Vidi: 1326! Fradi: 1111! Loki: 100 százalék! DVTK: 8!

Ízelítőül fejtsük meg a címet:
A Videoton 1326 percet játszott a vezetés birtokában az idény során, amivel kiemelkedett a mezőnyből, több mint két teljes mérkőzésnyi idővel felülmúlta a Ferencvárost is, pedig a zöld-fehérek 1111 perces mutatója is irigylésre méltó.
A Debrecen 100 százalékos teljesítményt nyújtott előnytartásban a tavaszi idényben, ezzel minden más csapatot lepipált (az MTK értékelésénél tálalunk majd egy másik kuriózumot is ebben a témakörben).
A Diósgyőr nyolc olyan mérkőzésen szerzett pontot, amelyiken vesztésre állt, ezzel a mezőny legjobb hátrányledolgozója lett.

CSÚCSON ÉS CSÚCSKÖZELBEN

VIDEOTON (1.). A Joan Carrillo vezetőedző menesztését szakmai, erkölcsi és anyagi károkozással magyarázó Burcsa Győző sportigazgató elismerte, hogy az idényben elért eredményekkel elégedettek lehetnek. Márpedig az eredményesség biztos alapokon nyugodott: a spanyol tréner olyan csapatot épített, amely képes volt korán és határozottan kézbe venni az irányítást (legtöbb első gól, legtöbb vezetésszerzés), majd magabiztosan őrizni a kedvező állást, sőt továbbjavítani azt (leghatékonyabb előnytartás, legtöbb győzelem, legtöbb előnyben játszott perc).

Hátrányledolgozásban nem villogott a Vidi – csupán egy egyenlítése eredményezte a vereség elkerülését, ennél a Dunaújvárost leszámítva minden klub többet mutatott fel –, csakhogy ennek magyarázata pofonegyszerű: mindössze hatszor fordult elő, hogy ellenfele vezetést szerzett, ami messze a legjobb mutató a teljes mezőnyben.

Amíg nem volt zsebben a bajnoki cím, érett, olajozottan működő, együtt tartásra érdemes csapat volt a 2014–2015-ös Vidi – kívánjuk a fehérvári drukkereknek, hogy hasonlót lássanak a következő szezonban is.

FERENCVÁROS (2.). Hasonlóan elismerő szavakkal jellemezhetjük a második helyen végző zöld-fehér csapatot – legalábbis azt, amelyiket a 11. fordulótól, különösképpen a tavaszi 13 fordulóban láthattunk. A fejlődés szembetűnő volt: az ősz második felében jöttek a hátrányból mentett pontok, a megfordított meccsek, tavasszal pedig a magabiztos győzelmek.

A Vidivel ellentétben Thomas Doll gárdájának ősszel jó néhányszor alkalma nyílt futni az eredmény után, és ami a diósgyőri vereséggel bezárólag négy mérkőzésen nem sikerült – nevezetesen pontot szerezni, miután az ellenfél vezetést szerzett –, az a hátralévő négy hasonló meccsen mindig összejött.

A két kupadiadallal fűszerezett, húszmeccses bajnoki veretlenségbe hajló tavasz végére pedig egy következetesen kezdeményező, nagyon jó előnytartó, kevés hibáját korrigálni képes – 2015-ben csupán 12 percet (!) hátrányban játszó – csapat lett a Fradiból, amely meg tudta közelíteni, sőt az egymás elleni csatákban le is győzni a bajnok Videotont.

A DOBOGÓ HARMADIK FOKA ÉS KÖRNYÉKE

MTK (3.). Az előnytartás hatékonyságában a kék-fehérek voltak a legjobbak a Vidi után (82 százalék), azt viszont már kizárólag ők mondhatják el magukról – mint a fenti grafikonokból is látszik –, hogy bár időnként kicsúszott a kezükből a vezetés, végül kivétel nélkül minden olyan mérkőzésüket megnyerték, amelyiken előnyt szereztek. És nem kevés ilyen meccsük volt (18). Ez egyúttal ellensúlyozta azt, hogy hátrányledolgozásban nem nyújtottak jobbat a középcsapatoknál – pedig lett volna módjuk jócskán az egyenlítésre, hiszen az élbolyban messze ők játszották a legtöbb időt úgy, hogy az ellenfél vezetett.

DEBRECEN (4.). A Loki – ne feledjük: fárasztó és drámai véget érő BL-selejtezés utáni – ősze címvédőhöz méltatlanul sok előnyelherdálásról, az utolsó pillanatokban kapott, vereséget okozó gólokról, a következésképpen gyenge hátrányledolgozási mutatóról szólt. Aztán jött egy egészen más, egészen furcsa, de összességében jó tavasz: Kondás Elemér csapata csak hatszor szerzett vezetést, ám az előnyt mindig megtartotta – ilyesmire más csapat nem volt képes ebben az időszakban (fel is kúszott majdnem ezerig előnyperceinek száma). A hátrányledolgozás is jobban sikerült, mint az ősszel, aminek következtében a hatékonysági táblázatban meglett a második hely a DVTK mögött – az így kiharcolt pontok is kellettek az európai kupaszereplést érő negyedik helyhez.

