Király Gábor: Mindegy, hogy 16 vagy 41 éves vagy

Amikor szombaton, nem sokkal este nyolc előtt a hazaiak 4–2-es győzelmével véget ért a Haladás–Mezőkövesd Zsóry mérkőzés, csaknem ezerötszáz szurkoló egyszerre állt fel a soproni stadionban a helyéről, tapsolni kezdett, s teli torokból énekelte Halász Judit jól ismert slágerének a refrénjét: „Boldog, boldog, boldog születésnapot! Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod!"

A szombathelyi labdarúgók, illetve a szakmai stáb tagjai a hazai B-közép elé vonultak, megköszönték a biztatást, s közben együtt ünnepelték kapitányukat, a születésnapos Király Gábort. A betegségéből felépülő korábbi 108-szoros válogatott kapus érthetően boldog volt a lefújás után – és nem kizárólag a megható köszöntés miatt.

„Amikor pályára lépsz, mindig a maximumot kell nyújtanod, mindegy, hogy tizenhat esztendős vagy, mint nálunk Kiss Tamás, vagy esetleg negyvenegy éves, mint én – mondta Király Gábor a Nemzeti Sportnak. – Ez nem kor kérdése, dolgozni kell keményen. Hihetetlenül nagy győzni akarás volt bennünk a Mezőkövesd ellen, azt gondolom, ezt végig látni lehetett. Hét gólt szereztünk a legutóbbi két bajnokinkon – igaz, közben négyet kaptunk –, ráadásul a Vasas elleni siker olyan nagy lendületet adott, amely újabb győzelmet hozott. Azt szokás mondani, amikor szünet következik a bajnokságban, lehetőleg úgy kell pihenőre vonulni, hogy a tabella kedvező képet mutasson. Nos, a huszonharmadik forduló után a hatodik helyen álltunk, és most, a Mezőkövesd legyőzésével felléptünk az ötödikre. Tisztában vagyunk a realitással, tudjuk, hol a helyünk, ám a csapategységre, amely minket jellemez, a folytatásban is építhetünk."

Király Gábornak egyébként nem volt túlságosan sok védeni valója. Az első játékrészben látványosan bosszankodott, amikor egy hazaadást követően nem sikerült megjátszania a labdát.

„Nem akartam egyből visszarúgni, és bár egy kicsit a pálya is »dadogott«, a késlekedés miatt Marek Strestík közbe tudott lépni. – folytatta a kapus. – Egyértelmű, hogy egy ilyen játékhelyzetet gyorsabban kell megoldani. A Mezőkövesd jó csapat, háromgólos hátrányban is jött előre, mindent megpróbált, és sikerült is szépítenie. A folytatásban is saját magunkra kell figyelnünk, de az biztos, hogy a szakmai stáb felkészít bennünket a Honvéd ellen is. Jó látni, hogy mindenki mennyire egy irányba húz, ez a csapat nem csak abból a tizenegy játékosból áll, aki ott van a kezdőben. Örülök, mert sok szombathelyi labdarúgó van a keretünkben, de aki nem a városba való, az is a magáénak érzi az egyesületet, csak meg kell nézni az ausztrál David Williams, a belga Stef Wils, Kovács Lóránt vagy Karol Mészáros teljesítményét, hozzáállását. Annak idején az 1860 Münchennel voltam már hasonló helyzetben, hogy hét-nyolc mérkőzéssel a vége előtt kiharcoltuk a bennmaradást. Örültünk, de egyáltalán nem volt mindegy, hogy a csapat tizedikként marad bent, vagy esetleg az ötödikként, ezért most sem az. Mondhatni, a Haladás négy, a Mezőkövesd két gyertyát helyezett fel a képzeletbeli tortámra – hiszen a végeredmény négy kettő lett. Ha abból indulok ki, hogy az eredményjelző tulajdonképpen negyvenkettőt mutatott, én pedig immár a negyvenkettedik évemet taposom, ez rendben is van. Főleg mert három pontot szereztünk."