Újpest: örök nyugalomra helyezték Fekete Lászlót

A beszédeket követően korábbi csatártársa, Bene Ferenc síremlékétől alig néhány méterre helyezték örök nyugalomra Fekete Lászlót. A szertartáson a család, a barátok és a korábbi újpesti csapat- és sporttársak mellett számtalan szurkoló is részt vett, az UTE képviseletében pedig Őze István klubigazgató, míg a labdarúgók képviseletében Roderick Duchatelet és felesége, Valerie Gys, Gyarmati Eszter, a teljes szakmai stáb, valamint Balajcza Szabolcs és Kabát Péter búcsúzott a legendás támadótól.

EGY GÓLVÁGÓ PÁLYAFUTÁSA

Az Újpest egyik legendás labdarúgója, Fekete László – ahogy az mlsz.hu-n írt megemlékezésben is olvasható – a BVSC-ben nevelkedett, alig tízévesen került a zuglóiakhoz, az egyik toborzón választották ki, és gyerekként nemcsak futballozott, hanem tornázott (a Vasasban) és asztaliteniszezett (a Pénzügyőrben) is. Szerencsére a Vasutas-csapat utánpótlásának labdarúgóedzői kiszúrták, hogy mekkora ígéret, és a futball felé terelgették útját.

Tizenhat éves korában, 1970-ben került a korszak legeredményesebb csapatához, az Újpesti Dózsához, és a lila-fehérek ificsapatában is kitűnt tehetségével. Számtalanszor mesélte a sztorit – legutóbb tavaly novemberben, az újpesti ezüstcipősök estjén, amelyen őt, Dunai II Antalt és Fazekas Lászlót ünnepelte az Újpest-család –, hogy még a tartalékok között játszott, amikor a felnőttek vezetőedzője, a legendás Baróti Lajos bácsi rá mutatva, jól hallhatóan azt mondta a pálya szélén álldogáló Benének: „Ferikém, ez a fiú lesz majd az utódod”. Bene Ferenc nyolc évvel ezelőtt, 2006 februárjában távozott közülünk, Fekete Lacit most a közelében helyezték örök nyughelyére…

Persze kellett némi idő, mire a fiatal csatár megszilárdította a helyét a Dózsában. Élete első NB I-es meccsén, 1973. szeptember 22-én (19 és fél évesen) még csak csereként lépett pályára, ám góllal mutatkozott be, ő szerezte az MTK elleni találkozón a lila-fehérek negyedik találatát. „…Zámbó ívelt be a bal oldalról szögletet, a felugró Fekete fejéről úgy vágódott a jobb felső sarokba a labda, hogy megszorult a háló és a tartóvas között. 4–1” – így írt a Népsport korabeli tudósításában a találkozó 79. percében esett Fekete-gólról.

A „Golyónak” vagy „Fekusznak” becézett csatár ezzel olyan nagy újpesti elődök nyomdokaiba lépett, mint Zsengellér Gyula (ő még a Salgótarjáni BTC színeiben, 1935-ben), Szusza Ferenc (1941), Göröcs János (1957), Bene Ferenc (1961), Fazekas László (1965), vagy Nagy László (1968) – ők mindannyian életük első NB I-es mérkőzésén góllal debütáltak (egy évvel Fekete bemutatkozása után, 1974 októberében Törőcsik András is csatlakozott az illusztris társasághoz).

Emlékezetes volt tehát Fekete NB I-es bemutatkozása, még emlékezetesebb viszont az a mérkőzés, amelyen először szerepelt kezdőként a Dózsában. 1973. november 7-én az Újpest a Benficával játszott BEK-nyolcaddöntőt, és a lisszaboni 1–1 után bizakodva várta a budapesti visszavágót. A Megyeri úton csordultig megtelt a lelátó, még a salakos futópályán is álltak emberek (erről Fekete az utolsó tv-s interjújában is mesélt, megemlítve, hogy a Megyeri úti stadionban talán akkor volt utoljára teljes telt ház), s a szurkolók többsége ekkor, a hangosbemondótól hallotta először Fekete László nevét. Szűcs Gyula vezetőedző ugyanis kezdőnek jelölte a fiatal csatárt.

