– Milyen érzés?
– Nem rossz – vigyorgott Fiola Attila, az MVM-Paks immár egyszeres válogatott hátvédje. – Nagyon örülök, hogy végre pályára léphettem. Korábban Egervári Sándortól és Pintér Attilától is kaptam meghívót, egyik összetartáson vettem részt a másik után, ám a kispadnál tovább nem jutottam. Mivel többször is sérülés miatt hiúsult meg a bemutatkozás, most is tartottam attól, hogy valami közbejön, de bármily hihetetlen, ezúttal fordítva történt minden. Az először kihirdetett keretnek nem voltam tagja, ám sérülés miatt utólag csatlakozhattam a csapathoz, sőt Feröeren pályára is léphettem.
Jobb későn, mint soha: Fiola Attila csak kilencévesen kezdett el futballozni Dunakömlődön, addig – saját bevallása szerint – kizárólag rosszalkodott. „Én voltam a falu réme” – jelenti ki tizenöt esztendő múltán, hozzátéve, hogy mára azért valamelyest benőtt a feje lágya. Ebben az is segíthetett, hogy tízévesen már az öt kilométerre lévő Paksra járt edzésre, majd 17 múlt, amikor a városba költözött. Az NB I-ben 2009. április 18-án, a ZTE elleni mérkőzésen (1–1) mutatkozott be, azóta 131 fellépést jegyez. No és egy gólt: augusztus 29-én a Haladás kapujába talált be. Na ja, jobb későn, mint soha... |
– Milyen következménnyel járt a debütálás?
– Egyelőre semmilyennel, mert miután visszatértünk a szállodába, nem csaptunk nagy ünneplést. Én speciel a szobában beszélgettem Kádár Tomival, aztán hamar elaludtam. De szerda reggel jó volt úgy felébredni, hogy válogatott futballista vagyok.
– Dibusz Dénes már csütörtökön tudta, hogy kedden ő véd. Önnek is jelezte a kapitány, hogy készüljön, mert beveti?
– Még a románok elleni meccs előtt történt, hogy Dárdai Pál odalépett hozzám, és közölte, eddig minden oké, elégedett az edzésmunkámmal, a mérkőzésen pedig figyeljem a támadókat, hogy ha esetleg be kell szállnom, tudjam, mi merre hány méter. Végül nem kellett beállnom, amit azért bántam, mert szívesen játszottam volna egy ilyen hangulatú meccsen. Hosszasan mesélhetnék arról, milyen volt a légkör, ám ezt át kellett élni. Bár a saját bőrünkön éreztük, mennyire utálnak minket arrafelé, a magyar szurkolók jelenléte és biztatása rengeteget jelentett nekünk. Ezért is dobtuk ki nekik a mezünket a végén.
– Ha jól sejtem, a kedden viselt szerelése nem a tórshavni stadion vendégszektorában landolt.
– Tényleg nem. Mivel örök emléket jelent, a magángyűjtemény részét képezi.
– Gazdag a kollekció?
– Egyre gazdagabb. Mezek, érmek, kupák, cikkek és cipők képezik.
HA KIVÁNCSI RÁ, HOGY MIÉRT KÉPEZIK CIPŐK IS FIOLA ATTILA KOLLEKCIÓJÁT, RÁHAJT-E A JOBBHÁTVÉD POZÍCIÓJÁRA A VÁLOGATOTTBAN, VALAMINT HOGY KIHOZTA-E A CSAPAT A MAXIMUMOT A KÉT MÉRKŐZÉSBŐL, OLVASSA EL A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN!