Félmeztelen drukkerek a szakadó esőben; ordibáló Pintér – ez a Mennyei!

SZENVEDÉLY…

Kezdjük ezzel a megfoghatatlan, mégis nélkülözhetetlen tényezővel. Amíg egy csöppnyi szenvedélyt is fel lehet fedezni a magyar pályákon, a stadionokban, addig van remény, hogy a fogyatkozó nézőszám ellenére igenis érdemes mérkőzéseket rendezni, mert vannak emberek, akiknek ez még örömet okoz, akik hisznek benne, akik szeretik!

Még akkor is, ha a 9. forduló hat meccsét kevesebb mint 16 ezren látták a helyszínen, a Ferencváros stadionjában most, a DVSC elleni meccsen voltak a legkevesebben ebben az idényben, 5198-an, ami még így is a forduló leglátogatottabb találkozója volt. Miközben a 2014–2015-ös évadban átadott Groupama Aréna történetében ez volt a negyedik legalacsonyabb nézettséget hozó bajnoki (a 2014–2015-ös kiírásban az FTC–Lombard Pápa meccset 3465-en, az FTC–KTE találkozót 3627-en, a 2015–2016-os idényben pedig az FTC–PAFC mérkőzést 4858-an tekintették meg).

A szenvedély azonban nem veszett ki. Ezt bizonyítják például azok a kispesti szurkolók, akik csapatuk parádés, 5–0-s MTK elleni győzelme láttán a szakadó esőben félmeztelenre vetkőzve, megállás nélkül buzdították a csapatukat! Semleges szurkolóként is jó látni a képeket, és azt, ahogyan a győztes meccs után egymásra talált a csapat és a közönség. A Honvédnál a két Marco Rossi-érát együttvéve is ez volt a legnagyobb különbségű bajnoki győzelem. Legalább öt góllal legutóbb még jóval az olasz szakember első, 2012-es érkezése előtt, 2007 tavaszán győzött a kispesti együttes az NB i-ben, akkor a Vác ellen 6–0-ra.

BUDAPEST HONVÉD–MTK 5–0

Ugyancsak valamelyest egymásra talált a csapat és a közönség Diósgyőrben is, ahol az elmúlt napok sokkal inkább az ellentétekről, az üzengetésekről szóltak. A Mezőkövesd elleni bajnokin azonban nyoma sem volt fenyegető légkörnek. A diósgyőri szurkolók valószínűleg maguk sem gondolták komolyan a hangzatos kiírásokat, inkább talán csak szerették volna felhívni a bajnokin július óta, immár hét meccse nyeretlen kedvencek figyelmét arra, hogy most már ideje lenne egy kicsit értük is küzdeni. És szombaton a Mezőkövesd ellen ezt meg is tették Bognár Istvánék, még ha végül csak egy pont is lett a jutalmuk a vezetést a volt diósgyőri, Egerszegi Tamás találatával megszerző, a 38. perctől – Soós Bence kiállítása után – emberhátrányban játszó Mezőkövesd ellen. Az egy pontnál sokkal nagyobb jutalom volt, hogy a közönség végig biztatta a játékosokat, és a döntetlen ellenére vastapssal búcsúzott a csapattól.

A DVTK küzdeni akarását jelzi, hogy az InStat Football teljesítmény alapú statisztikái alapján három diósgyőri játékos, Németh Milán, Diego Vela és Bognár István is bekerült a 9. forduló válogatottjába.

Továbbá szintén a szenvedély megnyilvánulásaként tekintünk a Haladás-játékosok örömtáncára, amelyet Mészöly Géza vezetőedzővel karöltve mutattak be az öltözőben a listavezető Vasas legyőzését követően.

PINTÉR ATTILA…

Pintér Attilát sorolhatnánk a szenvedély kategóriájába is, de ő önmagában jelenség. Utánozhatatlan egyéniség, aki tökéletesen szimbolizálja a magyar futballt, a mi kis közegünket. Különösebb kommentár nélkül jöjjön két nyilatkozat az elmúlt napokból a jelenleg a Mezőkövesdet irányító, korábbi szövetségi kapitánytól, majd tekintsék meg a DVTK meccs lefújását követő kirohanását.

„Az okos emberek pontosan tudják, mennyit tettem a magyar labdarúgásért. Az eredményeimet nem tudják elvenni, tizenöt érmet nyertem edzői pályafutásom során, mutassanak még egy jelenlegi élvonalbeli edzőt, aki ennyiszer segítette éremhez a játékosait és a klubjait. Mindig tiszteltem az ellenfél szurkolóit, hovatartozástól függetlenül. De egyfelől a meccsen a játékra, nem pedig a nézők véleményére figyelek, másfelől, addig jó, amíg foglalkoznak az emberrel. Ha senkit nem érdekelnék, akkor valamit rosszul csinálnék” – beszélt magáról a Nemzeti Sportnak adott múlt heti interjúban Pintér Attila.

