Leandro az 1999–2000-es szezonban igazolt Magyarországra, az MTK-hoz. Később játszott a Büki TK-ban, a Haladásban, a Fradiban, a DVSC-ben, 2010-ben Debrecenből szerződött Ciprusra. A magyar válogatottban 2004-ben mutatkozott be, 2007 után, hétéves szünetet követően 2014-ben tért vissza a nemzeti csapatba.
„Nagyon örülök, hogy visszatérek a Ferencvároshoz, hiszen csodálatos éveket töltöttem el a klubnál. Izgatott vagyok, és nagy bizonyítási vágy van bennem. Az elmúlt öt és fél évet az Omoniánál töltöttem, a ciprusi csapat is nagyon a szívemhez nőtt, jó érzésekkel gondolok majd vissza erre az időszakra is. Egy ideje már gondolkoztunk azon, hogy haza kellene térni. Ha pedig már megérett bennünk a gondolat, akkor úgy éreztük, hogy a lehető legjobb választás a Ferencváros lesz” – mondta a fradi.hu-nak Leandro.
„Cipruson fogom a magyar televíziós csatornákat, mindig megnézem az NB I-es meccseket, így naprakész vagyok az otthoni focival kapcsolatosan. Tudom, sok minden megváltozott a Fradinál. Épült egy új, csodálatos stadion, amelyben a válogatott mérkőzésén pályára léptem. Fantasztikus lesz itt játszani rendszeresen. Látszik, hogy jó irányba halad a klub. Ahogy Magyarországon, úgy itt is minden mérkőzésen kiadom magamból a maximumot, nagy szívvel küzdök. Továbbra is jellemez a technikás támadójáték, de az egészen biztos, hogy védekezés terén nagyot fejlődtem. És persze már rutinosabb is vagyok, sok tapasztalatot szereztem az elmúlt években” – tette hozzá Leandro, aki a céljairól is beszélt.
„Nagyon jó lenne eljutni az Európa-liga csoportköréig. Sok munka kell hozzá, de ezért mindent meg kell tennünk, hiszen nagy örömet szereznénk a drukkereknek. Odahaza pedig nem lehet más célunk, mint a győzelem. Ezt megtanultam a Fradinál. Csak a bajnoki arany lehet a vágyunk. Ahogy minden meccsen, úgy a következő bajnokságban is kiteszem a pályára a szívem, és mindent beleadok majd a győzelemért. Izgalmas időszak előtt állok, kíváncsi vagyok, és motivált. Az, hogy hazatérhetek a Ferencvároshoz, egészen biztosan egy új lendületet ad majd nekem.”