AZ ELSŐ FECSKÉK – A '90-ES ÉVEK ELEJE

Szenes Sándor

A szatmárnémeti születésű középpályásnak mindössze egy perc kellett, hogy közönségkedvenccé váljon a Ferencvárosnál. 1990 nyarán a címvédő Újpesti Dózsához látogattak a zöld-fehérek, és 5–0-s győzelmet arattak: Szenes kétszer vette be Brockhauser István kapuját, az első gólt az első percben vágta a jobb sarokba.

A sikeres első szezon után a következő kettőben már nem volt alapember. Igaz, a kevesebb játéklehetőség ellenére az egyik meccsen nagy vihart kavart. 1991 őszén ugyanis Szergej Kuznyecov és Szenes mellé Nyilasi Tibor becserélte a romániai Patkós Csabát, majd az 59. percben Rácz Lászlót is, így öt percen át a megengedett három külföldi állampolgár helyett négy volt a pályán (Kuznyecovot a 64. percben kiállította a játékvezető). A szabályok értelmében először a Veszprém kapta meg a három pontot, ám aztán a veszprémiek felajánlották az újrajátszást, a megismételt mérkőzést a Ferencváros 2–0-ra megnyerte, és a szezon végén bajnok lett. (Az ügy háttere, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök már aláírta Szenes és Patkós állampolgársági kérelmét, ezért a klubnál úgy hitték, már nem számítanak légiósnak, de a mérkőzés időpontjában a határozat még nem lépett hatályba, mert az állampolgársági esküt még nem tették le.)

Szenes 1993 nyarán hagyta ott az Üllői utat, és a következő két szezont a Vasasnál töltötte, de már ott is csak felvillanásai voltak. A Fradiban 57 meccsen hét gólt szerzett, bajnoki címet és kétszer Magyar Kupát nyert a csapattal.

Szenes debütáló gólja az Újpest ellen 2:43-nál

Nászer Buis

Az algériai támadó 1991 tavaszán csak egy félszezont töltött a Fradinál, így rá már a fiatalabb szurkolói generáció talán nem is emlékszik.

Viszont ez a fél év eredményesen telt el az afrikai játékos számára, aki Jean-Claude Bras, a Ferencváros akkori főszponzorának segítségével került az Üllői útra. Az idehaza Nacerként ismert futballista két Afrika-kupa-szerepléssel a háta mögött érkezett Magyarországra, és szebb bajnoki bemutatkozást nem is kívánhatott volna magának: a tavaszi első fordulóban a Ferencváros az ő góljával győzte le 1–0-ra az Újpestet.

Nacer végül 12 bajnokin négy gólt szerzett, és bár a Ferencváros a második helyre szorult Mezey György átalakított Kispestje mögé, a Magyar Kupában vigasztalódhatott: a Vác elleni döntőben az ő góljával nyert 1–0-ra a fővárosi együttes, tehát szépen búcsúzhatott.

Rácz László

Rácz László volt az első nemzetközi szinten is ismert játékos, aki 1990 után a magyar bajnokságba igazolt. A Kárpátaljáról származó középpályás két vb-szereplés (a Szovjetunióval), Eb-ezüstérem és a Dinamo Kijevvel elért sikerek (KEK-győzelem) után tette át székhelyét Magyarországra 1991 tavaszán, ahol teljes joggal sokat vártak tőle.

Ám Rácz bemutatkozására sokáig kellett várni… Ahogy megérkezett, ledöntötte őt a lábáról egy súlyos vírus, és amíg lábadozott, véget ért a szezon. 1991 őszén már játszhatott a csapatban, ám csalódást keltett. A Fradi-szurkolók már nem azt a Ráczot láthatták viszont, akit korábban a televízión keresztül csodálhattak…

Ráadásul, amikor bekerült a csapatba, abból is baj lett, Szenes Sándornál már írtuk a „négykülföldis” históriát. Rácz mindössze hét bajnokival zárta a szezont, egyszer talált be, amikor a Zalaegerszeget kiütötte a Fradi az Üllői úton. 1992 nyarán bejelentette visszavonulását, és edzői pályára lépett, volt a Fradi másodedzője is. És milyen a sors: 1996 novemberében ő helyettesítette a beteg Varga Zoltánt a kispadon, és a Győr elleni bajnoki utolsó percében neki is sikerült egy negyedik külföldit felküldenie a pályára: Szergej Kuznyecovot… (Ahogy a korábbi esetet, ezt is megúszta a Fradi.)


