Kubatov: A labdarúgók 2.5 milliárdból gazdálkodnak, a klub 4.3-ból

– Az ötödik helyen áll a bajnokságban a Ferencváros. Ez a helyezés indokolja, hogy Thomas Doll vezetőedzővel már most, a télen szerződést hosszabbítottak?
– Ne feledjük el, hogy mindössze egy pontra vagyunk a dobogótól. Emellett rendkívül elégedett vagyok a szakmai stáb munkájával. Nagyon kiegyensúlyozott kapcsolat a miénk. Magyarországon persze divat, hogy semmiért sem vállaljuk a felelősséget, s ha nem jönnek az eredmények, kirúgjuk az edzőt. Magam is sok tapasztalatot gyűjtöttem e téren az elmúlt években, így nem szeretnék edzőket cserélgetni, szeretnék kitartani a stáb mellett, és szeretném, ha német vezetőedzőnkkel még jó néhány szezonon keresztül együtt tudnánk dolgozni.

– Ebbe a koncepcióba illeszthető be az ugyancsak német Theo Schneider alkalmazása?
– Persze, abszolút. Próbálgattuk a holland vonalat, szerintem az a magyar futballhoz kicsit közelebb áll, habár a német szakemberekkel könnyebb együtt dolgozni. A jelenlegi szakmai stábbal szemben a bizalom töretlen.

– Gyakran mondják, jól megnézik, mire költenek, közben olyan játékosok kerülnek a csapathoz, akik nemcsak a szurkolóknak, de olykor a szakmának is óriási csalódást okoznak. Ki a felelős a játékosok szerződtetéséért? Hogy működik a kontroll?
– Mindenért jómagam, Orosz Pál, na meg a mindenkori vezetőedző vállalja a felelősséget. A jóért és a rosszért is. A mi rendszerünk nem egy sportigazgatói rendszer, nálunk ilyen poszt nincs, és nem is lesz. Inkább abba az irányba tartunk, ami Angliában jellemző, hogy van egy menedzser, aki maga a vezetőedző. Ha nem hoz szakszerű döntéseket, az állásával játszik. Nálunk is így van, a vezetőedző hozza a játékosokat, övé az utolsó szó, de nyilván a vezetőség írja alá a szerződéseket. Fontos dolog azonban az is, hogy a világ futballjában rendszerint csak az átigazolások hatvan százaléka jön be. Mindig vannak és lesznek olyanok, akiktől az ember sokat vár, mégsem válnak be.

– Egy vállalatnál felelősségre vonják – mondjuk hűtlen kezelés miatt – azt, aki hibázott. Egy klub tulajdonképpen ugyancsak vállalatként működik, a szurkoló pedig azt kérdezi, ugyan ki és mikor vállalja a felelősséget az elhibázott átigazolásokért?
– A hatvan százalék több-e, mint a negyven?

– Persze.
– Akkor hasznot hoz-e vagy sem? Csak kérdezem. Abban igaza van, hogy a szurkoló azt szeretné, ha valamennyi igazolás beválna. Mert a szurkoló idealista. De nem sikerülhet, mert a világon sehol sem sikerül, még Angliában és Németországban sem. Ha majd a hatvan százaléka az átigazolásoknak nem jön be, akkor azt mondom, hogy baj van. Azért lássuk be, az elmúlt négy évben számos olyan labdarúgó került hozzánk, aki valamit hozzátett a magyar futballhoz.

– Igaz a városi legenda, hogy a labdarúgó-szakosztály éves költségvetése három, három és fél milliárd forint?
– Nem igaz a legenda, de az kétségtelen, hogy magas költségvetéssel dolgozunk.

– Meg lehet mondani, hogy az mennyi?
– A futballszakosztályt működtető gazdasági társaság két és fél milliárd forintból gazdálkodik évente. Az egész Ferencváros pedig 4.3 milliárdból, de ebben valóban minden benne van, a Ferencváros összes szakosztályának és a népligeti sporttelepnek a fenntartása, valamint az Albert Alapítvány működtetése is. Szerintem a labdarúgó-szakosztály – anyagi lehetőségek tekintetében – közel van már ahhoz, hogy néhány éven belül valamelyik nemzetközi kupasorozatban főtáblára kerüljön.

– Állami csapat a Fradi?
– Semmi esetre sem, mert a mintegy ötven szponzorunk között mindössze három állami cég van.

A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN KUBATOV GÁBOR HOSSZABBAN BESZÉL MÉG A SZURKOLÓKRÓL, A STADION MŰKÖDTETÉSÉRŐL ÉS AZ ODA VALÓ BELÉPTETÉSRŐL, OROSZ PÁL VEZÉRIGAZGATÓ BRAZÍLIAI ÚTJÁRÓL, A RÉGI FERENCVÁROSI NAGY ÖREGEK INGYENJEGYÉRŐL ÉS A FERENCVÁROSI SZAKOSZTÁLYOK MINDENNAPJAIRÓL!