Budai Miklós kollégánk mesélte, hogy aznap Kispestről, a Bp. Honvéd–Lokomotiv Plovdiv UEFA-kupa-mérkőzésről villamosozott át Újpestre, a Benfica elleni BEK-találkozóra, s már ment a meccs, mire beért a stadionba, így nem hallhatta a hangosbemondót, amint beolvassa kezdőcsapatokat. Felért a lelátó tetejére, végre két fej között rá tudott nézni a játéktérre, és azt látta, hogy az újpestiek 10-es mezben pályára lépő játékosa messziről ugyan hasonlít a rendre 10-esben futballozó Dunai Antira, de mintha mégsem ő lenne. Aztán gyorsan megjegyezte a kis Fekete Laci nevét, aki nagyszerűen futballozott ezen a meccsen, amelyet a lilák 2–0-ra megnyertek, s amely után a Népsport azt írta, hogy a két 10-es közötti különbség döntött. Az egyik Fekete volt, a másik pedig egy bizonyos Eusébio…

S hogy milyen a sors? A portugálok korábbi klasszisa ugyanúgy 2014-ben hunyt el, mint Fekete László. Ha odafönn találkoznak, alighanem anekdotáznak erről a Dózsa–Benfica összecsapásról…

FEKETE LÁSZLÓ A BENFICA ELLEN JÁTSZOTT ELŐSZÖR KEZDŐKÉNT

Mint ahogy a hétfőn eltemetett Novák Dezsővel is viccelődhet odafönt Fekete, megkérdezve tőle: „Dezső bátyám, emlékszel még arra, amikor ötöt gurítottam Nektek?” Merthogy 1978 őszén játszotta élete bajnoki meccsét Fekete László, s a Dunaújváros ellen szerzett öt gólt, amelynek vezetőedzője akkor Novák Dezső volt…

Ne szaladjunk azonban még ennyire előre, hiszen az emlékezetes gólzuhatagig történt egy s más. 1974 márciusában – a Fekete, Bene, Fazekas, Zámbó csatársor tagjaként –, az SBTC ellen 5–0-ra megnyert bajnokin duplázott először az Újpestben (immár Várhidi Pál volt a Dózsa vezetőedzője), majd néhány héttel később, mindössze nyolc NB I-es mérkőzéssel a háta mögött, március 31-én bemutatkozott a magyar A-válogatottban: Illovszky Rudolf szövetségi kapitány a bolgárok elleni találkozón a kezdőcsapatba állította. A Vasas védője, Kántor Mihály és a Rába ETO középpályása, Póczik József is ezen a meccsen debütált a válogatottban, Fazekas két és Bene egy találatával 3–1-re megvertük a bolgárokat.

1974 tavasza rendkívül mozgalmas volt Fekete számára, hiszen pályára lépett a BEK-ben a Spartak Trnava elleni párharc mérkőzésein, az újpesti visszavágón ő szerezte a Dózsa egyenlítő (és hosszabbítást érő) gólját, és játszott a BEK-elődöntőben a világ akkori legjobb csapata, a Bayern München ellen is – mindezt húszévesen. Második válogatottsága kevésbé emlékezetes: az NSZK-tól Dortmundban 5–0-ra kikaptunk.

Annál inkább emlékezetes az utánpótlás-válogatottban nyújtott teljesítménye, a magyar együttes ugyanis 1974-ben megnyerte az U23-as Európa-bajnokságot – Fekete Lászlóval a soraiban. Az újpesti csatár a szovjetek elleni elődöntő visszavágóján játszott először a csapatban, s rögtön gólt szerzett (az idegenbeli 0–2, majd az itthoni 2–0 után tizenegyesekkel jutottunk tovább), majd pályára lépett az NDK elleni döntő mindkét mérkőzésén. Az első meccsen, idegenben 3–2-re veszítettünk, majd 1974. május 28-án, az itthoni visszavágón, a Népstadionban 4–0-ra győztünk, így utánpótlás Európa-bajnokok lettünk! Sárosi László szövetségi edző a Mészáros – Török P., Harsányi, Horváth J., Kántor – Dunai III, Tóth A., Nagy L. – Fekete, Kiss T., Várady tizenegyet küldte pályára, és Fekete gólt szerzett ezen a meccsen is. Rajta kívül Tóth András és a duplázó Várady Béla volt eredményes – a Vasas szintén ezüstcipős bombázóját is az idén temettük el…

Fekete rögtön bajnokcsapat tagja lett, hiszen az 1973–1974-es kiírást az Újpesti Dózsa nyerte meg, csakúgy, mint a következő idényt. 1974. november 16-án először állt össze bajnokin az azóta legendássá váló Fazekas, Törőcsik, Fekete csatársor, igaz, még csak 15 percre, ugyanis a DVTK elleni találkozón a kezdő „Fazék” és „Törő” mellé a 75. percben állt be Nagy László cseréjeként „Fekusz”. Bene Ferenc ekkor már a középpályáról „felügyelte” a fiatal tehetségeket. 1975 májusában játszott a Haladás elleni MNK-döntőben, amelyet az Újpest 3–2-re megnyert, így 21 évesen kupagyőztesnek is mondhatta magát.