Rácz gólja a ZTE elleni 7–0-n 2:41-nél

Az ukrán nemzetiségű védő 1991-ben szerződött a Ferencvároshoz, és egy rövid időszakot leszámítva – amikor 1994-ben az orosz FK Kamazban játszott – 1996-ig játszott a zöld-fehéreknél. 83 bajnoki meccsen kilenc gólt szerzett a Fradiban (a teljes ferencvárosi mérlege: 133 meccs/ 9 gól), a 1997 tavaszán négy meccsen még a Gázszerben is játszott.

Három bajnoki címével, három Magyar Kupa és három Szuperkupa-elsőségével a klub történetének legsikeresebb légiósa, aki tagja volt az 1995-ben a BL-csoportkörében szereplő együttesnek. Nem volt egy virtuóz típus, de megbízhatósága, nagy munkabírása miatt szerették a szurkolók. Fia a csatárként szereplő ifjabb Szergej Kuznyecov is játszott a Fradiban, de neki csak négy bajnoki jutott az első csapatban.

Kenneth Christiansen

A dán támadó 1994 tavaszán az első nyugati „fecskék” egyikeként érkezett az Üllői útra, és bár szülei nagyon féltették attól, hogy Magyarországra igazoljon, ő belevágott a kalandba. Mint korábban a Nemzeti Sport Online-nak adott interjújában is elmondta, nagyon tartott az itteni szerepléstől, de végül nagyon megszerette Budapestet és a Ferencvárost.

Christiansen tavasszal fontos gólokat rúgott, de a Ferencváros lemaradt a bajnoki címről. A következő szezonban a Goran Kopunovics, Eugen Neagoe kettős érkezése miatt sokszor a kispadra szorult, illetve többször csak a középpályán kapott szerepet a Nyilasi Tibort váltó Novák Dezsőtől. Christiansen egyébként nem igazán találta meg a közös hangot a nemrég elhunyt ferencvárosi legendával, nagyrészt ennek köszönhető, hogy a bajnoki cím ellenére távozott a klubtól.

Christiansennek a második szezonjában a kevesebb lehetőség ellenére is akadt egy emlékezetes momentuma, ugyanis gólt szerzett a CSZKA Moszkva elleni idegenbeli KEK-mérkőzésen, ami a továbbjutás szempontjából létfontosságú volt. 1995 nyarán hazatért Dániába, ahol még játszott egy darabig, de egy súlyos sérülés miatt vissza kellett vonulnia. Edzőként sokkal sikeresebb volt, hiszen 2006 és 2013 között a dán női válogatott szövetségi kapitánya volt, de ügyvezetőként még most is a nemzeti csapat mellett dolgozik.


Christiansen gólja Moszkvában 6:50-nél

Eugen Neagoe

A román támadó az 1993–1994-es bajnokság hajrájában került az NB I-be: ez volt az az időszak, amikor keleti szomszédainktól rengeteg játékos érkezett hazánkba, mivel ott a világbajnoki szereplés miatt nagyon korán befejezték a bajnokságot…

A Mészöly Kálmán által irányított Vasasban fontos gólokat szerzett, az angyalföldiek bennmaradtak, így Goran Kopunovics mellett vele erősítette meg a támadósort a Nyilasi Tibort váltó Novák Dezső. Míg azonban Kopunovics hamar megsérült, és csak az ősz végére épült fel, addig Neagoe az ősszel játszott, igaz, felemás teljesítményt nyújtott. A román támadó 22 bajnokin hét gólig jutott, bajnokcsapat tagja volt, de a legfontosabb tettét a KEK-ben hajtotta végre: a CSZKA Moszkva elleni budapesti visszavágón az ő találata alakította ki a 2–1-es végeredményt, amely után tizenegyesekkel a magyar együttes jutott tovább.

Neagoe 1995-ben távozott, Románián kívül szerepelt még Cipruson és Görögországban is. Jelenleg a román válogatott szakmai stábjának tagja.

