Nagy Dániel nem Dollnak akarta megmutatni, hanem az újpestieknek

– Percekkel a lefújást követően nem volt boldog, hogy a gólja és a gólpassza csupán egy pontra volt elég a Ferencváros ellen. Most már jobb kedvű?
– Nem – vágta rá a 2–2-re végződő vasárnapi derbi, egyben a 2. forduló legjobbja, a lapunktól a remek teljesítményére 8-as osztályzatot kapott Nagy Dániel. – A nyolcvankilencedik percben még vezettünk, a kilencvenedikben már nem. Ezt figyelembe véve talán érthető a csalódottságom. Azt ugyanakkor elismerem, hogy a döntetlen reális. Kettő egynél ugyan eldönthettük volna a meccset, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy kapusunk, Filip Pajovics több bravúrt bemutatott. Bánt, hogy elszalasztottuk a nagy esélyt, de el kell fogadnunk, hogy úgy végződött a mérkőzés, ahogy. Az elkövetett hibákból kötelesek vagyunk tanulni. Legközelebb hidegebb fejjel kell játszanunk.

– Az ön számára a hatvannegyedik percben ért véget a csata – két perccel a gólja után. Szívesen maradt volna még a pályán?
– Persze! Bár éreztem némi fáradtságot, egy gól mindig lendületet ad. Mindemellett az edzőnk, Nebojsa Vignjevics már korábban elhatározta, hogy cserél, és a döntéséhez a gólom ellenére is tartotta magát. Nincs is ezzel gond, így alakult, és kész. Előrefelé még vitt a szívem, de akkor, amikor labdát vesztettünk, nem tudtam úgy visszazárni, ahogy kellett volna.

– Huszonhat évesen játszotta az első derbijét: milyen volt?
– Felemelő érzés. Csaknem megtelt a lelátó, a szurkolók csodás hangulatot teremtettek. Volt tűz a játékban is, szerintem a mérkőzés iramára sem lehetett panasz. A találkozót megelőző felhajtásból is érezhető volt, hogy ez az összecsapás más, mint a többi, jóllehet én ugyanúgy készültem rá, mint a Paks elleni meccsre. Csak ez lebegett a szemem előtt, hogy nyerjünk. Sajnálom, hogy nem sikerült.

– A 2014–2015-ös idényt a Fradiban töltötte, de Thomas Doll mindösszesen tizenegy bajnokin vetette be. Ez adott extra motivációt?
– A mérkőzés előtt igyekeztem nem gondolni erre. A nyáron úgy igazoltam a Megyeri útra, hogy nem szeretnék a múlttal foglalkozni, nem az érdekelt, mi volt, sokkal inkább az, hogy mi lesz. Nem a ferencvárosiaknak akartam megmutatni, hogy jó futballista vagyok, hanem az újpestieknek. Ha innen nézem, nem is jelentett elégtételt, hogy jól ment a játék, szimplán örültem neki.

– Korábban viselte már a 31-es, a 10-es, a 23-as és 20-as számot is a hátán. Az életkorára való tekintettel választotta a 26-ost Újpesten?
– Nem. A barátnőm huszonhatodikán született, ilyen egyszerű a magyarázat. Kérte már, hogy varrassam a nevét a cipőmre, odáig azonban még nem jutottunk el. Ahhoz le kellene adnom a rendelést...

– Az elmúlt tíz esztendőből ki-lencet Németországban töltött. Miért jött haza?
– A Hamburgtól kezdve az Osnabrückön át a Würzburger Kickersig több csapatban megfordultam, és bár rengeteget tanultam, úgy voltam vele, ideje országot váltanom. Mivel magyar vagyok, és itt él a családom is, logikusnak tűnt, hogy hazatérjek. Tudtam, hova kerülök, mi vár rám, a szakmai stábhoz tartozó Víg Péter volt az edzőm akkor, amikor az újpesti ifiben játszottam. Vonzó volt továbbá, hogy fiatal és jó csapat épül, úgy véltem, jót tenne nekem, ha ennek a folyamatnak én is részese lehetnék. Az volt bennem, hogy ebben a közegben felépíthetem magam, újra felszabadultan játszhatok.

– Ha most lenne tizenhat éves, ugyanúgy nekivágna Németországnak?
– Igen! Nem bántam meg semmit. Játékosként és magánemberként is több lettem, életre szóló élményekkel gazdagodtam. Tény, alakulhatott volna jobban is a kinti karrierem, amiként alakulhatott volna rosszabbul is. Mindent összevetve, ha visszatekintek az elmúlt évtizedre, nincs okom keseregni. Nem akarok nosztalgiázni, reményeim szerint még több sikeres év áll előttem, ezért inkább a jövőre összpontosítok, mintsem a múltra.

– Tizenkét labdarúgó érkezett Újpestre. Mára összeállt a brigád?
– Még nem teljesen. Némi időre szükségünk van ahhoz, hogy az összes láncszem a helyére kerüljön.

– Ha ez megtörténik, mire lehet képes a csapat? A célunk az, hogy nemzetközi kupa- szereplést érő helyen végezzünk. Ennek érdekében hétről hétre a legjobbat kell kihoznunk magunkból. A Fradi ellen bizonyítottuk, hogy sokra hivatott társaság a miénk, de hétfőre már le is zártuk magunkban a vasárnap történteket. A hétvégén a Videotonhoz látogatunk, fogalmazhatok úgy is, értékmérő mérkőzés vár ránk.

– Ha már érték: lapunktól nyolcas osztályzatot kapott a derbin nyújtott teljesítményére. Reálisnak tartja?
– Szerintem rászolgáltam, és örülök a nyolcasnak. Gól lőttem, gólpasszt adtam, ráadásul a Ferencváros el- len. Soha rosszabbat!