– Váratlanul érte Marco Rossi lemondása?
– Nem, nem ért váratlanul – mondja határozottan a Bp. Honvéd tulajdonosa, George F. Hemingway.
– Hogyhogy?
– Nézze, benne volt a levegőben, hogy egy ilyen sikertelen sorozat után, mint a miénk, ez egyszer bekövetkezik.
– Egyedül tehát az edző tehető felelőssé a rossz szereplésért?
– Ezt nem tudom.
– De nem marasztalta, ugye?
– Csakugyan nem marasztaltam. El akart menni, felesleges lett volna győzködnöm. Bejött hozzám, elbeszélgettünk, majd elköszöntünk egymástól.
– Cseppet sem bánja a távozását?
– Nem, nem bánom.
– Olyan kimérten beszél róla. Esetleg nézeteltérésük volt?
– Dehogy volt. Sem személyes, sem pénzügyi eredetű ellentét nem feszült közöttünk, egyetlen hangos, netán rossz szó sem hangzott el a kettőnk beszélgetése során. Normális keretek között váltunk el, sok sikert kívántam neki, megköszöntem a munkáját, azt, hogy az előző szezonban a harmadik helyre vezette a csapatot. Marco Rossi rendes ember volt, illetve még most is az, ugye.