Neagoe CSZKA elleni gólja 4:26-nál

KÖZÖNSÉGKEDVENCEK – '90-ES ÉVEK KÖZEPE

Goran Kopunovics és Zoran Kuntics

A legnagyobb kedvencek a ferencvárosi szurkolók körében alighanem az 1990-es évek közepén futballozó légiósok voltak a csapatban. A Kuntics, Kopunovics kettőst máig együtt emlegetik az Üllői úton, ugyanis a két szerb csatár lőtte a Bajnokok Ligájába a Fradit 1995-ben az Anderlecht ellen, előbbi a brüsszeli, 1–0-ra megnyert meccsen, utóbbi az 1–1-gyel záruló Üllői úti visszavágón talált a kapuba.

Kopunovics egy évvel Kuntics előtt, 1994-ben igazolt a Fradihoz, 87 meccsen 33 gólt szerzett, de az NB I-es átlaga ennél alacsonyabb, 39 meccsen kilenc találatot szerzett. Két bajnoki címet és egy Magyar Kupát nyert a klubbal, 1996-ban Kunticcsal együtt igazolt Ciprusra. 1997-től 2000-ig Újpesten is szerepelt, 1998-ban Fehérváron az ő góljával egyenlített, és lett bajnok a lila-fehér gárda, ő az egyetlen légiós, aki a Ferencvárossal és az Újpesttel is bajnok lett.

Kuntics a brüsszeli góljának köszönhetően a Ferencváros történetének egyik legismertebb légiósa, pedig a csatár nem a zöld-fehéreknél volt a leggólerősebb magyarországi pályafutása során, hanem 1995-ben a Parmalat FC-ben, amikor 13 meccsen 11 gólt szerzett. A Fradiban bajnoki meccsen 27 találkozón „csak” hatszor volt eredményes, viszont a brüsszeli győztes gól mellett az 1995–1996-os szezonban a BVSC elleni bajnokin aranyérmet érő gólt jegyzett – az FTC Kuntics találatával (Keller József szabadrúgását nyolc méterről fejelte a kapuba) 1–0-ra győzött. Kuntics 2007-ben edzőként is irányította a Ferencvárost, de nem tudta feljuttatni a gárdát az NB II-ből az élvonalba.

Ferencváros–Anderlecht 1–1

Anderlecht–Ferencváros 0–1

Igor Nicsenko

A Ferencváros történetének leggólerősebb légiósa az ukrán Igor Nicsenko volt, aki 1996 és 1998 között 66 bajnokin 32-szer talált az ellenfelek kapujába. 1996-ban gólkirály lett a Ferencváros színeiben, máig ő a klub utolsó NB I-es gólkirálya, igaz, a 18 találatából nyolcat az őszi szezonban szerzett még a Stadler játékosaként. Nicsenko igazi lesipuskás volt, remekül tudott érkezni a kapu elé, a helyzeteit pedig jó százalékban értékesítette. Később bajnok volt a Dunaferrel és játszott a Győri ETO-ban is.

Nicsenko két gólt rúgott az Újpestnek

Vasile Miriuta

A mostani kedvenchez, Leonardóhoz játékstílusban a legközelebb leginkább talán Vasile Miriuta (később Miriuta László néven magyar állampolgár és magyar válogatott is lett) állt, aki klasszikus irányító középpályás volt.

A szurkolók emlékezetébe elsősorban remek rúgótechnikájával, hatalmas szabadrúgásgóljaival véste be magát, ugyanakkor remekül mozgatta is a társait, számos gólt készített elő. Első tétmeccsén a Fradi színeiben a Besenyőtelek elleni Magyar Kupa-meccsen 1996-ban rögtön két gólt szerzett, 94 találkozón 24-szer volt eredményes a zöld-fehérek színeiben, a bajnokságban pedig 54 találkozón 12-szer, bajnoki ezüst- és bronzérmet nyert a csapattal.

A Fradi előtt játszott Győrben és a Videotonban is, majd Újpestre igazolt, de a Fradi nem adta ki a játékengedélyét, a lilák amatőrként szerződtették, így az NB I-ben nem, csak ideiglenes játékengedéllyel két BL-selejtezőn léphetett pályára a moldovai Zimbru ellen (a második meccsen gól is rúgott), majd a német Cottbushoz igazolt. Mirituát egy korábbi cikkünkben már megválasztották olvasóink a legjobb egykori NB I-es légiósnak.