„Több mint egy teljes félidőt emberhátrányban futballoztunk, persze hogy elégedett vagyok – mondta az 1–1-re végződő DVTK–Mezőkövesd meccs után. – Kifejezetten jól játszottunk, megvoltak a lehetőségeink, hogy berúgjuk a második gólt, a futballistáim mindent elkövettek annak érdekében, hogy idegenben is győzzünk. Azt el kell mondanom, hogy ez a mérkőzés sokkal jobb játékvezetést igényelt volna. Mondjam azt, nem engedték, hogy tíz a tíz ellen játsszuk végig a mérkőzést? Vagy hogy a végén Marek Strestík azért kapott pirosat a lefújást követően, mert kiment a saját szurkolóihoz ünnepelni? Érthetetlen! Nyolc percet hosszabbított a bíró, de volt erre indok? Ha jól láttuk, négy percet mutatott fel a negyedik játékvezető. Kaptunk olyan szabálytalanságért is sárga lapot, amiért a diósgyőriek nem.”

KIFOGÁSOKAT MINDIG TALÁLÓ EDZŐK...

Az csak a puszta véletlen műve, hogy Pintér Attilát követően a kifogásokat kereső magyar edzőkkel foglalkozunk, akik szintén nélkülözhetetlen részét képezik a közegnek. Tegyük gyorsan hozzá, ez valószínűleg a világon mindenhol így van. A DVSC portugál szakvezetője, a gárdával hat bajnokin négy pontot szerző (hét közben a Magyar Kupából kieső) Leonel Pontes ugyanúgy megemlítette a körülményeket az FTC-től elszenvedett 3–1-es vereséget követően, mint a kilenc forduló során hatodszor gólképtelen MTK szakvezetője, Teodoru Vaszilisz. Utóbbi „észrevétlenül” belecsempészte a pálya talajára vonatkozó megjegyzését a meccs utáni értékelésébe, viszont nem vonta ki magát a felelősség alól.

„Sokat utaztunk a héten, szerdán Győrben, szombaton Budapesten játszottunk, kedden már újabb bajnoki vár ránk. Megvolt az elképzelésünk, de még a meccs előtt változtatnunk kellett a csapaton Holman Dávid sérülése miatt, ezért stratégiát is kellett váltanunk. Ezzel együtt az első félidő végén vezethettünk volna, és még a második félidőben is megvoltak a lehetőségeink. Ezúttal ennyire voltunk képesek, de a második hazai gól előtt nem járt volna szöglet a Ferencvárosnak, ez egyértelmű” – fogalmazott Pontes.

„A kispestiek a talajhoz is sokkal jobban alkalmazkodtak, mint mi. Nem hinnék el, ha elmondanám, hogy a hétközi edzéseken milyen remek munkát végzett a csapat. El kell ismernem, ekkora különbséggel is megérdemelten nyert a Honvéd. Ami engem illet, szégyellem is magam” – nyilatkozta Teodoru az MTK 5–0-s veresége után.

ABSZURD...

Az NB I Örkény Istvánt is felülmúló, időnként bosszantó, máskor igen szórakoztató abszurditása évtizedek óta közismert. Mindenesetre a 2000-es évek eleje óta mi már semmin sem lepődünk meg (akkor fordult elő, hogy a Gázszer által megkezdett szezont a PMFC fejezte be, meg hogy Diósgyőrben egyszerre két keret készült az NB I-es rajtra, az egyik Détári Lajos, a másik Kiprich József vezetésével).

Így azon sem, hogy a 8. fordulóban, a Vasas–Paks találkozón még fel sem tűnt – az Illovszky-stadionban immár egy teherautó tartja az eredményjelzőt! Akkor még tökéletesen belesimult a környezetbe, de a magyar viszonylatban már kiemelkedően jó, Újpest–Videoton (3–4) meccsen azért valahogy belerondított az összképbe.

A Vasastól közben megtudtuk, a Magyar Labdarúgó-szövetség jóváhagyta a megoldást, amely a piros-kékek legutóbbi, Paks elleni bajnoki meccsén lépett működésbe és a stadionba albérletbe érkező Újpestnek is rendelkezésére áll.

Korábban, az amúgy minden meccsre külön, egy cégtől bérelt szerkezet a régi, már nem működő és az új szabályoknak amúgy sem megfelelő eredményjelző helyére volt beépítve, de ez a mostani, teherautós megoldás technikailag könnyebben kivitelezhető, és – ezt már mi tesszük hozzá – feltételezhetően a bérbeadó számára költséghatékonyabb is. A Vasas ugyanis a labdarúgócsapat tavaly nyári feljutása után már nem kívánt több tízmilliót fektetni egy új, állandó eredményjelző beszerzésébe, hiszen hamarosan – a tervek szerint a jövő év elején – úgyis megkezdődik az Illovszky-stadion rekonstrukciója. Addig meg jó a „fapados”, akarjuk mondani, teherautós megoldás is. Már ha jó, mert az Újpest–Videoton meccsen a 2. félidőre például elromlott a szerkezet időmérő része. De természetesen nincs az a probléma, amit az NB I-ben ne lehetne megoldani: a hangosbemondó – ahogy az elhangzott, az ilyen helyzetekre vonatkozó előírásoknak megfelelően – 15 percenként tájékoztatta a közönséget és a csapatokat, hogy éppen hányadik percnél tart a mérkőzés.

