Szórakoztak a DVTK-játékosok; Kondás Messivel példálózott

HALADÁS–DVTK 1–1

Szentes Lázár, a Haladás vezetőedzője: – Miközben örülök az egy pontnak, továbbra is tartom, hat győzelem nélkül semmire sem megyünk. Már csak tizenkét forduló van hátra, ezért matematikusnak sem kell lenni ahhoz, hogy kiszámítsuk, tizenhárom döntetlen kevés. A csapat megpróbálta az első félidőben visszaadni azt, amit begyakorolt és tudott, ám mindenki láthatta, ezen a talajon hasztalan volt a kombinatív futballakl próbálkozni. A váltás egyértelműen a talaj számlájára írható. Célunk volt az oldalról történő beívelések, s a védők mögé ívelt labdák erőltetése. Ezért is állt be Jagodics Márk centerbe. Végül is ennek a célfutballnak köszönhetjük az egyenlítést. Különben a körülmények miatt szakmailag szinte értékelhetetlen a mérkőzés.

Tomiszlav Szivics, a DVTK vezetőedzője: – A vezetésünk tudatában mi is elhittük, hogy miénk a három pont, és elkezdtünk szórakozni. Kétszer óriási ziccert teremtettünk a Haladás kapujánál, kétszer pedig kontraakció után adódott előttünk hatalmas lehetőség, ám a játékosaim góllövés helyett csak szórakoztak. Azt hitték, hogy a futball cirkusz. Hát nem az. Le kell ülni, és meg kell beszélni mindent, mert ez a fajta mentalitás egyszerűen megengedhetetlen.

PUSKÁS AKADÉMIA–DVSC-TEVA 0–1

Benczés Miklós, a PAFC vezetőedzője: – Ritmusát és iramát tekintve jó mérkőzést játszottunk. A második félidőben rengeteg energiát mozgósítottunk, voltak is lehetőségeink a gólszerzésre. Sajnos Lencse László is kihagyott egy nagy helyzetet, de emiatt nem harapjuk le a fejét. Egyszer a mennybe repít minket, máskor nem – a futballban ez benne van. Azt látni kell, hogy a két csapat különböző célokért küzd, mert amíg a Debrecen a nemzetközi szereplésre hajt, számunkra az NB I-es tagság megőrzése a fontos. A tavaszt a nyolcadik helyről vártuk, s ha ezt a pozíciót a bajnokság végére meg tudnánk őrizni, nagyon örülnék neki. Az eredmény mellett azonban fontos, hogy fiatal játékosainknak hétről hétre lehetőséget adjunk. Bízom benne, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor csak saját nevelésű játékosok alkotják majd a csapatot.

Kondás Elemér, a DVSC vezetőedzője: – Azt kaptam, amit vártam, tudtam, hogy nehéz mérkőzés lesz – az is volt. Szerencsére általában nyerünk a Puskás Akadémia ellen egy góllal, ezúttal sem volt másként. Hozzáteszem, jó csapat otthonában szereztünk három pontot. Tény, hogy az első negyvenöt percben sok helyzetünk volt, több góllal is vezethettünk volna. Még büntetőt is hibáztunk, de ez a futball velejárója, még Lionel Messi is elpuskázott egyet a minap. Hogy Tisza Tibor javít, az benne volt a pakliban, és lám, a második félidőben jókor volt jó helyen.

NYÍREGYHÁZA–BP. HONVÉD 2–0

Mátyus János, a Nyíregyháza vezetőedzője: – Több okból is különleges mérkőzés volt, hiszen először játszottunk itthon a tavasszal, ráadásul szeretett volt csapatom ellen, és először léphettek pályára bajnokin azok a futballisták, akiket én választottam ki, hoztam ide. Teljesen megérdemelten nyertünk, bár a különbség lehetett volna nagyobb, de így is büszke és boldog vagyok. Az elmúlt két bajnoki tükrében kijelenthetem, hogy a Szpari jó úton jár. Az új játékosoktól ilyen fellépést vártam. A játéktudás mellett a vagányságot és a csibészséget is kerestem, amikor kiszemeltük ezeket a fiúkat, és a megnevezett tulajdonságokat ez alkalommal láthattuk is tőlük. A pénteki edzésen vagy negyvenszer gyakoroltuk azt a figurát, amiből az első gól született. A játékosok jól meg is utálták, de tényleg megérte, mert ha nincs az a gól, lehet, most magyarázkodnom kellene. Ami viszont nem tetszett, az a kiállítás utáni játékunk, amellett azért nem megyek el szó nélkül.