Miriuta és Nicsenko is duplázott a Kispest ellen

KREATÍV KÖZÉPPÁLYÁSOK – A 2000-ES ÉVEK

Pinte Attila

2000 őszén nagy fogásnak tűnt a szlovákiai magyar, szlovák válogatott Pinte Attila megszerzése. A jobbszélső 52 NB I-es meccsen kilenc gólt szerzett a Ferencvárosban. Fontos szerepet játszott a csapat 2000–2001-es bajnoki címében, 2001 tavaszán a Debrecen és a Vasas legyőzéséből is két-két góllal vette ki a részét és betalált az Újpest elleni, 2–2-vel záruló derbin is. A következő idényben ezüstérmet nyert a zöld-fehérekkel. Második idényében azonban már nem volt annyira kiemelkedő a teljesítménye, 2002-ben a görög Panionioszhoz szerződött.

Marek Penksa

Az ugyancsak korábbi szlovák válogatott szélső Marek Penksa 2002-ben a Dunaferrből igazolt a Ferencvároshoz, majd 2005-ben a Wisla Krakówhoz távozott. Gyors, támadó játékos volt, de nem a gólszerzés volt az igazi erőssége, hanem inkább az előkészítés, 73 NB I-es meccsen hat gólt szerzett a Fradiban. Első bajnokiján, 2002 márciusában a ZTE ellen 2–0-ra megnyert találkozón rögtön góllal nyitott, a meccs másik találatát Pinte jegyezte. Penksa 2003-ban és 2004-ben Magyar Kupát nyert a csapattal, tagja volt a máig utolsó, 2004-es ferencvárosi bajnokcsapatnak, szerepelt az együttessel az UEFA-kupa csoportkörében a 2004–2005-ös szezonban.

Leandro de Almeida

A 2000-es évek meghatározó légiósai közé tartozott a magyar válogatottban is pályára lépő, a védelemben és a középpályán is bevethető brazil Leandro, aki jelenleg is aktív, a ciprusi Omoniában játszik. 2002-ben a Haladástól igazolt a Ferencvároshoz, és egy fél évet leszámítva (amikor családi okok miatt hazatért Brazíliába) 2006-ig játszott a Ferencvárosban. Majd négy debreceni esztendő következett, az elmúlt négy évben pedig a ciprusi Omoniát erősítette. Leandro 85 bajnokin hétszer volt eredményes a Fradiban, Penksához hasonlóan ő is tagja volt a legutóbbi bajnokcsapatnak. A válogatottba több év szünet után idén tavasszal a finnek ellen visszatérő Leandro a győri meccs után az NSO-nak elmondta, idén nyáron szeretne visszatérni a Ferencvárosba.

EGYKOR VOLT SZTÁROK ÉS A NAGY ÍGÉRET – A FELJUTÁSTÓL NAPJAINKIG

A Ferencváros hároméves száműzetés után a 2009–2010-es szezonban indult újra az NB I-ben.

Marek Heinz

Az új korszak első nagy fogása a cseh Marek Heinz volt, aki 33 évesen igazolt a zöld-fehérekhez 2010-ben. A támadó már leszálló ágban volt, amikor Magyarországra érkezett, ennek ellenére jó vételnek bizonyult. Első bajnokiján a Paks ellen mindjárt góllal nyitott, a csapat 2–1-re győzött. Heinz 25 bajnokin hét góllal járult hozzá ahhoz, hogy az FTC 2011 tavaszán bronzérmet szerzett. Rá nemcsak a Ferencváros-szurkolók emlékezhetnek szívesen, hanem az újpestiek is, hiszen a Megyeri úti, 6–0-s Újpest-sikert hozó mérkőzésen őt állította ki Solymosi Péter játékvezető… Heinz aztán a tavaszi Ferencváros–Újpest találkozón „állt bosszút”, ő szerezte a Fradi győztes találatát. 2004-ben a csehek Eb-, 2006-ban pedig a vb-keretének is tagja volt. A 2004-es Eb-n a németek ellen emlékezetes gólt lőtt szabadrúgásból. A Ferencváros előtt több évig játszott a német élvonalban, Magyarországról egy év után hazájába, a Sigma Olomouchoz szerződött.