A forduló ennél is nagyobb visszhangot kiváltó története a Paks–Gyirmót találkozó. No, nem a játéknapon egyedüliként 0–0-ra végződő meccs színvonala miatt.

A Nemzeti Sport Online különböző fórumain a héten sok szurkoló értetlenségét fejezte ki, hogy az M4 Sport szombaton miért ezt a gól nélküli találkozót tűzte élőben műsorára a televízióban (a csatorna internetes oldalán mindegyik meccset közvetítették), miközben például az Újpest és a Videoton a szezon egyik legjobb mérkőzését játszotta, a Honvéd pedig sokáig emlékezetes, 5–0-s összecsapáson múlta felül az MTK-t. Az NSO az MTVA-hoz fordult, hogy milyen szempontok mentén történik a közvetített mérkőzések kiválasztása.

„Tájékoztatjuk, hogy a meccsválasztás elvének lényege a következő: természetesen igyekszünk fordulóról fordulóra a legjobb mérkőzéseket műsorra tűzni. Azonban az is a közszolgálati feladataink közé tartozik, hogy minden NB I-es klubnak lehetőséget biztosítsunk arra, hogy az idény folyamán valamikor képernyőre kerüljön, még ha kevesebb alkalommal is, mint a felsőházba tartozó csapatok. Többek között ezért közvetítünk a másodosztályból is mérkőzéseket, hogy az élcsapatokon kívül a magyar labdarúgás hátországa is láthatóvá váljon" – fogalmazott válaszában az M4 Sportot üzemeltető MTVA sajtóosztálya.

SZÉP GÓLOK, IKONOK, IFJÚ TEHETSÉGEK...

A fentieken túl azonban sok minden más is hozzátartozik az NB I közegéhez, olyan dolgok, melyekért talán még mindig érdemes meccsre menni.

Ilyenek például az egyéniségek. A Fradinál a DVSC elleni bajnokit a két góljával eldöntő, és az NB I-ben a 100. gólját is elérő Böde Dániel. A Honvédban a nyáron visszatérő, és újra a korábban megismert, megalkuvást nem tűrő játékával kirukkoló, a szezonban a második mérkőzésén az első gólját megszerző olasz Davide Lanzafame. Vagy a Haladásban Halmosi Péter, aki hat nap múlva lesz 37 éves, de a Vasas ellen még mindig a vasiak legjobbjai közé tartozott.

Aztán azt is ki kell emelni, hogy bizony időnként az NB I-ben is látni közönségszórakoztató meccseket, amely után talán még a vesztes csapat szurkolói számára is élményt nyújt, mint amilyen most a hétgólos Újpest–Vidi (3–4) volt. Aztán olyan látványos góloknak is tapsolhatunk olykor, mint amilyen Enisz Bardhi szabadrúgásból elért találata volt ugyanezen a meccsen, vagy amilyet Emir Dilaver lőtt a DVSC ellen. Ha ezek a Premier League-ben vagy a Bundesligában születnek, akkor hetekig mutogatják őket Európában.

ENISZ BARDHI GÓLJA A VIDEOTON ELLEN

És végül, de nem utolsósorban egyre több saját nevelésű fiatal is meg tudja mutatni magát az NB I-ben, akikért remélhetőleg sokáig érdemes lesz kimenni a stadionokba. Úgy mint például Kispesten az egyaránt gólt szerző Bobál Dávid, Koszta Márk, Prosser Dániel, Nagy Gergő négyesért vagy a Videotonban a sorozatban harmadik bajnokiján gólt szerző Géresi Krisztiánért.

Mindezek, vagyis az angyalföldi eredményjelzőtől Pintér Attiláig, a még mindig feltartóztathatatlan Böde Dánieltől a szakadó esőben is tomboló kispesti publikumig, hozzátartoznak az NB I közegéhez.

Ahogy trollkörökben mondanák, ez a Mennyei – és mi így szeretjük! Kedden már folytatódik is...

A 9. FORDULÓ INSTAT-ÁLOMCSAPATA
Rózsa Dániel (Haladás, 254-es index) – Emir Dilaver (FTC, 253), Stef Wils (Haladás, 256), Leandro (FTC, 320), Németh Milán (DVTK, 303) – Enisz Bardhi (Újpest, 303), Gera Zoltán (FTC, 281) – Diego Vela (DVTK, 275), Bognár István (DVTK, 269), Souleymane Diarra (Újpest, 276) – Böde Dániel (FTC, 305)

Az InStat-index az Instat statisztikai elemzőrendszer egy játékosra vonatkozó teljes teljesítménymutatója. Ez az összes megmozdulás indexe alapján jön ki, de a posztspecifikus mutatók súlyozottan szerepelnek a rendszerben (így például egy védőnél a párharcok, egy támadónál a kulcspasszok, lövések számítanak jobban).