„Bal oldali védőként számít rám Marco Rossi, csak ugye jobblábas vagyok – mondta az FTC elleni 2–1-es győzelem egyik hőse, a nevezetes szombati gólját jobbal beágyúzó Baráth Botond a Nemzeti Sportnak. – A bal lábamat régen csak támaszkodásra használtam, sőt még a buszra is csak jobbal léptem fel. Azóta változott a helyzet, mert bár középső védőként érzem igazán jól magam, a kényszerposzt, no meg a belső motiváció miatt rengeteget gyakorolok a bal lábammal is. A sok edzés, erősítés rám is fér, nem vagyok ugyanis az a klasszikus hátvéd, mindössze nyolcvan kilót nyomok, s mit mondjak, ha Böde Dániel típusú, tankszerű, százkilós centereket próbálok megállítani, bizony kell hozzá erő. Pontosabban erővel nem mindig megy sokra az ember, hiszen ha a ferencvárosi játékos példájánál maradunk, szinte lehetetlen feltartóztatni, inkább gyorsasággal, rutinnal és helyezkedéssel kell túljárni az eszén. Szerencsére szombat este sikerült!”
Baráth Botond nyolc éve rúgja a labdát Kispesten, fél évvel a Magyar Futball Akadémia alapítása után került a XIX. kerületbe – korábban lila-fehérben futballozott.
„Az Újpestben játszottam, amikor az egyik U15-ös mérkőzésen Kispesten léptünk pályára bajnokin – emlékezett vissza. – A meccs után a Honvéd megkereste akkori klubomat, hogy szeretné, ha átigazolnék, s végül nyélbe is ütötték az üzletet. Vártam a soromra, tudtam, előbb-utóbb megkapom a lehetőséget az élvonalban, s így is történt. Húsz múltam, amikor a Diósgyőr elleni hazai bajnokin bemutatkoztam a Honvédban. Emlékszem, a sérülést szenvedő Marko Vidovics helyére álltam be, s jól mehetett a játék, hiszen ott ragadtam a csapatban. Azóta, vagyis három és fél éve élvezem is a bizalmat, s talán meg is hálálom. Ha már nem olyan hálás poszton szerepelek...”
Baráth bombagólja a Ferencváros ellen