Heinz Eb-gólja a németek ellen

Muhamed Besic és Leonardo

A jelenlegi csapat két kiemelkedő egyénisége a hétszeres bosnyák válogatott védő Muhamed Besic és a brazil támadó, Leonardo. A transfermarkt.de is őket becsüli a klub két legértékesebb futballistájának, előbbi értékét 1 millió, utóbbiét hatszázezer euróra teszik.

Besic a jövő embere, a 21 éves futballistának a bosnyák sajtóhírek szerint még van esélye arra, hogy a nyári világbajnokságra utazó keretbe is bekerüljön. Az évekig Hamburgban nevelkedő játékos nagy erénye, hogy több poszton is bevethető, a védelem jobb oldalán, közepén, illetve védekező középpályásként is. Az egy az egy elleni játékban az NB I legjobbjai közé tartozik, és kimondott erőssége a mélységi támadásépítés, a támadásokhoz való felzárkózás. Ugyanakkor taktikailag, a helyezkedések, illetve a fejjáték terén még mindenképp fejlődnie kell ahhoz, hogy Nyugat-Európában is karriert fusson be, de ha nem törik meg a fejlődése, akkor erre meglehet az esélye. Besic 2012 őszén érkezett a Fradihoz, azóta 42 élvonalbeli bajnokin egy gólt szerzett.

Leonardo idén márciusban múlt 31 éves. 2000 és 2005 között a Feyenoordban érte el pályafutása legnagyobb sikerét, 2002-ben UEFA-kupát nyert a rotterdamiakkal. 2007-ben az Ajaxszal Holland Kupa-győztes, később a Red Bull Salzburggal nyert Osztrák Kupát és volt osztrák bajnok is. Pályafutása során többször hátráltatta súlyos sérülés. A Ferencvároshoz egy éve télen érkezett, első szezonjában kilenc meccsen két gólt szerzett, de a Győr ellen májusban Marek Strestík durva belépője után szárkapocscsont-törést szenvedett.

Az már az első hónapokban is látszott, hogy a technikai képességei az NB I szintjén kiemelkedőek, nem véletlen, hogy az ellenfelek játékosai vele szemben követték el a legtöbb szabálytalanságot a Ferencváros meccsein. A tavalyi sérülése után azonban csak idén tavasszal tudott igazán hasznára válni a csapatnak. 2014-ben hét bajnokin szerzett három gólt, emellett volt három látványos gólpassza és legutóbb az általa kiharcolt büntetővel győzött a Ferencváros a Puskás Akadémia ellen (csak azért nem ő lőtte a büntetőt, mert ápolták az eset után, ezért le kellett mennie), és a felcsútiak két játékosát is kiállították a vele szemben elkövetett szabálytalanságok után. A legnagyobb érdeme azonban a szurkolók szemében alighanem az április 4-i Újpest elleni derbin szerzett győztes gól volt.

Válogatásunkat természetesen a teljesség igénye nélkül készítettük. Így nem került be például Babatunde Fatusi, aki tagja volt az 1995-ös BL-csapatnak, illetve az atlantai olimpián aranyérmet nyerő nigériai válogatottnak. Ő volt a Ferencvárosi TC egyetlen olimpiai bajnoka az 1996-os játékokról. A támadó azonban a Fradiból nem tudott kiemelkedni, 11 bajnokin nem szerzett gólt. A '95-ös BL-csapatban tűnt fel a szerb védő Dejan Milovanovics is, aki három éven át volt oszlopos tagja a Ferencváros védelmének. A 2000-es évekből említhetünk még egy jó képességű szerb védőt, Dragan Vukmirt, aki ugyancsak három évig szolgálta a csapatot, később több magyar csapatban is szerepelt, az elmúlt hétvégén az MTK színeiben szerezte meg első NB I-es gólját. A közelmúlt légiósai közül pedig például a máltai Andre Schembrit vagy a jelenlegi csapatból, a 13 bajnoki góljával a klub legeredményesebb braziljának számító Somáliát is megszerethették a szurkolók.

Mondja el véleményét cikkünkhöz fűzött kommentjében, illetve szavazzon is! Ön szerint ki volt a Fradi történetének legjobb légiósa?

Leonardo gólja az Újpest ellen