PAKS (5.). Csertői Aurél csapata sokaknak kellemes – a vetélytársaknak nyilván kellemetlen – meglepetést szerzett egyenletesen jó teljesítményével. Előnyszerzésben összességében a leggyengébb volt az első nyolc között, hátrányba a legtöbbször került ugyanebben a társaságban, csakhogy az egyiket nagyon jó előnytartással, a másikat pedig szorgos hátrányforgácsolással ellensúlyozta – e két erény pedig lehetővé tette, hogy szinte az utolsó pillanatig harcban volt a negyedik helyért.

ÚJPEST (6.). Hej, ha csak az utolsó hét forduló lett volna…! A szezont hét győzelemmel zárta a lila-fehér egylet – ősszel ugyanennyihez 17 fordulóra volt szüksége. A kiváló tavaszi finis is kellett ahhoz, hogy az ősszel a hátrányledolgozási hatékonyságával, valamint a hajrában szerzett győztes góljaival feltűnést keltő csapat összességében igen jó előnytartási mutatót vívjon ki magának, és felzárkózzon az élboly nyomába.

KÖZÉPMEZŐNY, LICENCCEL

DVTK (7.). Tomiszlav Szivics vezetésével a legnagyobb pontmentők voltak ősszel, és bár a tavaszi szezon elejét nem ragyogta be a dicsőség fénye, a Szivics helyére kinevezett Vitelki Zoltánnal megint jött két megfordított találkozó, így a legtöbb (8) vesztésre álló meccsen pontot szerző, egyben a hátrányos helyzetekkel a leghatékonyabban (44 százalék) megbirkózó csapat titulusa a diósgyőrieké lett. Igaz, ehhez többször kellett hátrányba kerülni, mint amennyit egy magasabbra vágyó együttes megengedhet magának, arról nem is beszélve, hogy a dobogóhoz az erős közepesnél jobb előnytartási index kellett volna…

PUSKÁS AKADÉMIA (10.). A felcsúti csapat olyan sokszor (19) szerezte meg a vezetést, hogy akár közelebb is végezhetett volna a dobogóhoz, ugyanakkor olyan sok (7) – a Győrrel közösen a legtöbb – győzelemre álló meccsen engedett ki a kezéből pontokat, hogy következményképp akár el is tűnhetett volna az NB I térképéről. Végül maradt a középmezőny, valamint egy olyan hátrányledolgozási mutató (23 százalék), amelyiknél csak hat csapatnak van jobb a mezőnyben.

A LICENCFOSZTOTTAK

Mivel a licencguillotine javában idény közben indult zuhanásnak, az ebben az alfejezetben tárgyalt négy csapatnál felhívjuk a figyelmet a számok hordozta tartalom értelmezésének buktatóira. E csapatok az idény hajrájában már úgymond más pályán játszottak, és ez némelyikükön nagyon látszott is.

GYŐRI ETO (8.). Holtversenyben a zöld-fehérek veszítettek pontot a legtöbb nyerésre álló meccsen (7), de ez főként az őszi hullámvasutazás eredménye; tavasszal ez már csak egyszer fordult elő a Miriuta László által átfazonírozott, kevésbé nyílt harcmodorú, a vezetést az őszi 16-tal szemben csupán hatszor megszerző alakulattal. A hátrányledolgozási mutató azonban mindvégig a kiesőkét idézte – kár, hogy nem ez a legnagyobb baj a Kisalföld fővárosában...

KECSKEMÉT (9.). A tavaszi idényt nyitó négyes győzelmi sorozaton felbuzdulókat Bekő Balázs vezetőedző igyekezett józanságra inteni, mondván, a lila-fehérek teljesítőképességük határán mozognak. Az összesített mutatók a fiatal trénert igazolják: az utolsó kilenc fordulóban győzelem, sőt az utolsó négyben pont nélkül maradó KTE előnyszerzésben, előnytartásban és hátrányledolgozásban is közepes bizonyítványt állított ki magáról.

PÉCSI MFC (11.). Az ősszel még sereghajtó „Munkás" tavasszal a mezőny második leghatékonyabb előnytartója (!) és harmadik leghatékonyabb hátrányledolgozója (!) lett, ami egy menekülő együttestől – amelyiknek papíron nehezebb előnyt szereznie és sokszor kell hátrányból talpra állnia – nem kis teljesítmény. Robert Jarni remekül alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz, kiváló munkát végzett, csapata a jelek szerint vevő volt a módszereire – nem akarjuk megforgatni a tőrt a pécsi futballbarátok szívében, de azon a végtelenül szomorú idényzáró estén tényleg volt mit a koporsóba aprítani.

