„Amikor kineveztek, egy célom volt: kezdjük úgy a tavaszi idényt, hogy a dobogó belátható távolságban legyen – kezdte értékelését Horváth Ferenc. – Ezt kicsit túl is teljesítettük, persze ez nem jelenti azt, hogy most hátradőlünk és megállunk, tovább kell vinnünk ezt a lendületet és ugyanilyen kemény munkával kell folyamatosan előrelépnünk. Összességében viszont elmondhatom, többet kaptam a csapattól annál, amit vártam.”
„A védelem megszilárdítása nagyon fontos feladat volt, úgy gondoltam akkor, hogy amennyiben le tudjuk hozni kapott gól nélkül a meccseket, akkor a sok kreatív játékos biztosan kihasznál majd legalább egy-egy helyzetet, így eredményesen tudunk szerepelni. A fő hangsúlyt arra fektettük, hogy csapatszinten jól funkcionáljon a védekezésünk, tehát ne csak a hátsó négyes legyen stabil, hanem mindenki vegye ki a részét a munkából. Megtanultunk egy nagyon veszélyes kontrajátékot, ami nem áll rosszul a csapatnak, de elismerem, nem volt olyan látványos a játékunk, amennyire azt a szurkolók várták.”
„Természetesen törekszünk majd arra, hogy ez változzon a téli felkészülés alatt. Sokat dolgozunk majd azon, hogy a támadójátékunk élvezhetőbb legyen, hogy többet birtokoljuk a labdát a meccseken, de biztosan elő tudjuk majd húzni tavasszal is néha a szezon végén látott kontrajátékot.”
„Nehéz beugrónak lenni, nem könnyű eltalálni, hogyan kell hozzányúlni egy csapathoz, amely nem úgy kezdte a szezont, ahogyan azt eltervezte. Amikor leültem a kispadra, elsősorban a csapattal szembeni alázatot vártam el a játékosoktól, ezzel nem is volt gond” – mondta a 42 éves szakember.
„Én is csatár voltam, ezért példaként hadd említsem meg Feczesin Róbertet, akinek nem túl hálás szerep jutott az ősszel: ebben a rendszerben a kapuban háttal állva játszotta végig a meccseket. Megértette, hogy most ez az ő feladata, és alárendelte magát a csapatnak, de mondhattam volna másokat is, mindenki sokat lépett előre ebben a tekintetben.”
„Ami a harapósságot illeti, ebben fejlődtünk talán a legkevesebbet. Én agresszívebb csapatot szeretnék látni, percekre már sikerült megmutatni, hogy képesek vagyunk így játszani, de akad hiányérzetem. Elég bekapcsolni a televíziót, és megnézni egy külföldi mérkőzést valamelyik topligából – mindenki sprintel, harcol, ez ma már ugyanúgy hozzátartozik a focihoz, mint egy jó csel vagy egy jó lövés. Ahhoz, hogy nemzetközi szinten is helytálljunk, ebben még előre kell lépnünk.”
„Edzői szempontból a Ferencváros elleni mérkőzésre gondolok vissza legszívesebben. Az előbb már szóba került a nemzetközi szint, nos, a védekezésünk szerintem a Groupama Arénában nemzetközi szintű volt. Támadásban persze több kellett volna, ezt az eredmény is mutatta, de együtt volt a csapat, sajnálom, hogy ez akkor nem ért pontot.”
Horváth Ferenc következő hetekben az alábbiakat tervezi.
„Őszinte leszek, nagyon elfáradtam, úgy érzem most magam, mint egy kifacsart citrom. A családom nem nagyon látott mostanában, ezért szeretnék velük sok időt tölteni az ünnepek alatt. Egy utazás is belefér most, mindenki nagy snowboardos, szóval pár nap múlva megyünk is a hegyekbe, jó lesz egy kicsit kikapcsolni, mielőtt kezdődik a felkészülés.”