Jarni: Kis túlzással egykapuztunk; Oenning: Müller eszméletét vesztette

MTK–BÉKÉSCSABA 3–0 –„MOST JÖNNEK AZOK A PÁRHARCOK, AMIKOR EGYÉRTELMŰEN GYŐZELMEK KELLENEK”

TEODORU VASZILISZ, az MTK Budapest vezetőedzője: – Voltak hiányzóink, de aki lehetőséget kapott, élt vele. Az első félidő kiegyensúlyozott játékot hozott, fontos volt, hogy a Békéscsaba bal oldalát levédekezzük. Szerencsére a folytatásban már gólokat is szereztünk. A Békéscsaba ezúttal is stabilan játszott, Darko Nikacs gólja viszont fordulópontot jelentett. Jól játszottunk, fontos három pontot szereztünk.

ZORAN SZPISLJAK, a Békéscsaba vezetőedzője: – Az MTK megérdemelten győzött. Végig lehetett érezni, hogy idegesen játszunk, nem jól használjuk ki a lehetőségeinket, frusztráltak vagyunk. Ez a meccs is azt mutatta, még többet kell dolgoznunk, jobban kell figyelnünk. A bentmaradásért folyó harcban nem változott a helyzetünk. Öt mérkőzés van még hátra, tizenöt pontot lehet szerezni, most következnek azok a párharcok, amikor már egyértelműen győzelmek kellenek. Amit eddig jól oldottunk meg, ezúttal nem sikerült. Lassú volt a labdakihozatal, keveset veszélyeztettük az ellenfél kapuját, körülményesek voltunk.

ÚJPEST–HONVÉD 2–0 – „NEM TUDUNK HARCBA SZÁLLNI A NAGYOKKAL”

NEBOJSA VIGNJEVICS, az Újpest vezetőedzője: – A győzelem volt a legfontosabb! Két vesztes meccsel a hátunk mögött érkeztünk a Kispest elleni kilencven percre, lényeges volt, hogy végre győzzünk. Az első félidőben eldönthettük volna a találkozót, de hiába voltak meg a helyzeteink, elhibáztuk őket. Elégedett vagyok a mérkőzéssel, legfőképpen az eredménnyel. Távol tartottuk a Honvédot a kapunktól, ez mindenképpen pozitívum. Ugyanakkor a támadásokkal nagyon nem vagyok elégedett. Ezúttal sem Lencse László, sem Nemanja Andrics nem volt formában, nem koncentrált megfelelően. Nem voltam elégedett Lencsével. Adott egy gólpasszt, de tud ő sokkal jobban is futballozni. A hozzáállása sem tetszett, ha az ember Újpesten játszik, hiába van háromnaponta mérkőzése, mindig a maximumát kell nyújtania.

MARCO ROSSI, a Honvéd vezetőedzője: – Nehéz lenne vitatkozni azzal, hogy csapatunkból hiányzott az átütőerő. És akkor még finoman fogalmazok… Megérdemelten kaptunk ki. Az Újpest sokkal motiváltabb volt, sokkal jobban akarta a győzelmet, ez nagy csalódás nekem. Komolyan mondom, úgy tűnt, mintha a bajnokság utolsó mérkőzése lett volna ez nekünk, amolyan tét nélküli meccs. Csak azért nem vagyok nagyon mérges, mert az Újpest megérdemelten győzött. Ha jobbak lettünk volna, ha kihagyunk tucatnyi helyzetet, alighanem idegbeteg lennék. A kiesés veszélye már nem fenyeget bennünket. Látni kell, mi nem tudunk harcba szállni a nagyokkal, a Ferencváros, a Videoton, a Debrecen, sőt az Újpest lehetőségei is mások. Mi a fiatalokat is sorra játszattuk, de erről reggelig lehetne beszélni.