NYÍREGYHÁZA (12.). A Pápa és a Haladás mellett csak a Szpari játszott 1000 percnél többet hátrányban, a pályán mégis viszonylag gyorsan elhajtotta maga mellől a kiesés sokszor emlegetett rémét, méghozzá az élboly csapatait idéző hatékony előnytartásának köszönhetően. Aztán jött a licencügy, a megrogyás, és bár Mátyus János gárdája az utolsó három bajnokiján is megszerezte a vezetést – mindháromszor kikapott, közepesre rontva az addig meccsről meccsre javuló mutatót.

A Lombard Pápa is tagja e halmaznak, de tagja egy másiknak, a tabella alapján kiesőkének is, teljesítményét ott tesszük mérlegre.

A KIESŐZÓNA

BP. HONVÉD (13.). Nem méltó a kispestiek múltjához, hogy szinte az utolsó fordulóig a kiesés ellen harcoljanak, de ez ilyen idény volt: nagyon sokszor csúsztak pontvesztésbe jól alakuló meccsek, arra pedig a 21. fordulóig kellett várni, hogy – túl 12 vereségen – a Honvéd végre pontot szerezzen egy olyan mérkőzésen, amelyiken vezetést szerzett az ellenfél. Addigra már minden más klubnak volt pontmentése.

HALADÁS (14.). Minek köszönhette a bennmaradást, noha az egész mezőnyben mindenkinél többször került hátrányba (25) és a legtöbb ideig küzdött az egyenlítésért (1119 perc, ami nagyjából 12 és fél mérkőzésnek felel meg)? Előnyhátrány-elemzésünk szerint annak, hogy nagyon kevés előnyös állását (mindössze kilencszer vezetett) foggal-körömmel őrizte: a Videoton (88), az MTK (82) és az FTC (79) után a Hali tartotta a leghatékonyabban a kiharcolt vezetést (77 százalék).

DUNAÚJVÁROS (15.). S miért esett ki az újonc? Nem azon az egy büntetőponton múlt. Nem lendített a csapat szekerén, hogy a vesztésre álló 18 mérkőzése közül csupán egyetlenegyen sikerült pontot szereznie – tavasszal, amikor már nagyon forrósodott a helyzet, egyszer sem –, de a kiesés nem csak a mezőny legrosszabb hátrányledolgozási mutatójának (5 százalék) következménye. Érzékenyebb veszteséget jelentettek azok a pontok, amelyek a nyerésre álló meccseken úsztak el: az előnyüket főleg ősszel nehezen megtartó újvárosiaknál 13-at számláltunk össze belőlük, míg az egy hellyel előrébb, még éppen az NB I határain belül maradó Haladásnál csak kettőt…

LOMBARD PÁPA (16.). Ősszel a mezőny egyetlen százszázalékos előnytartási mutatója tartotta a vonal felett a pápaiakat – háromszor vezettek, háromszor nyertek, sőt hátrányledolgozási együtthatójuk is jobb volt közvetlen vetélytársaikénál. Aztán jött a sanyarú, licencvesztésbe fúló tavasz, a három vezető gólból kettő már nem eredményezett győzelmet, az egyenlítés egyetlenegyszer sem jött össze – nem volt menekvés az utolsó helyről.

KIESŐK: Dunaújváros PASE (15.), Lombard Pápa (16. – és nem is kapott élvonalbeli licencet), Győri ETO (8. – nem kapott élvonalbeli licencet), Kecskeméti TE (9. – nem kapott élvonalbeli licencet), Pécsi MFC (11. – nem kapott élvonalbeli licencet), Nyíregyháza (12. – nem kapott élvonalbeli licencet)

FELJUTÓK: Vasas (NB II, 1.), Békéscsaba (NB II, 2.)

EURÓPAI KUPAINDULÓK
BAJNOKOK LIGÁJA, 2. SELEJTEZŐKÖR
Videoton (7.950-es UEFA-koefficiens, kiemelt lesz)
EURÓPA-LIGA, 1. SELEJTEZŐKÖR
Ferencváros (3.200-as UEFA-koefficiens, nem lesz kiemelt)
MTK (2.450-es UEFA-koefficiens, nem lesz kiemelt)
DVSC-Teva (7.700-as UEFA-koefficiens, kiemelt lesz)

A GÓLLÖVŐLISTA ÉLMEZŐNYE
Gólkirály: Nikolics Nemanja (Videoton, 21 gól)
2. Tischler Patrik (Puskás Akadémia, 15 gól)
3. Böde Dániel (Ferencváros, 13 gól)
4. Priskin Tamás (Győri ETO, 11 gól)
5. Könyves Norbert (Paksi FC, 10 gól)