóbbi találkozónkon győzelmet szalasztottunk el, ott hagytunk két pontot, és ez nagyon bosszant engem.
– Mi a baj?
– Tulajdonképpen nincs baj. A játékosaim beleadnak apait-anyait, kiteszik a szívüket-lelküket a pályán, a hozzáállásukért csak dicsérni tudom őket. De most olyan időszakot élünk, hogy nem jönnek össze a dolgaink. Az ellenfél egyet lő kapura, az bemegy, mi meg hiába alakítunk ki öt-hat ziccert, képtelenek vagyunk a hálóba találni.
– Akkor mégiscsak van valami baj, például a koncentráció hiánya...
– Magam is úgy gondolom, hogy van min javítanunk, ezért egyenként elbeszélgettem a fiúkkal. Mondom, a hozzáállásuk dicséretes, példaértékű, ám ennél azért több kell, jóval több. Kell a kreativitás és kell a bátorság.
– Merthogy a bátorság is hiányzik?
– Olykor úgy érzem, igen. Beszélgetéseink során azt kell tapasztalnom, hogy fiatalabb játékosainkat olykor agyonnyomja a tét, nem bírják a folyamatos versenyhelyzetet. Elmagyaráztam nekik, hogy a futball folyamatos háború. S ha úgy tetszik, ők a háború gyermekei, akiknek túl kell élniük, sikeresen meg kell vívniuk minden csatát. Nap mint nap, hétről hétre.
– Azért én a lelkesítő mondatok mellett el tudnék képzelni a Diósgyőrben egy tízes dresszben futballozó igazi karmestert, aki a legnehezebb pillanatokban felrázza, magával húzza a többieket. Ilyen jelenleg nincs a keretben.
– Ebben igaza van. De nem szabad elfelejteni, tavaly nyáron nem sok időnk volt az építkezésre, az igazolásokra. Új csapatot kezdtünk építeni, és némi túlzással azt kell mondanom, akkor még arra törekedtünk, hogy meglegyen a létszám. Ebből kell továbblépnünk, továbbépítkeznünk. Valóban elkélne egy igazi tízes. S ha rajtam múlik, a nyáron jön hozzánk ilyen kvalitású futballista.
– Nem irigylem. Itthon a magyar mezőnyben leginkább ez a hiányposzt, az igazi tízes.
– Azért én összeírtam néhány nevet.