DVTK–PUSKÁS AKADÉMIA 2–1 – „KIS TÚLZÁSSAL EGY KAPURA JÁTSZOTTUNK”

EGERVÁRI SÁNDOR, a Diósgyőr vezetőedzője: – A győzelemmel lehetünk elégedettek, azzal, hogy a nagyon fontos három pontot itthon tartottuk. A tavasszal ezúttal játszottunk talán a leggyengébben. A szünet előtti gól mintha elbizonytalanított volna minket, a második félidőben ránk erőltette akaratát a vendég csapat. A hajrában voltak helyzeteink, sajnos kimaradtak, de a győzelem kárpótol bennünket. A második játékrészben képtelenek voltunk a középpályás játékunkat pontossá tenni, ezáltal magunkra húztuk az ellenfelet, csak a védekezésre tudtunk koncentrálni. Teljesen elégedetlenek persze nem lehetünk, de az eddig fejlődő futballunk nem javult tovább. A helyzetünkben a legfontosabb a három pont begyűjtése volt, ugyanakkor valóban jó néhány teljesítménnyel nem lehetek elégedett. Javulnunk kell a hétvégéig ahhoz, hogy az MTK ellen eredményesek legyünk.

ROBERT JARNI, a Puskás Akadémia vezetőedzője: – Mit lehet mondani egy olyan meccsről, amelyen kis túlzással egy kapura játszottunk?! Persze semmit sem ér, hogy mi uraltuk a játékot, hogy mi alakítottuk ki a helyzeteket, hogy szinte leckét adtunk futballból, mert a labdarúgás nem pontozásos sportág, nem a művészi érték számít, gólban mérik. A sok helyzetünkből sajnos csak egyet sikerült értékesítenünk, az ellenfél pedig kihasználta hibáinkat, ezért bűnhődtünk. Érdekes szituáció volt a tizenegyes előtti, megnézném még egyszer, mi történt, mielőtt véleményt formálok. Ettől függetlenül szeretnék gratulálni a játékosoknak, önfeláldozóan futballoztak, hajtottak, de nem tudtak betalálni. Sok mindenen nem lehet változtatni, ez a mi csapatunk, nekem pedig ők a világ legjobb játékosai. A helyzetkihasználáson persze javítani kell.

HALADÁS–VASAS 2–1 – „MÜLLER ESZMÉLETÉT VESZTETTE, NEM EMLÉKEZETT A TÖRTÉNTEKRE”

MÉSZÖLY GÉZA, a Haladás vezetőedzője: – Engem is meglepett, hogy lassan és körülményesen futballozott csapatom az első negyvenöt percben. Hiába próbáltunk támadni, nem volt átütőerő a játékunkban. Bár egyszer jobbról és egyszer balról is a Vasas védelme mögé kerültünk, nem koncentráltunk eléggé, közben pedig a vendégek többször is gólt szerezhettek volna. Ha hiszi, ha nem, egy hangos szó sem hangzott el az öltözőben. Inkább nyugtattam a társaságot, mert görcsösen futballozott. Bár sokan meglepődtek, hogy védőt küldtem középpályás helyett a pályára, mégis ettől változott meg a játék képe. Pontosabban attól, hogy Iszlai Bence közelebb került az ellenfél kapujához. Pontos passzai, no meg persze a görcsösség múlása is kellettek ahhoz, hogy nyerjünk. Néhai Johan Cruyff mondta egyszer, hogy ha a támadójátékon javítani akarsz, nem mindig csatárt kell cserélni. Nos, ehhez tartottam magam én is, és lám, bejött.

MICHAEL OENNING, a Vasas vezetőedzője: – Azért nem nyertünk, mert csupán egy gólt szereztünk, pedig több kellett volna. Meggyőződésem, ha a számos helyzetünkből legalább még egyet értékesítünk az első félidőben, nem maradt volna el a siker. Pedig koncentráltabban, szervezettebben futballoztunk, mint a Haladás, minden úgy alakult, ahogy azt elképzeltük. Fantasztikus, ritkán látható gólt szerzett Christian Müller, amely azonban nem a véletlen műve, hiszen volt idő, amikor Christian Müller egy csapatban futballozott Király Gáborral Berlinben, így aztán jól tudta, hogy a Haladás kapusa szeret részt venni a játékban. Tehát készültünk erre, a csatár tudatos gólt szerzett. Müllert azért kellett lecserélni, mert egy labdáért vívott ütközés során eszméletét vesztette, arra sem emlékezett, mi történt vele, aztán a meccs után az öltözőben is hányingerre, rosszullétre panaszkodott. Bízom benne, nem súlyos a helyzet, talán számíthatok rá a hétvégi fordulóban. Nagy szükségünk lenne a játékára. Ahogy a három pontra is nagyon nagy szükségünk lett volna…

FERENCVÁROS–PAKS 5–2 – CSERTŐI KIAKADT