Marco Rossi, a Honvéd vezetőedzője: – Az első félidőben nagyon rosszul játszottunk. Habár szinte teljesen ugyanaz a csapat szerepelt, mint a Ligakupában a Diósgyőr ellen, mégis mintha kicserélték volna. Sajnos. Gyáván futballoztunk, némi javulást csak a második félidőben tapasztaltam, de amikor kiegyenlítődött a mérkőzés, akkor Holender Filip nehéz helyzetbe hozott bennünket a kiállításával. A Ligakupa-meccsen azt tapasztaltam, hogy hozzáállás és önbizalom terén talán előreléptünk az előző időszakhoz képest, ezt azonban most nem sikerült megismételnünk. Nagyon sokat kell dolgoznunk ahhoz, hogy a saját képemre tudjam alakítani a csapatot. Nem akarok kifogásokat keresni, de lehetett látni, hogy nem voltunk szerencsések. Ugyanakkor nem ezen múlt, mert ha megfelelő szellemben és bátorsággal léptünk volna pályára, elbírhattuk volna a sérüléseket és a kiállítást is.

KECSKEMÉT–LOMBARD PÁPA 3–2

Bekő Balázs, a KTE vezetőedzője:– Hetven percig ragyogóan játszottunk, szép gólokat rúgtunk, nagyobb különbséggel is vezethettünk volna, uraltuk a meccset, ehhez képest a vége verejtékes volt. Kaptunk egy gólt, amely megzavart bennünket, az utolsó negyedórában csak túl akartuk élni a meccset. Ennek nem tudom az okát, ki kell elemezni. A mérkőzés igazából tükörsima volt számunkra, hála az égnek, hogy nem fizettünk nagyobb árat azért, mert a végére kiengedtünk. Nehéz visszajönni egy ilyen meccsbe, ha egy csapat ennyire dominál, az ellenfélnek pedig semmi sem sikerült. Nem szabad kiengedni a gyeplőt a kezünkből, akkor sem, ha három góllal vezetünk. Mély volt a pálya talaja, a koncentráció lankadt a végén, ám a játékkal elégedett voltam. Nemcsak kontrából veszélyeztettünk, és ez mindenképpen öröm.

Lengyel Ferenc, a Lombard vezetőedzője: – A szünetben arról beszéltünk a srácokkal az öltözőben, ha rúgunk egy gólt, bármi lehet... Ehhez képest tudom, a hátrány soknak tűnt, de jól reagáltuk le a helyzetet, és nem adtuk fel a harcot. A vereség miatt mindenképpen szomorú vagyok, úgy éreztem, minimum az egy pontra rászolgáltunk volna, főleg úgy, hogy a hajrában büntetőt kellett volna ítélni a javunkra a Stieber András ellen elkövetett szabálytalanság után. A védekezésben látott problémáink nem szűntek meg erre a mérkőzésre sem, a Kecskemét ezért rúghatott három gólt. A második félidőben sokkal jobban játszottunk, mint a hazaiak. Látszott a munka a csapaton, bizakodó vagyok a jövőt illetően. Remélem, a labdarúgók is erőt merítenek a második félidei futballunkból.

ÚJPEST–PMFC 0–2

Nebojsa Vignjevics, az Újpest vezetőedzője: – Semmi sem működött, jobb volt a Pécs. Kontrajátékot vártunk tőlük, főképp azért, mert van néhány igen gyors futballistájuk. Nem leptek meg a vendégek, a mieink annál inkább. Nem volt bennünk elég agresszivitás, nem birtokoltuk annyit a labdát, amennyit kellett volna, az első pillanattól fogva nagyon idegesen játszottunk. A kapott gól után még inkább, számos hibát követtünk el. A piros lap után pedig érthetően még nehezebbé vált a meccs. Asmir Suljicnak probléma volt a játékengedélyével, ezért nem játszott, míg Nemanja Andricsot sérülés miatt kellett lecserélni. Tény, hogy kettejük hiánya nagy érvágás.

Robert Jarni, a PMFC vezetőedzője: – Rengeteg meccsét láttam videón az Újpestnek, a felvételek alapján agresszív, kemény csapatot ismertem meg. Felhívtam a játékosok figyelmét arra, hol szeret az Újpest letámadni. Ami viszont a leginkább lényeges, hogy sikerült a játékosokban felébreszteni a győzni akarást, az elszántságot, ezzel nyertünk. Amikor győz a csapat, egy kicsit minden fényesebbnek tűnik, mint amilyen valójában. Találni még sok részletet, amiben fejlődhetünk, de a szemléletváltás sokat segített. Alkalmazkodni kellett az Újpest futballjához, például figyelni azokra a hosszú átadásokra, amelyekből az elöl lévők lekészíthetik a labdát az érkezőknek, ami roppant veszélyes, ezért inkább kontrajátékra rendezkedtünk be. Eredményesnek bizonyult.