Az 1975–1976-os szezonban hét év után először nem lett bajnok a Dózsa (a Ferencváros és a Videoton mögött a harmadik helyen végzett), Fekete pályafutása szempontjából mégis emlékezetes ez az időszak is. 1976. május 15-én pályára lépett a Népstadionban az FTC elleni, legendás mérkőzésen, amelyen a Dózsa 8–3-ra győzött. Bár ez a meccs elsősorban az öt gólt szerző Fazekasról szólt, azért Fekete is bevágott kettőt, s tavaly, a már említett újpesti ezüstcipősök estjén nevetve mesélte, hogy 6–3-nál Nyilasi Tibor odament hozzá és megkérdezte: „Megőrültetek? Álljatok már le!”, mire Fekete azt mondta, hogy Kapának szóljon, ő rugdossa a gólokat…

Egy héttel később, 1976. május 22-én Fekete megszerezte első gólját az A-válogatottban, a Janviont, Trésort és Platinit is soraiban tudó franciákat az ő találatával győztük le 1–0-ra a Népstadionban. Négy nap múlva az első gólt követte a második is, szintén a Stadionban: a Szovjetunió elleni meccsen ő szerzett vezetést a mieinknek (a vége 1–1 lett).

Az 1976–1977-es bajnokságban 16 gólt szerzett, csak a bajnok Vasas csatára, Várady Béla (36), valamint Fazekas László (21) és Kozma Mihály (21) előzte meg a góllövőlistán. A következő szezonban bajnok lett az Újpesti Dózsával, és 19 találatával Fazekas (24) mögött második lett a mesterlövészek versenyében. A válogatottban viszont ebben az időszakban alig kapott szerepet, és az 1978-as világbajnokságon sem vehetett részt.

Az Újpestben viszont továbbra is remek formában futballozott, és az argentínai vb után kezdődő szezon hozta el számára az egyik legnagyobb egyéni elismerést. Amellett, hogy az 1978–1979-es kiírásban ismét bajnok lett az Újpesttel, már-már ipari mennyiségben termelte a gólokat. A csúcs a már korábban is említett, Dunaújváros elleni mérkőzés volt 1978. november 4-én, amikor a 36. és a 74. perc között ötször volt eredményes. Meg is kapta a Népsporttól a 10-es osztályzatot! Az Újpest az alábbi összeállításban szerepelt ezen a mérkőzésen: Rothermel – Molnár, Dunai III, Tóth J. – Schumann, Kardos, Zámbó, Nagy L. (Kellner) – Fazekas, Törőcsik, Fekete. Tavasszal kétszer szerzett három gólt (a bronzérmes DVTK és az 5. helyen végző Bp. Honvéd ellen), végül 31 találatig jutott, 26 gólos csapattársát, Fazekas Lászlót megelőzve végzett a góllista élén, és európai ezüstcipős lett! A kontinensen csak a holland Kees Kist előzte meg, 34 találattal.

1978 őszén a válogatottba is visszakerült, 1979-ben pedig előbb gólt szerzett Bécsben az osztrákok ellen (igaz, 3–1-re kikaptunk), majd kettőt vágott a finneknek Debrecenben.

FEKETE LÁSZLÓ KÉT GÓLT SZERZETT A FINNEK ELLEN

Válogatott karrierje azonban gyorsan véget ért, az Egyesült Államok elleni, 1979. október 26-i itthoni 2–0-s vereség után többet nem hívták meg az aktuális szövetségi kapitányok az A-válogatottba (két olimpiai selejtezőn még szerepelt), a nemzeti tizenegyben 21 mérkőzésen lépett pályára, és öt gólt szerzett.

Ezután klubjában is kevesebbszer volt eredményes. Az 1979–1980-as bajnokságban még remekelt, 20 góljával második lett az akkor ezüstcipős Fazekas mögött, a következő szezonban már „csak” 11 találatig jutott, majd sérülés miatt sokat kihagyott, és 1982-ben a Volánhoz kellett igazolnia. Egy évvel később visszatért Újpestre, és még volt egy jó szezonja a lila-fehérekkel: a Dózsa a KEK-ben előbb kiütötte az AEK Athént, majd a legjobb nyolc közé jutásért a német 1. FC Kölnt, végül a negyeddöntőben a skót Aberdeen (Alex Ferguson edző akkori csapata) állta a csapat útját. Fekete legemlékezetesebb meccse a Köln elleni idegenbeli visszavágó, amelyen ő szerezte fejjel az Újpest továbbjutást érő gólját.

1. FC KÖLN–ÚJPESTI DÓZSA 4–2

1984 őszen lehetősége volt külföldre szerződni, az osztrák Sturm Grazhoz, majd később futballozott az NB II-es Komlói Bányászban, és alacsonyabb osztályú osztrák csapatokban (SK Pama, SK Pachfurt). Tehetsége alapján még nagyobb karriert futhatott volna be, szerepelhetett volna többször is a válogatottban és az NB I-ben (233 bajnokin 136 gól), de így is négyszeres bajnoknak, magyar gólkirálynak és európai ezüstcipősnek vallhatja magát.

Emlékét a futballt szerető szurkolók és természetesen az Újpest-drukkerek örökké megőrzik.